Akkor teljesülhet Putyin összes kívánsága, amikor Európát hajszálak választják el a teljes leválástól

A héten kiszivárgott, hogy az Egyesült Államok egy új, 28 pontos béketervvel állt elő, amely az eddigi értelmezések alapján lényegében teljes kapitulációt várna el Ukrajnától. Washington csak a terv létét ismerte el, míg Volodimir Zelenszkij pénteki tévébeszédében már úgy összegezte, hogy ha ahhoz tartják magukat,

Ukrajna vagy a legfontosabb szövetségesét, vagy a méltóságát veszíti el.

Eközben a Kreml azt jelezte, hogy tárgyalási alapnak tekintik a javaslatot, de csak további követeléseik elfogadásával tudják azt elfogadni. Az új béketerv kijevi – és európai – szempontból gazdaságilag leghangsúlyosabb elemei a 12., 13. és 14. pontok, amelyeket így lehet összefoglalni:

• 12.: Ukrajna újjáépítésére globális intézkedéscsomag kell, amely a technológiai szektor mellett az USA vezetésével újraéleszti az ország gázinfrastruktúráját és beindítja az ásványkincsek (így a feltételezett ritkaföldfémek) kitermelését.
• 13.: Oroszországot újraintegrálják a világgazdaságba, a szankciókat szakaszosan feloldják, és az USA hosszú távú energia-, technológiai- és ritkaföldfém-kitermelési együttműködésbe lép velük, valamint az oroszok visszahívásával újraalakul a G8.
• 14.: A befagyasztott orosz vagyonokból 100 milliárd dollárt fektetnek be Ukrajna újjáépítésébe, amelynek nyereségeiből 50% illeti az USA-t, az EU hozzáad még ennyit az ukrajnai beruházásokhoz, és a fennmaradó összeg orosz-amerikai közös beruházásokra fog elmenni, miközben Oroszország ig feloldja az általa lefoglalt európai pénzeszközöket.

Ez az utolsó rész némileg furán van tagolva a szövegben, és ahogy sok része, ez sincs túl egyértelműen kifejtve, de vagy azt várja el az EU-tól, hogy csak úgy adjon bele még 100 milliárd dollárt az ukrajnai projektbe, vagy arra utal, hogy tegye ezt az immobilizált orosz pénzeszközökből, és a maradékot oldja fel az orosz-amerikai együttműködéshez.

Ez utóbbi talán azért tűnik logikusabbnak, mert az utóbbi hetek amúgy is az orosz vagyonok felhasználása körül forogtak az uniós csúcstalálkozókon, és így a teljes összeg hozzávetőlegesen 330 milliárd dollár, így pedig nagyjából egyenlő részben vállalna az USA, az EU és Oroszország "felelősséget" a részekért.

A gond csak az, hogy valójában az amerikaiak mindegyikből közvetlen profitálnának, míg az európai országok majd csak közvetetten, Ukrajna esetleges felvétele után, amit egyébként szintén engedélyez a béketerv.

Persze Ukrajna rekonstrukciójával mindenképpen nyerne az EU. Az egész a II. világháború utáni Marshall-tervhez hasonló löketet adhat az európai gazdaságnak az ország fizikai közelsége, nyersanyagkincsei miatt, különösen, hogy a legtöbb európai vezető mindvégig kitartóan támogatta és támogatja most is az ukrán védekezést.

Bár arról lehet vitatkozni, mennyire tekinthető korrektnek az amerikai ajánlat – hiszen pénzügyileg az EU jóval többet fordított Ukrajna támogatására, miközben az USA katonai és hírszerzési képességei nélkül Ukrajna helyzete fenntarthatatlan lenne –, a még

lényegesebb kérdés az, hogyan reagálnának az európai országok arra, ha az Egyesült Államok gyakorlatilag csak újracímkézné az amerikai-orosz nyersanyagokat.

A leválásba meglehetősen sok időt tett Európa, a 2022-es orosz támadás óta az egyik legfontosabb stratégiai célja a blokknak. A a világ egyik legnagyobb árupiaci elemzőcége, a Kpler legfrissebb elemzése szerint azonban továbbra is van pár termék, amelyet ilyen vagy olyan okok miatt, az EU még mindig Oroszországtól szerez be.

