Véget érhet a szappanopera a világ legmodernebb vadászgépével: Trump döntött, mehet az F-35A és ezzel minden megváltozhat
Globál

Véget érhet a szappanopera a világ legmodernebb vadászgépével: Trump döntött, mehet az F-35A és ezzel minden megváltozhat

Majdnem egy évtizedes ügyet zárt le Donald Trump amerikai elnök azzal, hogy az Egyesült Államok hajlandó eladni ötödik generációs, lopakodó F-35A vadászgépeket Szaúd-Arábiának. A döntés alapvetően változtathatja meg a Közel-Kelet erőviszonyait, és Washington legfontosabb térségi szövetségese sem nézheti túl jó szemmel a tranzakciót. Cikkünkben annak járunk utána, hogy mit jelent ez pontosan és miért okozott akkora felzúdulást, hogy  Fehér Ház eladja az egyik legfontosabb szövetségesének a vadászgépet.

A nagy dilemma

Az elmúlt napokban újra előkerült a téma, hogy Szaúd-Arábia F-35 Lightning II ötödik generációs lopakodó vadászgépeket vásárolna, ám sokáig nem volt biztos, hogy ez össze fog jönni. November 18-án Mohamed bin Szalmán, a szaúdi koronaherceg (vagyis a trónörökös) látogatást tett a Fehér Házban, hogy személyesen tegyen pontot a régóta húzódó kérdés végére. Persze, egy sor másik kérdésről is tárgyaltak, a befektetésektől kezdve az energetikáig, de a legfontosabb kérdést egyértelműen a több milliárd dolláros tranzakció jelentette.

Rijád összesen 48 darab F-35 Lightning II ötödik generációs vadászgép megvásárlására adott be kérelmet.

A találkozót megelőzően egymásnak ellentmondó hírek láttak napvilágot, egyes források arról írtak, hogy Washington ezúttal is visszautasítja a kérelmet, míg mások már a találkozó előtt biztosra vették, hogy ezúttal meglehet az áttörés. Donald Trump november 17-én nem sok kétséget hagyott, hogy mi az ő célja a megbeszélésen: el akarja adni a legmodernebb technológiát képviselő gépeket Rijádnak. Innentől kezdve már kevés kérdés volt arra vonatkozóan, hogy miképpen alakul az ügy, de a korábbi tapasztalatok alapján még lehetett számítani további fordulatokra. A szóban forgó típus egyébként a hagyományos felszállásra képes F-35A, ilyenek már a világ számos pontján (NATO szövetségesek, távol-keleti országok, Izrael) szolgálatban vannak. A találkozón aztán megerősítették az amerikai elnök mondatait, jöhet a biznisz.

Hiába számít Rijád az egyik legfontosabb amerikai gazdasági és biztonsági partnernek, a legmodernebb vadászgépek átadása mégis súlyos dilemma elé állította a nyugati nagyhatalmat: ez egy valódi próbatétel volt, hogy az eddigi szoros pénzügyi-gazdasági együttműködés képes-e igazi integrált védelmi szövetségi kapcsolattá fejlődni. A legtöbben egyenesen

úgy tekintettek erre az üzletre, mint ami választóvonal lehet, és végképp meghatározhatja Washington szerepét a Közel-Keleten.

Az Egyesült Államok komoly dilemmával szembesült: Rijád nagyon határozottan jelezte, hogy mindenképpen ötödik generációs vadászgépeket szeretne. Amennyiben Washington nem ad el nekik, akkor máshoz fognak fordulni, erre pedig egyre több jelentkező akad. Éppen a szomszédos ország esete mutatta meg, hogy a nagyobb merítési lehetőség miatt előfordulhat, hogy Rijád is megunja a meddő küzdelmet Amerikával és inkább más országok felé fordul:

  • Az Egyesült Arab Emírségek hasonló helyzetben volt, ám mivel Washington a kínai techcégek eltávolítását várta volna el az eladás fejében, ezért várhatóan inkább a dél-koreai KF-21-es mellett döntenek.
  • Oroszország szintén nyomul a térségben, az Szu-57-esekből pedig Algéria lehet az első vásárló az orosz légierőn túl. Moszkva ötödik generációs gépének hátránya, hogy kevés információ áll róla rendelkezésre, valamint komoly diplomáciai viharral nézhettek volna szembe a szaúdiak.
  • Kína negyedik generációs J-10-es vadászgépei Pakisztánban bizonyították, hogy a modern európai technológiával is felveszik a versenyt (bár megoszlanak a vélemények, hogy a légicsatában elért sikerek pontosan minek köszönhetőek). Peking hamarosan ötödik generációs gépeket is átad Iszlámábádnak, megjelenve ezen a piacon is. Egy ilyen bevásárlás szintén komoly rizikóval járt volna Rijád számára.
  • A Közel-Kelet fegyvergyártó hatalmává előlépő Törökországban a KAAN ötödik generációs lopakodó vadászgép fejlesztése zajlik, ez is felmerülhetett, hogy Szaúd-Arábia félreteszi a regionális hatalmi vitákat és megállapodik Ankarával.

