Pillangó-hatás: így írja át a világ hétköznapjait az iráni háború

Az elmúlt időszakban sok olyan hírrel találkozhattak a figyelmes olvasók, amelyek látszólag nemigen kapcsolódnak egymáshoz.

• Bangladesben az összes állami és magánegyetem bezárta a kapuit, amivel előrehozták az Íd al-fitr iszlám ünnephez kapcsolódó szünetet.
• Nagy Bogi, a magyar énekesnő elhalasztotta szegedi koncertjét, mert nem ért haza időben Thaiföldről.
• Az indiai Bengaluruban egy hotel étterme március 10-én kiírta az ajtajára: "ma csak tea és kávé elérhető".

A fenti történetekben mégis akad egy közös pont: mind az iráni háború pillangó-hatását mutatják.

Vissza kell venni a menüből

Világszerte sok millió háztartás számára az iráni háború első sokkhatása nem a benzinárak emelkedésében vagy a tőzsdei eszközök zuhanásában jelentkezik, hanem a konyhában. A PB-gáz, amely LPG-ként is ismert, a propán és bután keveréke, amelyet nyomás alatt álló palackokban tárolnak, a világ egyik legelterjedtebb főzési "üzemanyaga". Az olyan helyeken, ahol az áramellátás még mindig nem megbízható, mint például sűrűn lakott városokban és egyes vidéki területeken, előszeretettel használják tűzhelyekhez, sütőkhöz és az ételárusító standoknál is.

Az iráni háború miatt gyakorlatilag elzárt Hormuzi-szoros a gáz kulcsfontosságú szállítási útvonala. Az ázsiai országok a szükségletük nagy részét az Öböl menti országokból szerzik be: India LPG-ellátásának 90 százaléka a régióból származik, amivel a közel-keleti termelés mintegy felét önmagában felszívja.

Emiatt a PB-gáz szűkösségének hatásai Indiában váltak az egyik leginkább láthatóvá. Az apadó szállítások láttán a kormány olyan rendelkezést hozott, amellyel a háztartásokat részesíti előnyben az üzleti felhasználókkal szemben. Mindez súlyos és látványos hatással van az ország éttermeire, mivel négyötödük használ LPG-t a működéshez bizonyos becslések szerint – legtöbbjük ráadásul csupán pár napra elegendő palackot szokott raktáron tartani.

Syed Jameel, egy tucat bengalurui étterem tulajdonosa így nyilatkozott a France24-nek:

Nagyon nehéznek találjuk a helyzetet. Az ellátás nagyon alacsony. Nem tudunk gázhoz jutni, az összes üzleti célú szállítmány megállt. [...] A még elérhető gáz ára már majdnem négyszerese a hivatalosnak. Szóval szépen lassan elkezdtük csökkenteni a menüt. Egyszerűen csak visszavágtuk. Az étlapunk most már majdnem a felével csökkent.

A hiány nem csak a vendéglátóiparban érezteti a hatásait. LPG-üzemű kemencéket ugyanis több ágazatban, például a kerámiagyártásban és a fémmegmunkálásban is használnak. Ezek a gyártók most alternatív megoldásokat próbálnak keresni, miután a beszállítóik figyelmeztették őket, hogy a palackok szállítását nem tudják garantálni. Egyes városokban verekedésig fajuló feszültségekhez vezetett az szerződések ilyen megszegése, miközben a gázpalackokat szállító teherautók elkezdtek lopás célpontjává válni. A feketepiacon a kereskedelmi forgalomban lévő gázpalackok ára a beszámolók szerint a szokásos szint kétszeresére vagy háromszorosára emelkedett.

Hasonló sérülékenységnek van kitéve Indián kívül sok másik ország is Ázsia nagy részében, illetve Afrika és Latin-Amerika egyes részein. Ráadásul a kis éttermek és az ételárusító standok gyakran szűk árréssel dolgoznak, így nem tudnak alkalmazkodni a gáz árának hirtelen, jelentős emelkedéséhez. Az iráni háború egyik nem várt hatása így az lehet, hogy a fejlődő országok lakosainak el kell kezdeniük új éttermek után néznie. Ha azonban a helyzet elhúzódik, és a háztartások priorizálása már nem lesz elég a gázellátás biztosítására, akkor ennél sokkal súlyosabb következmények is jöhetnek.