A legfontosabb területeken az EU már nagyjából fél éve elmondhatta, hogy

• a szénimportot teljesen leállította,
• az orosz olajvásárlás a korábbi szint tizedére esett vissza, és
• földgázból is csak harmadannyit vesz, mint a háború előtt.

A gáz esetében ez – a mentességeket kialkudó országokat leszámítva – elsősorban LNG-importot jelent, de az uniós döntéshozók októberben világosan kimondták, hogy

2027 végéig az orosz földgázvásárlások minden formáját be kell szüntetni.

Az ilyen és ehhez hasonló lépésekre erősített rá a Trump által kifejtett nyomás, aki a szeptemberi ENSZ-közgyűlésen tett kijelentései szerint, azelőtt mindössze két héttel tudta meg, hogy néhány európai ország még mindig vásárol orosz energiahordozókat.

Mindenesetre, bár az uniós szándék régóta komoly, és eddig az amerikai érdek is egyértelműen a leválás volt, az újabb békeajánlat és a magyar-amerikai szankciómentesülési kettősbeszéd is jó példa arra, hogy bármikor jöhetnek újabb fordulatok, így jó tisztában lenni azzal, hogy mi az, amit az Európai Unió országai még jelenleg vásárolnak az oroszoktól.

Energia-dilemmák

Az LNG esetében a fordulatot a legfrissebb, 19. szankciós csomag hozta el: az orosz cseppfolyósított földgáz Európa egészére kiterjedő, rövid távú tilalma 2026 tavaszán lép életbe, majd 2027 januárjától teljes körű tiltás következik.

Ez alapvetően jelentős kihívást jelent az EU számára, mivel körülbelül 12 millió tonnányi orosz LNG-t kéne más forrásokból pótolni. A helyzet azonban megugorható, hiszen 2026-ban várhatóan több mint 40 millió tonna új globális exportkapacitás jelenik meg, amelynek nagy részét az amerikai kitermelésfejlesztés teszi lehetővé.

Az LNG ebből a szempontból különösen érdekes, hiszen Európa-szerte már megépültek – és tovább épülnek – a szükséges terminálok, miközben a vezetékes földgázhoz képest szállítással együtt is csak néhány százalékkal drágább, mennyiségtől függően.

Így ma már elsősorban politikai döntés kérdése, hogy Európa honnan fedezi a gázszükségletét.

Persze ha vezetékekről van szó, akkor a legkényesebb kérdés – talán világpolitikai szinten is – a Barátság kőolajvezeték, amely Magyarország és Szlovákia kőolajellátását is biztosítja. Míg a tengeren folyó legális orosz kőolajimportot az EU már 2022-ben gyakorlatilag megszüntette, addig a vezetékes szállítás tovább él az irányunkba.

Két MOL-finomító működése is jelentős mértékben az ezek finomításából származó profitra támaszkodik, és az uniós mentességnek nincs lejárati dátuma. A jelenlegi politikai és gazdasági környezetben elsősorban az a kérdés, hogy az amerikai szankciók hogyan vonatkoznak majd Magyarországra és a közvetlen érintett vállalatokra.

Ezen kívül a finomított termékek terén a legutolsó, még érvényben lévő uniós kivétel a horvátországi Rijeka finomítót érinti. Ők orosz vákuumgázolaj importálására kaptak mentességet, ám ez 2025 végén lejár, ezért a mennyiség már amúgy is igen csekély volt, hiszen Szaúd-Arábia és Törökország fokozatosan át tudta venni a kivezetendő orosz kapacitásokat.

Szokatlan szabályok éltek a palackozott LPG-gáz esetében is, mivel a vonatkozó 2024-es szankciós csomag bizonyos LPG-típusokat kihagyott, arra hivatkozva, hogy ezek elsősorban petrolkémiai alapanyagok.

A Kpler szerint a kedvező árak alapvetően arra ösztönözték az európai kereskedőket, hogy ezeket az olcsó orosz termékeket autógázhoz keverjék, így tovább éljen az import,

azonban a 19. szankciós csomag ezt a kiskaput is lezárta.

Ez esetben az import teljes megszűnése azonban nem okozna semmilyen komolyabb gondot, és például a lengyelek már jelezték, hogy amerikai és angol cégektől vásárolnának palackozott LPG-gázt a jövőben, azonban az energiaárakhoz más fontos dilemmák is társulnak.