Túl sok a buktató

A fenti listából jól látható, hogy – komoly dilemmák megoldását követően – lett volna mód arra, hogy a Közel-Kelet egyik legerősebb országa valahogy elérje a célját az amerikaiak nélkül, ám a nehézségek elkerülése érdekében kézenfekvő lett volna megállapodni Washingtonnal. Joggal merül fel a kérdés, hogy mégis mi volt az akadálya annak, hogy évek óta folyamatosan meg lett fúrva a nagyszabású tranzakció az Egyesült Államok oldaláról. Erre egyszerre több okuk is volt a döntéshozóknak:

  1. Az egyik, és talán a leghangsúlyosabb érv az eladás ellen az volt, hogy az Arab-félsziget gazdag monarchiái a 2010-es évektől kezdve egyre szorosabb kapcsolatot kezdtek kiépíteni Kínával, ennek elsősorban gazdasági és technológiai okai voltak. Hiába volt a térségben erős az Egyesült Államok, a Fehér Ház sokáig csak az (másodvonalbeli) amerikai fegyverek felvásárlójaként és globális kőolajellátóként tekintett az itteni országokra. Peking ezzel szemben a legmodernebb technológiát is hajlandó volt megosztani, ezzel egyre befolyásosabbá vált a Közel-Keleten. Az ötödik generációs vadászgép eladását épp ez gátolta: attól tartottak, hogy a kiépült hálózatokon keresztül megpróbálják megszerezni a kritikus fontosságú információkat az F-35-ről. Az aggodalmakat alátámasztja a tény, hogy a szaúdiak kifejezetten a fegyvergyártási szektorban is együttműködnek Pekinggel.
  2. Izrael aligha nézi jó szemmel (ahogy ezt kommunikálta is), hogy a Közel-Keleten megjelennek ötödik generációs vadászgépek. Korábban, már az Egyesült Arab Emírségek számára engedélyezett F-35-ösöknél is előkerült az amerikai kongresszusi vita során, hogy az arab ország csak akkor kaphat ezekből, ha csökkentett képességekkel fognak bírni az Izraelnek átadott gépekhez képest. Egyéb opcióként az merült fel, hogy Jeruzsálemnek további technológiai előnyöket garantálnak, hogy fenntartsák a „minőségi katonai előnyt”.
  3. Nem tesz jót az üzletnek, hogy Szaúd-Arábia máig nem állította helyre a renoméját az Egyesült Államokban. A bizalmatlanság oka egy 2018-as eset, amikor a királysággal kritikus újságírót Szaúd-Arábia isztambuli konzulátusára hívták, elrabolták, majd meggyilkolták. A szálak egészen magáig a koronahercegig, Mohamed bin Szalmánig vezettek, a feltételezések szerint ő adta ki az ügynököknek a parancsot. Több amerikai politikus emiatt máig gyanakodva tekint a monarchiára.
  4. A Lockheed Martin gyártósorai már így is tele vannak megrendelésekkel, a világ számos országa áll sorban az F-35-ösért, ráadásul ezen a NATO-ban elfogadott GDP-arányosan 3,5+1,5 százalékosra emelt védelmi kiadások is rontanak. Rijád a Vízió 2030-ban megfogalmazott stratégia szerint a helyi összeszerelést szokta preferálni, ez viszont az első pontban ismertetett dilemmát erősíti.

A második dilemma „méregfogát” Mohamed bin-Szalmán azzal húzta (volna) ki, hogy újfent megerősítette, feltett szándéka, hogy Szaúd-Arábia is csatlakozzon az Ábrahám Kezdeményezésekhez, elismerve Izraelt. Ugyanakkor hozzátette, hogy erre csak akkor hajlandó, ha a Földközi-tenger partján megvalósul a kétállami megoldás, és a palesztinok helyzetét megnyugtatóan rendezik.

