Nem sok olyan bizonyosság volt a rendszerváltozás óta a magyarok fejében, mint az, hogy fejlettebbek vagyunk Romániánál. Mostanra azonban már ez is megdőlt. Az egy főre jutó GDP-ben leelőztek, a fogyasztásban pedig már messze előttünk járnak.
A koratavaszi adatok ráirányították a figyelmet a gazdasági helyzetünkre, noha a közvéleményt foglalkoztató témákból most egyébként sincs hiány. A makrogazdasági viszonyok általában szűk kör figyelmét kötik le, az elmúlt másfél év rekordméretű inflációja azonban felerősítette a közgazdasági ügyek iránti érdeklődést. Újabban pedig a térség országaihoz mért jövedelmi, fogyasztási mutatóink is hullámokat keltettek, hiszen azokból az olvasható ki, hogy relatív helyzetünk romlott korábban jóval mögöttünk járó népekkel szemben.
Éveken át a színfalak mögött maradtak a gazdasági kormányzaton belüli torzsalkodások, újabban viszont mind láthatóbbak a konfliktusok. Mondhatnánk, hogy az egészséges közéletnek része az eltérő felfogások ütközése, ám az utóbbi időkben tapasztaltak aligha a közélet remélt nívóemelkedésének a jelei. Inkább a helyzet lett más, mint a szerencsésebb években. 2023-as évben megtorpant a gazdasági növekedés, immár másodszorra kétszámjegyű lett az éves inflációs ráta, fontos térségi összevetésekben csúszott hátra a magyar gazdaság. Nem meglepő hát, hogy felerősödtek a kormányzaton belüli intézményes szembenállások, amelyeket élezhetnek személyes ambíciók, befolyásnövelő szándékok. Az utóbbiakat itt nem taglaljuk, azt viszont érdemes átgondolni, hogy ma, a stagflációs időszak remélhető lezárulása idején miért nő a kormányzati viták hőfoka.
Az év vége szükséges alkalom az eddigi folyamatok és a várható feladatok átgondolására. A 2022-es lezárt évről már megvannak az adatok, a különös 2023-as esztendőről még nincs teljes képünk, de a makrogazdasági viszonyok már aránylag tisztán látszanak. Az európai dezinflációs trendet – magasabbról és megkésve ugyan – követjük, a recesszióból immár kikerültünk, a tavalyi ijesztő egyensúlytalanságok enyhülnek. A politikai kockázat továbbra is nagy és a gazdaságelemzés számára nehezen kalibrálható, a hirtelen fordulatok lehetősége miatt különféle szcenáriókra kell készülni.
Különös módon a hazai gazdaságpolitikai írásokban, politikusi beszédekben ismét felbukkantak érvek a magasnyomású gazdaság mellett. A gazdaság újbóli felfűtésének követelésével azonban több okból sem lehet egyetérteni. Az élénkítés inflációs módozatával szemben szól, hogy még mindig jelentős a hazai pénzromlás üteme. A gazdaság költségvetési lazítással történő felfűtéséhez pedig nincs fiskális mozgástér.
A Magyar Közgazdasági Társaság egri vándorgyűlésének másfél napja sikeres szakmai rendezvénysorozatot hozott. Ebből azonban nem lett volna országos hír, sőt nemzetközi hírügynökségi tudósítás, tőzsdei árfolyamesés. Az ott kipattant szakpolitikai viták viszont valóban megmozgatták a politikát. Alapos politológiai elemzések tárgya, hogy miért most és miért ilyen hőfokon kerültek felszínre a gazdaságpolitikusok közötti ellentétek. Üzenetek és viszont-üzenetek azóta is érkeznek, sőt a vita magas politikai szintre jutott.
A magyar köznapi szóhasználatban, sőt az üzleti, gazdasági szaknyelvben is indokolatlanul gyakran hangzik el a válság. Itt van két friss élményem: az egyik egy szakmai vita, amelynek a címében szerepelt a válság szó, azt használta a moderátor valamint a kormánytisztséget viselő vitatárs, aki eközben a magyar gazdaság kedvező indikátorait sorolta, magam viszont némi közönségélénkülést okozva arról szóltam, hogy nincs válság. Ez az állítás meg is jelent a tudósításokban. Pedig a mondat folytatódott: recesszió van. Más fórumon ugyanezt a megkülönböztetést alkalmazva erős közönségkritikát kaptam olyanoktól, akik komoly gazdasági bajokat, tényleges társadalmi nehézségeket soroltak fel annak alátámasztásaként, hogy rossz és romló a gazdasági helyzet és a társadalom állapota.
