Kiderült: ennyit költ a Mol oktatásra évente

A vállalat az ország számos pontján végez oktatási tevékenységet a középfokú képzésektől egészen a felsőoktatásig. Milyen munkaerőpiaci kihívásokat kell kezelnie a cégnek, mely területeken szembesül a legnagyobb munkaerőhiánnyal, amit saját képzésekkel igyekszik kezelni?

Császár Péter: Sok szempontból nagyon különleges helyzetben vagyunk, mivel az üzemeinkben gyakorlatilag nincs klasszikus betanított munka. A legtöbb területen nem lehetséges, hogy egy új kolléga egyik napról a másikra munkába álljon, hiszen komoly szakismeret kell a speciális eszközökhöz, illetve azokhoz a tevékenységekhez, ahol a munkatársaink veszélyes munkakörnyezetben dolgoznak, a munkaterületet érintő szabályokat meg kell ismerni, a különböző előírásokat betartani.

Ezek elsajátításához pedig a saját oktatási rendszer kialakítása a leghatékonyabb megoldás.

Tovább erősíti az általunk kínált képzések iránti igényt, hogy 10-15 évig egyszerűen a magyar oktatási rendszerből bizonyos technikus képzések eltűntek. Jellemzően a gépész- és a vegyésztechnikusokból volt és van is hiány. Nem volt igény ezekre a szakmákra, az ipar a rendszerváltás után nagyon visszaesett, a munkáltatók diktálhattak a munkaerőpiacon. Ez az elmúlt 10 évben sokat változott, rengeteg az új beruházás, felpörgött az ipar, a gyártási tevékenység, újra égető szükség van a szakképzett munkaerőre. Az oktatási intézmények természetükből fakadóan lassabban reagálnak a piaci folyamatokra, viszont mi, és más nagy iparvállalat sem teheti meg, hogy vár addig, amíg egy tőle független szereplő lép a szakemberek képzésében.

Proaktívnak kell lennünk a területen, segíteni, ösztönözni a partnerintézményeket is bizonyos képzések elindításában.

Hazuga Károly: A modell, amiben működünk, win-win-win helyzetet teremt. Jó a partnerintézménynek, mert népszerű lesz a diákok körében, szükség van tanárokra, prosperál az iskola. Jó a duális képzést nyújtó vállalat számára, mert már az oktatás ideje alatt fel tudja készíteni a diákokat – a potenciális leendő munkavállalókat - az adott feladatokra, és egyéb már említett speciális kihívásokra. És végül jó a tanulónak is, hiszen, ha jól teljesít, akkor egy hosszú távon is biztos, stabil egzisztenciát, és igény esetén nagy mobilitást biztosító életpályát találhat magának.

Nekünk előre kell gondolkodnunk: a Dunai Finomítónál látjuk, hogy Budapest és környékének elszívóereje mekkora, nagyon nagy a harc a szakképzett munkavállalókért. Néhány év múlva, amikor a Debrecenben és környékén kiépülő új ipari központ felpörgeti a termelését, akkor ugyanezzel a hatással kell majd ott is szembesülnünk, ezért

igyekszünk már most lépni és idejében felépíteni a jövő generáció tudását.

Milyen oktatási stratégiát folytat a vállalat, mely szakmai területeken és hol tanulhatnak az olajiparba, vegyiparba vágyó fiatalok?

H.K.: Oktatási stratégiánk meghatározó eleme, hogy minden olyan szegmenst lefedjünk, amely a vállalat számára elengedhetetlenül szükséges szakképzett munkaerőt tudja biztosítani. Ezen felül érezzük a kiemelkedő társadalmi felelősségünket is, hiszen

az ország meghatározó nagyvállalataként szeretnénk megmutatni, hogy az elsőre kissé misztikusnak tűnő olajipar mennyire izgalmas és sokrétű tevékenységeket takar, amely vonzó életpálya lehet a fiatalok számára.