Az Egyesült Államok döntéshozói végül trükkös megoldást találhattak a legégetőbb problémára: csökkentett képességekkel adják át az F-35-ösöket a királyságnak.

Népmesei fordulattal élve tehát az Egyesült Államok „hozott is meg nem is”. Ugyanakkor mindez szembe menne Trump kijelentésével, aki azt állította, hogy ugyanolyan „csúcskategóriás” gépeket fog kapni, mint amilyennel Jeruzsálem is rendelkezik. Az átadás – már amennyiben nem akad el a Kongresszusban – még évekig eltarthat.

Még ha Szaúd-Arábia meg is kapja a repülőgépeket, nem valószínű, hogy megkapja az AIM-260 Joint Advanced Tactical Missile rakétákat, a következő generációs levegő-levegő rakétákat, amelyeket ötödik generációs repülőgépekhez fejlesztenek

– hangsúlyozta Douglas Birkey, a Mitchell Institute for Aerospace Studies ügyvezető igazgatója.

A várakozások szerint ezzel ki lehet iktatni Izrael aggályait, ráadásul három fontos előny továbbra is náluk marad: számbéli fölényben maradnak, a szaúdiakkal ellentétben továbbra is egyedülálló engedélyekkel rendelkezik az F-35-ösök módosítására, valamint az elmúlt nyolc év üzemeltetése során jelentős mennyiségű tapasztalatot szereztek.

Nélkülözhetetlen technológia

Az F-35A-k jelenleg a világ legkorszerűbb vadászgépei közé tartoznak, egyesek szerint továbbra is ez a legjobb a mezőnyben. A multifunkciós, lopakodó képességekkel is ellátott „madár” a legolcsóbb a jelenleg kifejlesztett három verzió közül, de az ára a csomag tartalmától függően változhat. A Lockheed Martin hadiipari óriás állítása szerint egyetlen gép ára nagyjából 82,5 millió dollár az „A” esetében, a „B” és a „C” verziók 100 millió dollárnál is többet kóstálnak (ebben nincs benne a kötelező képzés).

Az ötödik generációs vadászgépet eredetileg az F-16-osok lecserélésére szánták, ám az F-22 Raptorok után arra jutottak a fejlesztők, hogy komplexebb avionikát és elektronikus harcképességet és további érzékelőket is beépítenek, amelyek a legmodernebb amerikai géppé tették. Került bele például elektro-optikai célzórendszer (Electro-Optical Targeting System – EOTS), illetve felszerelték aktív, elektronikusan vezérelt antennaráccsal (Active Electronically Scanned Array – AESA), egy elosztott, 360 fokos lefedettséget biztosító infravörös érzékelőkből álló apertúrarendszerrel is. A fejlett szoftverek

az összes érzékelt adatot egyetlen nagy taktikai képpé alakítja át az információkat, ez csökkenti a pilóta terhelését.

Pratt & Whitney F135 hajtóműve nagyjából 2000 kilométeres hatótávolságot és mintegy 1,6 Mach a maximális sebességet garantál. A fejlesztő állítása szerint képes az elektronikus hadviselésre, légiharcra és a légibombázásra is. Ehhez két belső fegyverraktárral rendelkezik, ezekben levegő-levegő típusú rakéták mellett precíziós bombákat is képes szállítani. Abban az esetben, ha a lopakodó képesség kevésbé fontos egy művelet során, fel lehet szerelni külső fegyverzetet is. Az összes hasznos teher meghaladhatja akár a nyolc tonnát is.

Azt nem tudni, hogy az alacsonyabb felszereltségű verzió pontosan mit fog jelenteni Szaúd-Arábia számára. Az F35-ösök a bemutatás óta folyamatosan fejlődtek, az újabb változatok más elnevezést is kaptak, így – más típusoknál már látott módon – Blockok jelölik a korszerűbb felszerelést. Könnyen meglehet, hogy az Egyesült Államok azzal oldja meg az egyik legfontosabb dilemmát – nevesen Izrael technológiai fölényének kérdését –, hogy régebbi felszerelést ad át Rijádnak. Ez még mindig nagyságrendi képességnövekedést jelenthet az arab monarchia számára, viszont biztosítva lesz Jeruzsálem politikai szempontjainak megóvása. A másik lehetőség, hogy ugyanazt a korszerű felszerelést kapja, ám bizonyos technológiákat nem adnak át.

