Vegyük-e az OTP-t, adjuk-e a forintot? - Vélemény az előrejelzésekről (x)

"Te vagy a közgazdász és még azt sem tudod, hogy mennyi lesz az euró egy hónap múlva?" Biztos beleszaladtak már páran ebbe a kérdésbe, én általában azt szoktam válaszolni, hogy ha tudnám, akkor nem közgazdász lennék, hanem a Seychelle-szigeten napozó milliárdos. Adjunk azért erre egy ennél kevésbé flegma választ is!

A pénzügyi piacokat szerte a világon úgy tartják nyilván, mint a hatékony piac fogalmához legközelebb álló területet. Vagyis a pillanatnyi árban azonnal kifejeződik az összes olyan információ, ami befolyást gyakorolhat a termék (részvény, kötvény) értékére. Elkezdhetnénk cifrázni, hogy pontosan milyen információk (múltbeli vagy jelenbeli, mindenki által ismert vagy akárki által ismert) és milyen gyorsan, de az egyszerűség kedvéért ezt most hagyjuk. Nézzük inkább, mit jelent számunkra a hatékony piacok ilyen egyszerű megközelítése!

I. A Nagy Közgazdász helyett

A piacon több millió információból, helyzetértékelésből áll össze egy-egy piaci ár. Minden elemző és befektető megpróbál jobb lenni a releváns információk kiválasztásában és értelmezésében, hogy a többieknél biztosabban állapítsa meg egy pénzügyi eszköz alul- vagy felülértékeltségét, várható elmozdulását. Vagyis meg akarja verni a hatékony piacot, de tudjuk, hogy ez hosszú távon senkinek sem sikerül igazán. Ha egy piaci szereplőtől azt várjuk, hogy mondja meg a tutit egy árfolyam jövőjéről, akkor azt várjuk tőle, hogy ő minden körülmények között okosabb legyen, mint a piac egésze. Ha lenne ilyen szereplő, akkor nem lenne szükség több ezer elemzőre, elegendő lenne egyetlen Nagy Közgazdász, aki megmondaná, mennyit ér a világ.

II. A tuti tipp

A hatékony piacok jelentőségét, és a piaci szereplők felé mutatkozó irracionális elvárásokat egy másik egyszerű példán is be lehet mutatni. Tegyük fel, hogy meglátjuk egy elemző friss ajánlását: "X vállalat részvényének célárát felemeljük 6000 forintra, pillanatnyi tőzsdei ár 4800, tehát erős vétel". Ugrunk is rá izibe’, aztán meg dühöngünk, ha esik az árfolyam. Pedig ha jól belegondolunk, rájöhetünk, hogy nem viselkedünk okosan, ha ezeket az ajánlásokat véresen komolyan vesszük.

Példánknál maradva: ha mindenki azt gondolná a piacon, hogy a jelenlegi információk alapján részvényünk valódi értéke 6000 forint, akkor a hatékony piacon az árfolyam azonnal odaugrana. Vagyis ha látunk egy ilyen ajánlást, és az árfolyam mégsem emelkedik, akkor az azért van, mert eközben van egy csomó olyan befektető, aki nem így gondolja (még akkor sem, ha esetleg erről nem adott ki új célárat). Nagyon durván leegyszerűsítve: a pillanatnyi piaci árnál magasabb és alacsonyabb árra ugyanannyi pénzzel fogadnak a befektetők. Ráadásul egy-egy célárhoz tartozó információk legtöbbször már minimum néhány napja a piacon vannak, tehát ezért sem kell úgy felfogni az ajánlásokat, mint valami mindent átíró új eseményt.

Ettől persze még van értelme az ilyen ajánlásoknak, de inkább azért érdemes figyelni, mert rámutat a piac várakozásainak alakulására, mintsem azért, hogy konkrét befektetési ajánlatot keressünk.

Fontos azt is látni, hogy a célárak meghatározásának alapját az egyes elemzők jövőre vonatkozó várakozásai jelentik, melyek természetesen csak feltételezések. Mint írásunk elején is utaltunk rá, a jövőbeli árak alakulását senki nem ismeri, aminek az oka az, hogy a gazdaság szereplőinek száma sok millió, míg az eszközárakat befolyásoló információk száma több milliárd is lehet. Ekkora számosságú input modellezése pedig gyakorlatilag lehetetlen, így az elemzések is kizárólag feltételezésekből indul(hat)nak ki.