Éppen ezért, az ország számos pontján nyújtunk specializált oktatási tevékenységet. Alapvetően duális képzési struktúrában működünk, vagyis egy partnerintézménnyel közösen oktatjuk a diákokat, és biztosítunk számukra elsősorban gyakorlati képzést, képzési helyszíneket, de nem példanélküli az sem, hogy a szakembereink elméleti oktatást is tartanak.

Tiszaújvárosban, a Mol Petrolkémiánál a Miskolci Szakképzési Centrummal kettő, a Debreceni Vegyipari Technikummal és a Tiszaújvárosi Brassai Technikummal közösen pedig hat képzést nyújtunk, többek között gépgyártástechnológiai technikusokat és vegyésztechnikusokat képzünk, és saját tanműhellyel is rendelkezünk. A Dunai Finomító szakemberigényeinek megfelelően érdi, dunaújvárosi és százhalombattai intézményekkel közösen további négy képzést nyújtunk, a finomítóban néhány héttel ezelőtt adtuk át a 700 négyzetéteres tanműhelyünket. Ezen kívül Békéscsabán és Zalaegerszegen is végzünk középfokú oktatási tevékenységet.

Szénhidrogén-kitermelést is tanulhatnak a fiatalok

A Mol az interjúban említett képzéseken kívül az olaj- és gázkitermelés iránt érdeklődő fiatalok képzésében is részt vesz, 2021 őszén kötött együttműködési megállapodást a Békéscsabai Szakképzési Centrum és annak Vásárhelyi Pál Technikumával, amelynek keretében fluidumkitermelő technikusokat képeznek.

Az itt megszerzett tudással szénhidrogén kutatás-termelés folyamatai során biztonságosan működtethetik a mélyfúrási, lyukbefejezési, kútjavítási és magfúrási tevékenység során használatos berendezéseket. A diákok a Mol támogatásával felújított speciális szaktanteremben tanulhatnak, a képzés során a diákok már valós ipari környezetben tölthetik el szakmai gyakorlatukat. Ennek az a különlegessége, hogy ilyen képzés összesen két helyen van az országban és az olajkitermelésben érdekelt hazai cégek köre is véges, ezért remek lehetőség a térség diákjainak számára, hogy a későbbeikben akár nemzetközi projektekben is dolgozhassanak a Mol kötelékében.

Cs.P.: Több egyetemmel is hosszú évek óta együttműködünk, szintén duális képzési rendszerben. A Miskolci Egyetemen, a Pannon Egyetemen, a Dunaújvárosi Egyetemen, a Debreceni Egyetemen, és BME-n is lehetősége van a hallgatóknak gyakorlati tapasztalatokat szerezni a Mol-nál. Frissdiplomások is aktívan részt tudnak venni a vállalat életében, hiszen a nemzetközi Growww programunkban a kiválasztott pályakezdők 12 hónapos szakmai gyakorlatot végezhetnek nálunk. Egyre bővül a kör, amit le szeretnénk fedni, hogy hosszú távon tudjuk biztosítani a munkaerőutánpótlást.

Egyre több területen, egyre több intézménnyel igyekszünk proaktívan kapcsolatot teremteni, és a már meglévőket kapcsolatokat tovább erősíteni.

Hogyan épül be egy kezdő munkavállaló a szervezetbe? A szakközépiskola elvégzése után milyen feladatok várnak rá?

Cs.P: Ez természetesen nagyon sokban függ az adott pozíciótól, szakterülettől, de azért az elmondható, hogy elég rugalmasan kezeljük a fiatalok pályáját. Sokszor előfordul például, hogy egy friss munkavállaló műszaki technikus végzettséggel - ha már a vállalaton belül kipróbálja magát egy másik területen - vegyésztechnikusként folytatja a pályáját.

Tisztában vagyunk vele, hogy 18-19-20 évesen még sokat formálódnak a fiatalok, teret kell nekik arra hagyni, hogy kibontakozhassanak.