Megváltozik a hétköznapok rendje

A világ egyes részein az iráni háború következtében már az oktatási rendszer is leállt. Bangladeshben léptek az egyik leghamarabb: elrendelték a felsőoktatási intézmények bezárását, hogy ezzel is spóroljanak. Az indoklás szerint így nem csak az oktatási épületek áramfogyasztását lehet visszavágni, hanem az üzemanyag-használatot is mérsékelni, hiszen a diákoknak és tanároknak nem kell bejárniuk.

Hasonló takarékossági intézkedésekről lehet hallani világszerte. A kormányok sok helyen arra kérik a cégeket, hogy ha tehetik, váltsanak távmunkára, Srí Lankán pedig a négynapos munkahetet is bevezették a takarékoskodás jegyében.

Dubajba menni nem lehet, máshova utazni drágább lett

Az iráni háború ezen felül azt is átírta, hogy az emberek hogyan utaznak – már ha utaznak. A légitársaságok Európa, Ázsia és a Közel-Kelet jelentős részében át kellett, hogy szervezzék a járataikat, hiszen a légteret sokfelé lezárták. A repülőknek így hatalmas kerülőt kellett tenniük a konfliktuszóna körül, ami meghosszabbította az utazás idejét és megemelte az üzemanyag fogyasztást is.

Ezek a zavarok az utasok oldalán magasabb jegyárakban, hosszú késésekben és akár több napos egy helyben vesztegelésben jelentek meg, miután több ezer járatot kellett törölni a háború miatt.

A társaságok azóta teljes útvonalakat töröltek; van olyan európai repülővállalat, ami egészen nyárig nem indít járatokat Dubajba. Természetesen nem csak az Egyesült Arab Emírségek fővárosába lett nehezebb a háború miatt eljutni, a turizmus kiesését az egész közel-keleti térség érezni fogja. A zavarok az utazási szezon egyik különösen kritikus időszakában következtek be, érintve az olyan főbb ünnepi időszakokat, mint a húsvét és a pészah, ami miatt több tízezer utazó nem tudja elérni a tervezett úti célját.

A következmények így az egyes utasoknak okozott kellemetlenségen kívül az egész turisztikai szektorra hatással vannak. Ahogy az európai nyaralók elkezdték újratervezni a nyaralásukat a Földközi-tenger keleti részeiről és a Közel-Keletről Nyugat-Európa és a Karib-szigetek felé, az árak elkezdtek megugrani. Mindeközben az utazásszervezők a fennmaradó útvonalakon az árak emelkedéséről és a légitársaságokra és utazási irodákra nehezedő egyre nagyobb pénzügyi nyomásról számolnak be, mivel a lemondások és a repülőgép-üzemanyag árak emelkedése szűkíti a haszonkulcsot.

Láthatatlan szálakkal szorosan összekötött világ

A jelenlegi zavarok talán csak az első jelei annak, hogy a világgazdaság mennyire sérülékeny maradt a nagy ellátási sokkokkal szemben. Az iráni háború megmutatta, hogy egyetlen szűk tengeri útvonal kiesése is elegendő lehet ahhoz, hogy emberek millióinak hétköznapi rutinja felboruljon.

Most már minden azon múlik, mennyi ideig húzódik el a konfliktus.

Ha a feszültség rövid időn belül enyhül, a jelenlegi zavarok nagy része idővel felszívódhat, és a gazdaságok képesek lehetnek visszatérni a megszokott működéshez. Ha azonban a háború tartóssá válik, az alkalmazkodás kényszere mélyebb és tartósabb változásokat hozhat: átalakulhatnak az ellátási láncok, átértékelődhetnek az energiapolitikai döntések, és a hétköznapi élet számos területén válhatnak állandóvá azok a kompromisszumok, amelyek ma még rendkívülinek tűnnek.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images