Három éve vezették be Magyarországon az Energiahatékonysági Kötelezettségi Rendszert, vagyis az EKR-t. Mi a célja a rendszernek, hogyan működik, és miért gondolta a jogalkotó, hogy ez egy hatékony eszköz az energiamegtakarítás ösztönzésére?
Kádár Márton: Mind az Európai Uniónak, mind Magyarországnak van jól meghatározott klímacélja és energiastratégiája, amely az energiahatékonyság területén is kijelöli, hogy 2030-ra, majd azután, 2050-re milyen eredményeket kell elérni. Ennek ösztönzésére több eszköze van az EU-nak és Magyarországnak is egyaránt. Léteznek közvetlen támogatási szakpolitikák, amelyek klasszikus módon, pályázati úton, célzott programokkal segítik az energetikai beruházásokat, vagy például az energiahatékonysági beruházások után járó társasági adókedvezmények is ide sorolhatók.
Az EKR is egy ilyen eszköz, csak indirekt módon és piaci alapon igyekszik ösztönözni a vállalatok és a lakosság energiamegtakarítását.
A jogalkotó kijelölt egy kötelezetti kört, amelybe az energiakereskedők, energiaszolgáltatók, benzinkutak tartoznak. A végfelhasználóknak értékesített energiamennyiség egy része után évente energiamegtakarítási kötelezettséget határoz meg számukra, amit különböző tevékenységekkel, vagy konkrét energiamegtakarítással tudnak teljesíteni, vagy gigajoulonként 50 ezer forint járulék megfizetésével kiváltani.
Érdekeltek abban, hogy saját maguk és az ügyfeleik energiát takarítsanak meg, mert ezzel csökkenteni tudják a kötelezettség mértékét.
Az a vállalat, amelyik bizonyos intézkedésekkel, beruházásokkal vagy akár csak szemléletformálással energiát tud megtakarítani, és ezt a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) által névjegyzékbe vett szereplővel hitelesíti, az el nem fogyasztott energiamennyiséget (azaz a hitelesített energiamegtakarítást, HEM-et, akár értékesíteni is tudja a kötelezetteknek.
Tehát nem elég, hogy alacsonyabb fogyasztással kisebb lesz az energiaszámlája, még plusz bevételt is tud szerezni,
amivel például az energetikai beruházások megtérülési ideje is csökkenthetővé válik. Ezzel létrejön egy olyan ökoszisztéma, amelyben minden szereplő abban érdekelt, hogy racionalizálja az energiafelhasználását.
Milyen eszközökkel tudják a kötelezett vállalatok ösztönözni az ügyfeleiket az energiamegtakarításra?
Garai Dániel: A kötelezettek köre elég sokszínű: a legnagyobb energiakereskedők, mint például a Mol, az MVM vagy az E.ON, is közéjük tartoznak, de például egy kistelepülésen működő független benzinkút is. Értelemszerűen az értékesített energiamennyiség tekintetében óriási közöttük a különbség, de egyben a megtakarítási potenciál is. A nagy szereplők körében ma már az az elterjedt modell, hogy nemcsak energiát adnak el az ügyfeleknek, hanem egyéb kapcsolt szolgáltatást is kínálnak számukra. Jellemzően energiamegtakarítással, energetikai beruházásokkal kapcsolatos tanácsadást végeznek, amely mindkét fél számára hasznos: az ügyfél – amennyiben megvalósítja az adott fejlesztéseket – költséget takarít meg, a kereskedő pedig csökkentheti a befizetendő járulékot.
K.M.: Fontos az is, hogy a megfelelő adminisztratív folyamatokat elvégezzék az érintettek. Hiába visz véghez egy vállalat például fűtéskorszerűsítést, és takarít meg vele energiát, ha azt egy MEKH által névjegyzékbe vett hitelesítő szervezettel (auditor) nem auditálja. Ha az auditor jóváhagyja, elismeri és számszerűsíti, hogy valóban történt egységnyi megtakarítás, és ezt regisztrálja a rendszerben (a Hivatal nyilvántartásában), akkor „születik meg”, lesz hivatalos valójában a HEM.