Az ötödik generációs vadászgépekkel Szaúd-Arábia jelentős többletet kapna a harcképességek terén a térségben, amit számos konfliktusnál kamatoztatni tudna. A legfontosabb, hogy jelentősen növelné az elrettentő képességét a regionális riválisaival szemben. Az izraeli F-35-ösök 2025-ben a 12 napos háború során látványosan bizonyították, hogy a csapásmérő képességeikkel szemben Teherán lényegében tehetetlen. Mindez Rijád számára is kulcsfontosságú lehet, ugyanis a 2023-as megbékélés ellenére továbbra is a síita hatalom számít a legnagyobb riválisának. Képesek lehetnek parancsnoki állásokat vagy a nukleáris infrastruktúrát is támadni ezekkel, ráadásul észrevételen marad a radarok előtt.  Hesham Alghannam, egy rijádi szaúdi védelmi elemző kifejezetten a rossz emlékű 2019-es esetet hozta fel, amikor Irak irányából több drón csapódott be az ország legfontosabb olajipari létesítményébe, napokra súlyos zavarokat okozva a termelésben. Washington nem torolta meg akkor a súlyos támadást, ezzel bizalmi krízist okozva a Rijádban a „nagy testvérrel” kapcsolatban.

A másik indok, hogy az utóbbi években Jemen felől több drón és rakéta lépett be a szaúdi légtérbe, a vadászgép pedig ezek felderítésében és hatástalanításában is hatékony lehet.

Szaúd-Arábia először 2017-ben jelezte, hogy szívesen venne ötödik generációs vadászgépeket, ám akkor falakba ütköztek az igényeikkel. A téma nem halt el teljesen, Joe Biden amerikai elnök vezetése alatt felmerült, hogy létrejön egy nagyszabású hármas megállapodás Washington, Rijád és Jeruzsálem között, ennek része lehetett volna, hogy az arab királyság régi vágyát teljesítik az F-35-ösök eladásával. Ez az elképzelés a Hamász terrorszervezet 2023 októberi támadása után vált lehetetlenné, mivel az ellentámadásba lendülő Izraellel nem lehetett megállapodásra jutni a lakosság jelentős ellenállása nélkül.

Kevés figyelmet kap, mégis fontos, hogy Rijád nemcsak a vadászgépek beszerzésében gondolkodik, hanem együttműködő harci repülőgépek (Collaborative Combat Aircraft – CCA), drónokat is venne. Ezek a pilóta nélküli járművek a jövő hadviselését jelentik, amelyek a legmodernebb vadászgépekkel közösen hajthatnak végre hadműveletet, hozzájárulhatnak a zavaráshoz, vagy éppen lövedékeket lőhetnek ki. David Alexander, a General Atomics elnöke arról nyilatkozott, hogy a „hagyományos” MQ-9 Reaper drónok mellett akár 200 darab CCA drón eladásáról is szó lehet.  

Trump Szaúd-Arábiát „NATO-n kívüli jelentős szövetségessé” minősítette, ez egyáltalán nem csak egy jelképes megnevezés. Felgyorsíthatja a fegyverek szállításának ütemét és gördülékenyebben mehetnek a kiképzési programok. Ugyanakkor a titulus nem helyezi kivételezett helyzetbe az országot, a térségi Bahrein, Katar és Kuvait szintén kiemelt fontossággal bír katonai szempontból az Egyesült Államok számára.

Úgy tűnik, hogy megoldódik egy közel egy évtizede tartó hercehurca Szaúd-Arábia ötödik generációs vadászgépével kapcsolatban. Donald Trump határozottan jelentette ki, hogy szövetségese a „csúcskategóriás” vadászgépeket kapja meg, de még egyáltalán az sem biztos, hogy a Kongresszus végül elfogadja majd a tranzakciót. A testületben nagyon erős Izrael támogatottsága, így az szinte kizárható, hogy a legmodernebb technológiát adják át, az ígéretekkel ellentétben inkább egy korábbi verzió átadására kerülhet sor, hogy ezzel ne sérüljenek Izrael érdekei. Az Egyesült Államok ezzel a saját helyzetét is megerősítette a Közel-Keleten, jelezve, hogy nem engedi Kína túlzott megerősödését a régióban. Korábban az Egyesült Arab Emírségekkel „lejátszott meccs” már látványosan megmutatta, hogy még nincs elrendezve minden, de ezt követően

már mindkét félnek súlyos kudarcot jelentene, ha elbukna a több milliárd dolláros tranzakció.

Címlapkép forrása: Chip Somodevilla/Getty Images

Ez is érdekelhet