2009. március 12. 11:43 | Portfolio
Értelmes célok, ellentmondásos megoldások, totálisan rossz időzítés - ha minden igaz, hamarosan tényleg a Parlament elé kerül a bankok egyoldalú szerződésmódosításait keretek közé terelő törvényjavaslat, így körülbelül augusztusra gyökeresen megváltozhatnak a hitelintézetek jogai és kötelezettségei ügyfélkapcsolataikban. Bár a javaslat elfogadásának támogatottsága az ugrásszerűen növekvő törlesztőrészletek miatt a lakosság körében magas lehet, azonnali pozitív eredményeket ne reméljünk tőle, miközben a bankok számára a mostani időszakban a legnehezebb elfogadni hasonló szigorításokat. Ez olyan, mint a költségvetési szigorítás, azt sem akkor csinálták meg, amikor a lakosság teherviselő képessége még megfelelő volt, a GDP meg nőtt, most meg kegyetlen társadalmi áldozatokkal járna. Hasonlóan a bankok sem tapsikolhatnak örömükben, mikor jól ment nekik, akkor az állam nem a fogyasztóvéleménnyel törődött, hanem a banki különadóval. A jelenlegi helyzetben, amikor az egész világgazdaságban recesszió van, s a világ minden táján a hitelezési aktivitás - mely a gazdaság működtetésének motorja - beindításán fáradoznak, eközben Magyarországon (ahol minden korábbit meghaladó mértékű recesszióval nézünk szembe, s a külföldi bankok dominanciája mellett sem sikerült érdemi külső forrásbevonást végrehajtani) a törvényhozás olyan javaslatot készül elfogadni, mely a kialakult rendszerbeli feszültségeket nemhogy oldaná, hanem sokkal inkább tovább fokozza. A bizalom és az ezt megalapozó kiszámítható jogi és szerződéses háttér nemcsak a bankok és a hitelt felvevők, de a bankokban betétet elhelyezők eminens érdeke is.
A törvényjavaslat szelleme ettől még részben jogos elvárásokat fogalmaz meg, s a módosító indítványoknak köszönhetően nem csak az új hitelt felfelvevők, hanem egyes régi szerződések módosítása esetén is jobban szabályozza a bank-ügyfél kapcsolatot. A hosszú távon egyértelmű ügyfélelőnyök mellett még kérdéses, hogy rövidtávon jól járnak-e az adósok ezekkel a módosításokkal.