Viszonylag egyszerű a helyzet, ha egy vállalat, vagy magánszemély saját forrásból, mindenfajta külső segítség nélkül takarít meg energiát, például LED izzókra cseréli a hagyományos világítótesteket, alacsonyabb fogyasztású autókra cseréli a flottáját, vagy az elavult gázkazán helyett hőszivattyút telepít.
Ez esetben egyértelmű, hogy a fejlesztést végrehajtó lesz a HEM tulajdonosa.
Viszont például, ha egy kötelezett vagy auditor tanácsai alapján, az útmutatásának megfelelően viszi véghez ezeket a fejlesztéseket, akkor a HEM tulajdonjoga annak létrehozásakor bármely szereplőhöz kerülhet, hiszen a tanácsadás nélkül nem jöhetett volna létre a megtakarítás. Ekkor külön meg kell állapodniuk a szereplőknek a HEM további sorsáról.
A HEM, mint korlátozottan forgalomképes vagyoni értékű jog, pedig tovább értékesíthető a piacon a kötelezettek számára. Végülis az egész EKR rendszer azért jött létre, hogy olyan plusz bevételt jelentsen a vállalatok számára, amely releváns döntési szempont lehet akkor, ha egy bizonyos fejlesztésről dönt a vezetőség.
Milyen típusú beruházások auditálhatóak hitelesített energiamegtakarításként, és milyenek nem?
K.M.: Finanszírozási és műszaki oldalról is vizsgálható ez a kérdés. Egyrészt a MEKH a Magyar Mérnöki Kamarával együttműködve létrehozott egy jegyzéket, amely olyan egyszerűsített módon elszámolható intézkedés-típusokat sorol fel, amelyekkel végső energiamegtakarítás érhető el. Az egyes intézkedés-típusok adatlapjai többek között tartalmazzák az intézkedés leírását, a kiindulási és az intézkedést követő állapot rögzítésének módját, tartalmát, a benyújtandó dokumentumokat, valamint egyéb fontos, az elszámolást támogató információkat. Ezek általában a könnyebben standardizálható megoldásokat, például hűtés- vagy fűtéskorszerűsítést, bizonyos berendezések, gépészeti elemek lecserélését jelentik. Ez a jegyzék a hitelesítők és a megtakarítást létrehozók dolgát egyszerűsíti, mert nem kell minden beruházást egyedileg auditálni.
Ezt a katalógust minden évben felülvizsgálják, és amennyiben indokolt, bővítik.
Természetesen – elsősorban nagy iparvállalatok esetén – számos olyan egyedi, komplex beruházás valósulhat meg, amelyik egyszerűen nem írható le katalógusadatokkal, nem lehet az auditálást egyszerűsíteni. Ez nem azt jelenti, hogy ne lehetne ezeket HEM-ként regisztrálni, csak az audit folyamata bonyolultabb.
A legfrissebb adatokból azt látjuk, hogy a hitelesített megtakarítások közel fele egyedi auditból származik.
Ez egyrészt azt mutatja, hogy valóban érdemes bővíteni a jegyzéket, hogy tovább egyszerűsödhessen a folyamat, másrészt viszont annyira nem meglepő, mert olyan nagyvállalatok tudtak először aktívan részt venni az EKR rendszerben, amelyeknek működésükből és méretükből fakadóan is egyedi beruházásaik vannak.
Nagyon fontos, hogy csak olyan megoldás auditálható, amely energiamegtakarítással jár, ezért például a napelemes projektek döntő része nem képezhet HEM-et, hiszen esetükben csak a felhasznált energia forrása változik meg, a mennyisége nem feltétlenül.
G.D.: Finanszírozási oldalról talán kissé bonyolultabb a kérdés. Ahogy említettük az energiamegtakarítást egyszerre több eszközzel tudja az EU és Magyarország ösztönözni: különböző szakpolitikákkal, támogatásokkal, adókedvezménnyel és az EKR rendszerrel. Nem megengedett, hogy a különböző silók „összekeveredjenek”, vagyis adott esetben ugyanazt a gigajoule-t több helyen is elszámoljanak. Ha egy energetikai beruházás például KEHOP (Környezeti és Energiahatékonysági Operatív Program) finanszírozásból jön létre, akkor az már az EKR rendszerben nem, vagy csak részben elszámolható. Ugyanez igaz egyéb támogatási forrásokra, vagy TAO konstrukcióra is.