III. A "poziból" beszélés

Ezzel el is érkeztünk az egyik legtöbbet hangoztatott kritikához: nevezetesen, hogy az elemzők pozícióból beszélnek. Van ennek a felvetésnek jogosultsága, de csak megszorításokkal, mert így önmagában butaság. A piaci szereplők nem l’art pour l’art készítenek előrejelzéseket, hanem mert pénzt akarnak belőle keresni. Így hát persze hogy poziból beszélnek, ajánlásaikat meg is játsszák. De fordítsuk meg: tegyük fel, hogy némi pénzt szeretnék viszonylag tájékozatlanul a tőzsdén befektetni. Kapok is két haveromtól tippet. Az egyik azt mondja: "shortold B-t, mert esni fog, mint a kő. Én ugyan most nem játszom meg, de azért ez a tuti." A másik meg azt állítja, hogy "bedobok egy kis pénzt C-be, mert szerintem van benne kakaó." Melyiknek hinnénk? Valószínűleg annak, aki a pénzét is rá meri tenni az ajánlására, vagyis pozícióból beszél. Épp ez teremti meg a hitelességét.

Nem akarjuk persze nagyon rózsaszínben feltüntetni a világot: nyilvánvalónak tűnik, hogy bizonyos esetekben bedöglött ajánlásokat is intenzíven nyom még egy-egy stratéga, és ennek etikai vonatkozásai is vannak. Leggyakrabban viszont épp az derülne ki, hogy az illető már nem pozícióból beszél - és épp ez a probléma.

IV. "Feldumálni" a döglött papírt, "lebeszélni" a biztos vételt

A fentiek alapján talán az is érthető, hogy miért aránytévesztés, amikor kisbefektetők esnek pánikba egy-egy olyan elemzés láttán, ami a meglévő pozícióikkal ellentétes irányít sugall. Ez még kis papíroknál is irreálisnak tűnik, főleg, ha mondjuk egy fórumtopikban vitatkoznak egymással anonim nickek. Innen már csak egy lépés a befektetői kudarcban összeesküvést látni, vagy egy elszalasztott árfolyammozgásban minden körülmények között a bennfentességét felfedezni. Emögött gyakran a gyors meggazdagodás vágya is áll, ami miatt esetleg a rövid távú kereskedési taktikák dominálnak a hosszú távú megtakarítási felfogással szemben. Amivel persze önmagában nincs semmi baj, de a kockázat és a hozam fordított összefüggése alól nehéz kibújni, a spekulációhoz pedig nem árt a kötélidegzet.

V. Összegzés helyett

A hatékony piacok ilyen egyszerű interpretációja kapcsán fontos hangsúlyozni, hogy - bár meglehetősen determinisztikus eredményt sugall - nem azt jelenti, hogy mindannak a munkának, amit a piaci szereplők végeznek, ne lenne értelme, csupán azt, hogy nem a csalhatatlan jövőbelátás megteremtése és igazolása a funkciója.

Célszerű a meteorológiához hasonlítani a pénzpiacok működését. A meteorológusok hada próbálja sok millió információból megérteni, hogy miként működik az időjárás, illetve esik-e a jövő héten az eső. Bár többé-kevésbé hasonló információs halmazból dolgozik mindenki, az adatok eltérő értelmezése, a természetes bizonytalanság, a senki által nem ismert információk és összefüggések hatása mind jelentősen befolyásolják a prognózisok pontosságát. Mondjuk úgy, mint amikor kitör a globális világgazdaság egyik legnagyobb válsága és csodálkozunk, hogy nem működnek az előrejelzéseink. És ettől függetlenül még mindig lesznek akik pontosabban, mások kevésbé pontosan jósolják meg a piac mozgását. És mindenki törekszik arra, hogy ebben az információs káoszban és bizonytalanságban megverje a piacot. Egyébként többek között éppen ettől lesz hatékony a piac.