De nézzük, milyen kezdeti lépéseket kell megtennie nálunk egy fiatalnak:

Az első szint a kezelői szint, ők azok, akik kimennek a terepen vagy az üzemben az eszközökhöz, szerelvényeket nyitnak ki és zárnak el, felmásznak tornyok és kémények tetejére, és vészhelyzet esetén ők reagálnak elsőként. Aztán jön a vezérlői szint, akik bent ülnek a műszertermekben a vezérlő pultok előtt, az egész rendszert mozgatják, már nem csak egy technológiai területhez értenek, hanem egy egész üzemrészhez vagy akár a teljes üzemhez.

És vannak a műszakvezetők, akik irányítanak 3-4 vezérlőt és 8-10 kezelőt. Ők jellemzően több üzemet vagy akár az egész üzemcsoportot ismerik.  Az üzemeinket nem úgy kell elképzelni, mint egy gyártósort, ahol az egyik oldalon bemegy az alapanyag, a másik oldalon pedig kijön a termék. Mi rendkívül komplex berendezésekkel dolgozunk nap mint nap. Ahhoz, hogy valaki bekerüljön a ranglétra aljára, el kell végeznie minimálisan egy kezelői akadémiát, és hogy élesben bevethessük, kell egy posztvizsgát tennie. Ahhoz, hogy kezelőből vezérlő, vezérlőből műszakvezető legyen, újabb posztvizsgákat kell tenni.

Egy műszakvezetőnek 10-15 ilyen vizsgára van szüksége és nagyságrendileg 10 évre.

Tudnia kell, hogyan áll le egy üzem tervezetten, nem tervezetten, hogyan indul újra, hogyan kell kezelni egy üzemzavart. Attól függően, hogy melyik üzembe kerül, 3 hónaptól 7-8 hónapig terjedhet, mire azt mondjuk, hogy egy kezelő élesben beülhet egy műszakba. A minimális 3 hónap viszont csak arra ad lehetőséget, hogy egy adott pozíciót töltsön be, nem válik rögtön „multifunkciós” munkavállalóvá.

A célunk viszont az, hogy minél több ember minél több technológiai területhez értsen,

mert így jóval hatékonyabban, kisebb létszámmal tudjuk működtetni a rendszert, ami gazdaságilag is előnyös és kollégáinknak is jó, mert több mindenben kipróbálhatják magukat, a sikeres posztvizsgákat pedig anyagilag is honoráljuk.

Mekkora a vállalat reputációja a munkaerőpiacon, mennyire vonzó a fiatalok számára? Komoly hívószót jelent a cég neve és az elért eredményei?

Cs.P.: A Mol nagyon régóta Magyarország meghatározó vállalata, ráadásul a kiskereskedelmi tevékenységnek és a teljes, országos lefedettségű kúthálózatnak köszönhetően jól ismert a lakosság körében. Ez természetesen már önmagában is nagy „reklámértékkel” bír, ugyanakkor a felelősségünk is nagy, hiszen csak akkor tudjuk megtartani a jó hírnevünket, ha az ország minden pontján magas minőségű szolgáltatásokat nyújtunk.

Azok az idők elmúltak, amikor a jó bornak nem kellett cégér.

Nagyon sokat számít, hogy vannak többgenerációs Mol-os családok, ahol a szülők is nálunk dolgoztak, és a jó tapasztalataikra alapozva a gyermekeiknek is minket ajánlanak. A Dunai Finomító igazgatója például egy olyan középiskolába járt, amellyel jelenleg is van közös programunk -egy 24 fős vegyipari gépész osztályt indítottunk -, és egy olyan felsőoktatási intézménybe járt, ahol szintén volt duális képzés, ráadásul mind a két szülője itt dolgozott. Ez nem egyedi eset, minden fiatal számára kézzelfogható példaként szolgál.

H.K.: A cég megismertetése már egészen korán, az általános iskolában kezdődik. Ellátogatunk 7-8.-os osztályok szülői értekezleteire, szervezünk versenyeket Százhalombattán, Tiszaújvárosban annak érdekében, hogy a szülőket is meggyőzzük, érdemes a gyermeküket olyan intézménybe íratni, amelynek együttműködése van velünk. Ha azt nézem, hogy tavaly négyszeres túljelentkezésünk volt a vegyipari technikusi duális képzésünkre, akkor az látszik, hogy egyre nagyobb azoknak a száma, akiket hosszútávon is meggyőz, hogy egy megbízható, stabil hátterű céghez tud kerülni a gyermekük, és adott esetben akár egészen nyugdíjas koráig nálunk tud maradni, egy sikeres életpályát maga mögött tudva. A középiskolától egészen az egyetemig, a vállalatnál pedig a ranglétrát végig járva, a technikustól akár a felsővezetőig.