Például lehet olyan, hogy egy projekt támogatásban részesül és a támogatott rész nem, viszont az önerőre eső rész elszámolható az EKR rendszerben is.
Mennyiben teljesültek eddig az EKR rendszer felé támasztott elvárások? Mekkora energiamegtakarítást csatornáztak be a működésének első 3 évében a rendszerbe?
G.D.: 2030-ig azt tűzte ki célul Magyarország az EU felé, hogy az EKR rendszerben 88 petajoule (88 millió gigajoule) halmozott energiamegtakarítást ér el. Ahhoz, hogy ez teljesülni tudjon, a kötelezetteknek minél több projektet kell behozniuk a rendszerbe, amelyben persze érdekeltek is.
2023. október végéig a célkitűzéshez mérten 20,7 százalék került be a Hivatal nyilvántartásába, ami mindenképp bíztató eredménynek számít,
tekintve, hogy van egy haranggörbeszerű kötelezettségmegállapítás. Az első két évben, még alacsonyabb kötelezettséggel számolt a rendszer, míg a 2023-as emelt érték is még tovább emelkedett 2024-re, így a legnagyobb kötelezettségi időszak most kezdődik. Látni kell, hogy számtalan könnyen megvalósítható projekt van, például a LED világítás csere tipikusan ilyen: semmilyen komolyabb intézkedést nem kell foganatosítani, csak kicserélni a világítótesteket, és már ezzel is lehet energiamegtakarítást elérni. Ezek a típusú projektek valósultak meg jellemzően legelőször, egy idő után már egyre komplexebb beruházások érkeznek a rendszerbe.
Az iparban fogyasztásarányosan magasabb megtakarítási potenciál mellett a lakossági energiamegtakarítási lehetőség is jelentős. Utóbbi esetében viszont változtatásokra is szükség lesz, hogy jobban be tudjanak csatornázódni a kisebb projektek is a rendszerbe.
Ezek szerint a lakossági megtakarítások eddig kevéssé jelentek meg a rendszerben. Mi az oka ennek, és hogyan tudna ez változni?
K.M.: Egyelőre döntően vállalati megtakarítások jelentek meg a rendszerben közvetlenül, de elképzelhető, hogy auditorokon, kereskedőkön keresztül magánmegtakarítások is becsatornázódtak. Rengeteg kiaknázatlan lehetőség van még a lakossági beruházásokban, vagy akár az önkormányzati projektekben. Egyelőre a nagyobb volumenű, egyszerűbb beruházások vonzották a piaci szereplőket inkább. A lakossági projektek nagyon aprólékos, magas adminisztratív költségekkel járó munkát kívánnak a szereplőktől, azonban ezekre a mennyiségekre is szüksége lesz várhatóan a piacnak, ezért szükség lehet bizonyos adminisztratív egyszerűsítésekre és a kötelezettségek (és ezzel a piaci kereslet) jogszabály szerinti növekedésére. Pont ezért is fontos, hogy megteremtődött a lehetősége annak, hogy a HEM-eknek jól működő másodlagos piaca lett, és minden szereplő részt vehet a kereskedésben.
Hamarosan egy olyan tőzsdét fogunk elindítani, ahol kereskedni lehet a HEM-ekkel,
ezzel tovább bővítve a másodlagos piaci lehetőségeket, ami az első olyan energetikai témájú tőzsde lesz, amelyre elméletileg magánszemély fogyasztók is eladóként beléphetnek. Ez tipikusan nem fog közvetlenül megtörténni, jellemzőbb, hogy begyűjtik a megtakarításokat a nagyobb energiahatékonysági szolgáltatók és ők fognak vele kereskedni. De a megtakarítást előállító fogyasztó szempontjából a lényeg az, hogy képes legyen értéket rendelni a megtakarítása mellé és több platformon is értékesíteni.
Hogyan lehet a HEM-ekkel kereskedni, mikor fog elindulni a tőzsde?