Kényelem vagy innováció

Stratégiai szempontból különösen fontos termék a műtrágya, amelynek európai előállítási költségei a 2022-es gázárrobbanás miatt jelentősen megemelkedtek. Ezzel párhuzamosan az orosz és fehérorosz műtrágyák importja is jelentősen megugrott, az EU idén elfogadott vámszabályai azonban drasztikusan meg fogják drágítani ezeket a termékeket.

A jelenlegi, tonnánként 40 eurós vámteher 2028-ra 430 euróra emelkedik, ami gyakorlatilag teljesen kiszorítja az orosz és belarusz műtrágyát az uniós piacról.

Ezeket az EU-s szervek a DW információ szerint az év első felében még úgy látták, többek között Marokkóból, Ománból, Kanadából, az azóta egyre nagyobb kereskedelmi dilemmát jelentő Kínából, és persze az USA-ból lehetne pótolni.

Ugyan alternatív forrás akad bőven, a műtrágya szállítási dimenziói (térfogat, tömeg) miatt komolyabb szállítási költségnövekedéssel kell számolni, és az, hogy az EU egy tízszeres vámtarifa-növelést látott szükségesnek a leváláshoz, önmagában is azt jelzi, hogy máshonnan pótolni a szükségleteket rövid távon biztosan lehetetlen hasonló áron.

Azonban itt érdemes észben tartani, hogy a nitrogénes műtrágyaszükségleteket – amely a legfontosabb a mezőgazdasági hozam növelése szempontjából –

mintegy 70%-ban most is az EU-ban állítják elő, és csak a maradékot szállítják Oroszországból.

A zöldammonia-gyáraktól a tartósan alacsonyabb gázárakig több elképzelés is napirenden van Európában a kapacitások bővítésére. Így az, hogy az orosz import gazdaságosan kiváltható-e, elsősorban versenyképességi kérdés. Ergo, a drasztikus vámemelések jelentette kényszer elegendő ösztönzést ad-e ezeknek a fejlesztéseknek a még időben történő eléréséhez?

Ukrajna esetében is szó van, hogy egy esetleges békekötés után, modernizálással jelentősen meg lehetne növelni a kapacitásaikat, ez azonban csak közép távon hozhat bármilyen enyhülést, de ez elsősorban a saját hatalmas mezőgazdasági termőterületük szükségleteinek biztosítására lesz fordítható.

Technológiacsere

A mezőgazdaságon túl a fémiparban is több átmeneti mechanizmus működik még. Egyrészről a 12. szankciós csomag fokozatosan csökkenő kvótarendszert vezetett be az acélimportra, amely 2028-ra szüntetné meg ezt teljesen, másrészről pedig a 16. szankciós csomag az alumíniumot már 2026-tól kivezetné.

Bár ezekből a - jó részben Kína által generált - globális túlkapacitások miatt bőven van alternatíva, a 2026-ban induló uniós karbonvámok (CBAM) érdemben növelni fogják a magas szénintenzitású előállítású fémtermékek költségeit. Ez még a nagyszabású, Indiával folytatott kereskedelmi tárgyalásokon is komoly kérdéseket vetett fel, hiszen ezek az országok nagy részben még a régebbi, jóval környezetkárósítóbb technológiával állítják elő fémtermékeiket.

Az acélipar modernizálása szempontjából a legambiciózusabb célokat az USA, az EU és Japán határozta meg, de Kína is igyekszik átállni a régi nagyolvasztós technológiáról az újabb elektromos alapú vagy hibrid módszerekre, míg

Oroszországban meglehetősen korlátozottak az ilyen irányú ambíciók, tehát ezen a téren mindenképp leválás várható.

A nikkel külön kategóriát képvisel, mivel az EU stratégiai nyersanyagként kezeli, és nem vezetett be rá korlátozásokat. A piac ez esetben azonban magától alkalmazkodott: míg a Kpler számai szerint a nikkel terén 2021-ben 41 százalék volt az orosz részarány, 2025-re ez 15 százalékra csökkent. Itt a diverzifikáció magától is olyan ütemben zajlik, ami azt jelzi, hogy nem jár érdemi költségnövekedéssel, így egy esetleges békepaktumnak minimális jelentősége van a leválás szempontjából.

A nukleáris szektor azonban továbbra is a legérzékenyebb terület. Az EU-ban tizenkilenc orosz tervezésű VVER-reaktor – köztük a meglévő négy paksi blokk – működik, amelyek fűtőanyagellátása nem váltható ki egyik napról a másikra.