Ebben mindenképpen különlegesek vagyunk a hazai munkaerőpiacon.

A Mol regionális vállalat, ráadásul nem csak a kiskereskedelemben, hanem gyártásban, finomításban, kitermelésben is nemzetközi szereplő. A vállalat képzési struktúrája milyen minőséget képvisel a régióban?

H.K.: Magyarországon a német eredetű duális képzési mintát követjük, amely rajtunk kívül Ausztriában és Hollandiában is elterjedt. Ennek az a lényege, hogy a tanulók első kézből szerezhessék meg azt a gyakorlati tudást és tapasztalatot, amit az iskolapadban nem tudnak megtanulni. Ezt mind Tiszaújváros, mind Százhalombatta esetében biztosítjuk, azért, hogy amikor bekerülnek az első pozíciójukba, akkor minél magasabb felkészültségi szinttel kezdhessék meg a munkát.

Cs.P.: A képzés színvonalát vagy sikerét munka közben tudjuk jól lemérni, főleg abban, hogy a rendszereinket fenntarthatóan és magas üzembiztonság mellett tudják-e a kollégáink üzemeltetni. Elég nehéz azt izolálni, hogy ez mennyiben köszönhető az oktatásnak, de az biztos, hogy a képzésekről kikerülő fiatalok olyan tudás birtokában érkeznek hozzánk, amellyel biztonsággal meg tudják állni a helyüket a csapatban. Ráadásul nem egy csapatról van szó, hanem leginkább háromról: karbantartási, üzemeltetési, technológiai háromszög működteti az üzemeinket. Mindháromnak nagyon szorosan együtt kell dolgoznia, ezért

az oktatási tevékenységünkben nagy hangsúlyt fektetünk az együttműködés, tudás- és információmegosztás képességének erősítésére, hiszen a szakterületi ismereteken túl, erre van nálunk a legnagyobb szükség.

A csapatunk, és az azt alkotó munkatársak tudásának minőségét a nap végén az dönti el, hogy hány folyamatbiztonsági esemény történik egy műszakban, és mennyi az üzem rendelkezésre állása.

Mennyibe kerül az oktatási tevékenység finanszírozása a vállalat számára?

Cs.P.: Meg kell különböztetni az infrastrukturális beruházásokat, és az oktatás üzemeltetését. Az utóbbi 6 évben nagyon sokat fektettünk a tanműhelyeinkbe. Ezekben a tanulók a kizárólag számukra kialakított eszközparkon tanulhatják meg a szakma fortélyait.

Nagyon kevés ilyen hely van még az országban.

Ezek kialakítása közel 1 milliárd forintba került, de tovább akarunk bővíteni, látva a magyarországi munkaerőpiaci trendeket.

H.K.: 14 főállású tanárunk van, a rendszeres oktatók száma pedig további 20 fő. Eseti jelleggel további 130 kollégánk jár oktatni.  Közel 500 millió forinttal támogatjuk a partnerintézményeinket, a rendszer működtetése, fenntartása, az oktatók bére, a tanműhelyek fenntartása és a járulékos költségek szintén további körülbelül 500 millió forintos költséget jelentenek.

Összességében évente 1 milliárd forint körül van a fenntartás költsége, plusz a milliárdos nagyságrendű beruházások költségével is számolni kell.

Mindemellett azt gondoljuk, hogy a befektetett erőforrás és energia sokszorosan megtérül számunkra, és a magyar társadalom számára egyaránt.

Címlapkép, Dunai Finomító, Hazuga Károly fotók: Portfolio - Stiller Ákos,

Császár Péter fotók: Mol

A cikk megjelenését a Mol Nyrt. támogatta.