K.M.: A HEM-eknek van elsődleges és másodlagos piaca. Az elsődleges piac gyakorlatilag a HEM létrejöttekor válik értelmezhetővé, hiszen amikor megjelenik a rendszerben, akkor gyakorlatilag már piaci értéket képvisel a tulajdonosa számára. A másodlagos piac megteremtése azért fontos, hogy a piaci szemlélet még inkább érvényesülni tudjon, a megtakarító tovább adhassa a HEM-et a kötelezettek számára, az energiakereskedők és szolgáltatók pedig költséghatékonyan tudják fedezni kötelezettségeiket. Egészen eddig közvetlenül, adásvételi szerződéseken keresztül történtek a tranzakciók. Annak ellenére, hogy ez sok adminisztrációt igényel, így is nagyon sok, 2712 TJ (terajoule) megtakarítás cserélt gazdát 2023. október végéig, vagyis látszik, hogy van kereslet a HEM-ekre.
A tőzsdei kereskedés lehetőségét azért vezetjük be, hogy minden szereplő számára transzparens árjelzést adhassunk, ami a teljes piac számára segíti a megtakarítások árazását.
Emellett egyszerűsítjük az adminisztrációt, és rengeteg terhet leveszünk a felek válláról, mindezt úgy, hogy jelentős garanciákat is vállalunk, így az ügyfelek biztonságban érezhetik magukat. A tőzsde összegyűjti a kereskedőket, a vevőket és az eladókat, akik anonim módon tudnak egymással kereskedni. Gyors, egyszerű és biztonságos is abban az értelemben, hogy nincs hozzá kapcsolódóan pénzügyi kockázat sem, hiszen a tőzsde elvégzi az elszámolást és garantálja az ügyleteket (clearing).
Van példa erre a közelmúltból is: például a HUPX GO piac, ahol zöldenergia származási garanciával lehet kereskedni tőzsdei keretek között, ezzel tudják biztosítani a vállalatok, hogy valóban zöld energiát vásároljanak, ha ez a szándékuk. Ez a HEM-ek esetén is működhet, sok kereskedőtől látjuk, hogy a bilaterális kereskedéseken túlmenően örülnének egy ilyen tőzsdei platformnak is. Ennek önmagában likviditásnövelő hatása lesz.
G.D.: Az elmúlt években elindult egy folyamat az energiaválság miatt, a fogyasztók közelebb kerültek az energiatőzsdékhez, például a fogyasztói gázszerződésekben is egyre gyakrabban használják a CEEGEX árindexét is.
Ez a CEEGEX EKR tőzsdére is igaz lesz, hiszen elméleti szinten bármelyik végfogyasztó is megjelenhet eladóként.
Ez egy újfajta megközelítés, olyan rendszert kellett felépítenünk, ami nemcsak a kimondottan kereskedői, szakértői csapatot tudja kiszolgálni, hanem egy ennél potenciálisan sokkal szélesebb réteget is. Nem lesz 4 millió ügyfelünk, de már egy pár százas ügyfélkör is sokkal több, mint az áram- és gázpiacon, ahol 50-100-as nagyságrendekkel működünk.
Idei év első negyedében indítjuk el a CEEGEX EKR tőzsdét, amire az igényfelmérés és a jelentkezés meg is indult a honlapunkon keresztül.
Reméljük, hogy már az első aukción minél több szereplő és HEM fog megjelenni. A kereskedés részleteire vonatkozóan január-februárban több online rendezvényen fogunk tájékoztatást adni.
A tőzsdén és az egész másodlagos piacon egyelőre csak a kötelezettek vásárolhatnak HEM-et a jogszabályi környezetnek megfelelően. A jövőben természetesen, ha a jogalkotó úgy látja, hogy jól működik a piac, akkor akár növekedhet is a lehetséges vásárlók köre. De még nem tartunk itt. A nagy kötelezettek esetében ez egy ugyanolyan „commodity trading”-gé kezd válni, mint a villany és a gáz, vagyis a kötelezettek sok esetben lekötnek előre bizonyos mennyiségű HEM-et a nagyobb energiahatékonysági szolgáltatóknál, a tőzsdei kereskedés már a meglévő HEM-ekkel történő kereskedést fogja egyelőre lehetővé tenni.
Hogyan lehet árazni a HEM-eket, mennyiben befolyásolja az értékesítés során az árat, hogy az adott energiamegtakarítás csak rövidtávon hoz eredményt vagy folyamatosan „termeli a megtakarítást”?