Az Európai Bizottság ezért továbbra sem vezetett be korlátozást az orosz uránra vagy az ott gyártott fűtőelemekre, helyette a nyugati alternatív gyártás fejlesztését támogatja.

Azonban a kezdetben kockázatosnak tűnő váltáshoz szükséges üzemanyagot többé-kevésbé a franciáknak és az amerikaiaknak is sikerült előállítania, így Finnország, Csehország és Bulgária már a gyakorlatban is sikerrel használta a nyugati gyártású fűtőelemeket.

Magyarországon és Szlovákiában még kell némi idő az átálláshoz, bár a szlovákokhoz már idén érkezhetnek fűtőelemek az amerikai Westinghouse-tól, addig a Framatome csak 2027-ben szállíthat, és hazánkban is legeslegkorábban erre az évre lehet prognosztizálni a tesztelést.

A nukleáris ellátás átalakítása természetesen óvatos megközelítést igényel, de már az alternatív beszállítók megjelenése is érdemben gyengíti Oroszország korábbi, szinte monopolhelyzetét. Ennek következtében még akkor is jelentősen javul a helyzet, ha a nyugati alternatívák egyelőre nagyjából csak fele akkora élettartammal rendelkeznek.

A nukleáris területen tovább nehezíti a helyzetet, hogy Roszatom több nagy uniós projektben is érintett. Szlovákiában a Mohi 4-es blokk befejezése zajlik, Magyarországon pedig – mint ismert – továbbra is zajlik a Paks II beruházás előkészítése. Utóbbi esetében pénteken az amerikaiak kiadtak egy listát arról, hogy mely bankokon keresztül folyhat a finanszírozás, így most lehet némi előrelépés, és az oroszok kizárása jogi és technikai okok miatt sem lenne reális.

Mit hoz a holnap?

Mindezt egybevéve, egyelőre továbbra sem tudni, hogy a kiszivárogtatott béketerv pusztán egy Trump akaratától független nyomásgyakorlási eszköz, vagy az amerikai elnök valóban ukrán kapitulációval szeretne megalapozni egy tűzszünetet.

Bár a harcok kiújulása esetén a szankciók visszaállítását és egyéb válaszlépéseket is kilátásba helyez, a NATO-erőket mellőző garanciák és az ukrán haderő bekorlátozása mind olyan dolog, amely az utóbbi évek tapasztalatai alapján

bármikor felbátoríthatja az orosz elnököt egy újabb offenzívára.

Ha továbbra is az ötdimenziós játszmák narratívájának hiszünk, akkor az sem elképzelhető, hogy Trump már most egy republikánus visszatérésre játszik, amely abból táplálkozhat, hogy hivatali ideje után egy visszaépítkező Oroszország újból figyelmen kívül hagyná a korábbi megállapodásokat.

Egy ilyen forgatókönyv persze az elemzők és a nyugati elit szemében még tovább rombolná Trump renoméját, de ha a választók nem látják a megállapodásba előre beépített kockázatokat, akkor nem kizárható, hogy könnyen elfogadják az "erősemberek" körül forgó narratívát.

Mindennek tükrében, európai szemmel nem kevés bizonytalansággal járna újra kereskedelmi kapcsolatokba bonyolódni Oroszországgal, és

az EU hivatalos álláspontja szerint erre nem is lesz szándék.

A gond persze nem alapvetően az orosz szolgáltatókkal van, hanem azok pártállami elkötelezettségével. Így hiába a szakértelem és a relatíve kis költséggel elérhető nyersanyagkészletek, addig mindvégig kockázatos lesz velük üzletelni, ameddig Vlagyimir Putyin vagy bármilyen más hozzá hasonló személy vezeti az országot.

Az utóbbi évek válságai és a geopolitikai rengések miatt mostanra világossá kellett válnia mindenkinek, hogy csak a stratégiai függetlenedés tudja garantálni az unió stabilitását, tehát még ha lenne is némi nyitottság az oroszokkal való üzletelésre, akkor azt is

olyan más irányú biztosítékokkal kéne aládúcolni, hogy egyáltalán nem biztos, nem érdemesebb-e őket minden lehetséges területen kivágni az ellátási láncból.

Címlapkép forrása: EU