K.M.: Vannak hosszú élettartamú energiamegtakarítások: ilyenek jellemzően például az épületszigetelések, vagy a fűtéskorszerűsítés. Ezek élettartama gyakorlatilag a fejlesztés elavulásáig kitart, vagyis minden évben energiamegtakarítást eredményeznek a bázisévhez képest. A rövidebb élettartamú projektek, mint például a kollégák szemléletformálása és ehhez hasonló soft megoldások csupán 2-3 évre auditálhatók. A különböző érintetteknek a rendszer felépítéséből fakadóan különböző típusú megtakarítások előnyösek: egy ország számára minél hosszabb ideig kitart, annál jobb, hiszen kumulált vállalásokat tettünk, ezért gyakorlatilag minden évben el lehet számolni az EU felé a megtakarítást. A kötelezetteknek viszont akár a rövidebb élettartamú HEM-ek is megfelelőek lehetnek az EKR rendszer szabályozása alapján.
Mivel az egyes tagállamoknak az EU-s szabályozásból fakadóan fontos az élettartam, ezért a magyar jogalkotó az EKR létrehozásakor kialakított egy olyan ösztönzőt, hogy amennyiben előteljesít egy kötelezett, akkor az elszámolásnál a hivatal a következő évi kötelezettségből másfélszeres szorzóval fogja levonni a legalább 3 éves élettartamú megtakarításokat. 2025-től ez 5 év lesz.
Idén január 1-én hatályba lépett törvénymódosítás eredményeként pedig a lakóépületekben és középületekben létrehozható megtakarításokra, amelyek a tagállam számára egyre fontosabbak, kétszeres szorzó vonatkozik előteljesítés esetében,
ezzel is ösztönözve az alapvetően nehezebben vagy költségesebben kivitelezhető beruházásokat.
G.D.: Indikatív piaci árjelzések alapján azt látjuk, hogy rövidebb élettartamú megtakarítások gigajoule-onként 10-15 ezer forint környékén mozognak, a hosszabb élettartamúak 15-20 ezer körül, azonban mindkét esetben elég nagy még a szórás, nincs transzparens árjelzés. Ez összevetve azzal, hogy a járulék 50 ezer forint, azt jelenti, hogy nagyon is megéri kereskedni és tőzsdére vinni a megtakarításokat. E fölött az ár fölött nem valószínű, hogy bárki is vásárolna HEM-et, az alsó küszöböt pedig az jelentheti, hogy egész pontosan mekkora összegből tudnak ezek a megtakarítások létrejönni.
A nyilvános EKR felületen az is látszik, hogy jelenleg 4,7 petajoule megtakarítás van bent a rendszerben, ez alapból túlteljesíti a 2023 végéig kb. 2,5 petajoule-os kötelezettséget.
Egyelőre túlkínálatos a piac, de azt fontos látni, hogy keresleti oldalon még csak az első három év alapkötelezettségei jelennek meg. 2024-re több mint 60%-os kötelezettség-növekedést alkalmaz a törvény, ezért
a piaci szereplők és a kötelezettek is a 2025-27-es évekre kifejezetten keresleti piacra számítanak.
Hogyan fog működni a tőzsde pontosan? Napi árfolyamok mentén brókerek adhatják-vehetik a HEM-eket, vagy ennél kötöttebb lesz a rendszer?
G.D.: A tőzsde természetesen elektronikus lesz, ahogy az energiatőzsdék is mind. Egy saját fejlesztésű szoftveres háttérrel biztosítjuk a működését. Aukciós rendszer lesz, ami azt jelenti, hogy nem folyamatos a kereskedés, hanem előre meghirdetett időpontokban, kezdetben negyedéves gyakoriságú aukciókat szervezünk.
Beérkeznek vevői és eladói ajánlatok, és az aukció lezárásakor az ajánlatokból kialakuló keresleti és kínálati görbe mentén létrejön egy egyensúlyi ár a kínálati és keresleti többlet maximalizálása érdekében. Ezután az algoritmus összepárosítja az eladókat és vevőket anonim módon. E mögött, ahogy említettük, selfclearing megoldás van, ami azt jelenti, hogy ellentétben az energiapiacainkkal, nem egy külső központi szerződő fél van mögötte, hanem mi magunk végezzük ezt a tevékenységet, ezzel is csökkentve a kereskedők költségeit.
Az ehhez szükséges eladói és vevői biztosítékokat mi fogjuk begyűjteni és kezelni.
Mikor válhat nemzetközivé a HEM piac? Van egyáltalán arra szándék, hogy például egy magyar megtakarítást egy spanyol kötelezett vehessen meg?
G.D.: A távoli jövőben ez elképzelhető, de még nagyon messze vagyunk ettől a lehetőségtől. A származási garancia esetében például már létezik EU-s szabvány, és az EU-tagállamok nyilvántartásai már kompatibilisek egymással, mert a termékeik ugyanolyan paraméterek mentén vannak definiálva. A HEM-ek esetében is elképzelhető, hogy minden ország pontosan ugyanolyan paraméterek mentén auditálja majd a megtakarításokat. Ezzel az egységesítéssel elvben megteremtődhetne annak a lehetősége, hogy az EU-n belül egyfajta egységes tőzsdén lehessen ezekkel kereskedni. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni azt, hogy az egyes országokban működő EKR rendszerek az adott országok energiamegtakarítási vállalásait hivatottak motiválni.
Az energiamegtakarítás, zöldítés egy teljesen másik rendszerben, az önkéntes karbonpiacon is monetizálható. Elképzelhető, hogy egy vállalat egy bizonyos beruházás eredményét karbonkreditként az önkéntes karbonpiacon is értékesíti, és ugyanezt megteszi az EKR rendszerben is?
K.M.: Az önkéntes karbonpiac és az EKR rendszer annyiban hasonlók, hogy a nap végén a célja ugyanaz mindkettőnek: piaci szemlélettel ösztönözni azokat a beruházásokat, amelyekkel el lehet érni a kitűzött klímacélokat. Az EKR egy, az EU-s szabályozásban már régóta ismert mechanizmus, amely jó kiegészítője a klasszikus EU-s szakpolitikáknak. Ebből fakadóan rendkívül jól szabályozott és biztonságos rendszer. Az önkéntes karbonpiacot ezzel szemben egyelőre nem ismeri a magyar jogalkotás, ezzel együtt egy érdekes új piac, amely remélhetőleg nemsokára hasonlóan érett lesz, mint akár a magyar EKR rendszer vagy a már EU-s szinten harmonizált származási garancia piac.
A karbonkrediteket hitelesítő szervezetek és a piac mögött nincs egy olyan szabályzó, mint az EKR esetében a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal.
Ahhoz, hogy két ilyen piac egymással összhangban tudjon működni még sok feladat van mind EU-s, mind tagállami szinten.
Milyen, az EKR rendszert érintő változások várhatók az elkövetkezendő években?
G.D.: Az EU-ban most dolgoznak egy következő energiahatékonysági célkitűzésen, a nyilvános javaslatokból a tagállami kötelezettségek növekedése látszik. Amennyiben a 2030-ra vállalt magyar energiahatékonysági célt növelni kell, úgy a jogalkotó fogja meghatározni, hogy mely szakpolitikák vállaljanak ebből részt, ezen belül az EKR-hez szükséges-e hozzányúlni.
Már most is mindenki úgy látja, hogy szűkebb és inkább keresleti piac lesz nemsokára, ez a nyomás pedig egyre jobban növekedni fog.
Ha a szakpolitikai döntéshozók úgy ítélik meg, hogy ez az EKR 2030-ig sikeres és a tagállami kötelezettségek teljesítésénél hatékony eszköznek bizonyul - márpedig ennek az alapjai megvannak - akkor valószínűsíthető, hogy megmarad a szerepe a hazai energiastratégiában.
Mindaddig a következő fontos lépés a CEEGEX EKR tőzsdével egy transzparens árjelzés mellett, a szakpolitikát támogatva működő másodlagos piac kialakulása. Azt gondoljuk, hogy ez garantálhatja, hogy az EKR kötelezettségei költséghatékony módon teljesülhessenek, és az EKR tőzsde támogathatja Magyarországot a klímacélok piaci alapú elérésében.
Címlapkép és fotók forrása: Stiller Ákos - Portfolio
A cikk megjelenését a CEEGEX Zrt. támogatta.