A gazdaság szerkezete csak nagyon lassan alakul át. Ezért általában nem is olyan izgalmas a makrogazdasági elemzők számára ez a téma. Most azonban olyan gyors változások zajlanak hazánkban, amelyek nagyban befolyásolhatják az iparstruktúrát. Magyarország sajnos éppen abba a hibába eshet most, mint ami a '70-es évek bányaprogramjaira jellemző volt.
A magyar gazdaság eddigi mindkét növekedési komponensével (tőke, munka) komoly gond van. Az elmúlt évek aggasztó gazdaságszerkezeti irányokat jelölnek ki, ami az ipar energiafogyasztásának drasztikus növekedéséhez vezet. Ami most új irányként jelenik meg a kormányzati diskurzusban, számomra sokban hasonlít arra, ami az eladósodott, tőkehiányos magyar gazdaságban történt az 1990-es évek elejétől 2009-ig.
A magyar kül- és gazdaságpolitika az oroszok Ukrajna elleni támadásával megkérdőjeleződött, miközben a NATO keleti szárnyára mostantól egészen más biztonság- és védelempolitikai kihívások várnak. Úgy látszik, hogy a térségben egyelőre Magyarország az egyetlen, amelyik nem igyekszik változtatni a függőségi viszonyokon, ráadásul iparpolitikájával még inkább kiszolgáltatottá válik a globális energiaáraknak és -ellátásnak. Cikkemben bemutatom Magyarország sérülékenységének pontjait, amelyekre választ kellene találni a következő időszakban. (2. rész)
A magyar kül- és gazdaságpolitika az oroszok Ukrajna elleni támadásával megkérdőjeleződött, miközben a NATO keleti szárnyára mostantól egészen más biztonság- és védelempolitikai kihívások várnak. Úgy látszik, hogy a térségben egyelőre Magyarország az egyetlen, amelyik nem igyekszik változtatni a függőségi viszonyokon, ráadásul az energiaigényes iparpolitikájával még inkább kiszolgáltatottá válik. Cikkemben bemutatom Magyarország sérülékenységének pontjait, amelyekre választ kellene találni a következő időszakban. (1. rész)
Nem a kötelező leárazás az első versenykorlátozó kormányzati eszköz Magyarországon. A beavatkozások mértéke és mélysége már olyan hatalmas, ami piacgazdasági viszonyok között megvalósíthatatlan, ellenőrizhetetlen, kontraproduktív.
Évtizedeken keresztül evidencia volt, hogy Magyarország fejlettsége meghaladja Romániáét. Az Európai Unió statisztikai hivatala szerint azonban szomszédunk egy főre jutó GDP-je utolérte a miénket. De hogyan történhetett mindez? És mit tanulhatunk a románoktól?
Az akkunagyhatalmi státuszunkról zajos, noha érdemi vita pattant ki, ha már a gumiabroncs-fejedelemség ügyében elmaradt. Érthető az indulat: egyenként is nagy projektekről van szó, amelyek sokak életét, közösségek és térségek viszonyait érintik. A helyi aggályok akkor is komolyan veendők, ha a nemzetgazdasági előnyök tetemesek. De vajon azok-e? Jórészt ígéretek, hitek és hipotézisek uralják a szakmai és közéleti vitát. Ez annyiban érhető is, hogy sem a máshol zajló események, sem a közelmúlt esetei nem adnak kellő kapaszkodót a most zajló folyamatok előnye-hátránya mérlegének autentikus kimondásához. Ugyanakkor e megaberuházások nyomán tartós szerkezeti eltolódások következhetnek be, súlyos következményekkel. A jövőnkkel való szembenézést tehát nem lehet megspórolni. Érdemes azonban a napi vitáktól egyet hátrább lépve rátekinteni a már kivehető világtrendekre és a történelmi párhuzamokra.
A magyar gazdasági folyamatok romlása miatt a Standard & Poor's hitelminősítő egy fokozattal rontotta péntek éjjel az ország adósságának besorolását. A magas infláció és a növekedési problémák mellett a hitelminősítő szerint a különféle indokokkal fenntartott rendkívüli jogrendben gyengék az intézményi fékek és ellensúlyok, és emiatt a döntéshozatal kiszámíthatatlan. Az S&P-nél már csak egyetlen fokozattal haladja meg az adósbesorolásunk a befektetésre nem ajánlott, úgynevezett bóvli kategóriát. Mit kell tenni ahhoz, hogy ne kapjunk újabb leminősítést?
Az állami költségvetés már jó ideje elvesztette azt a jellegét és fontosságát, amely miatt valaha az országgyűlési szakbizottságokban, majd a szavazóteremben a naptári és egyben költségvetési év végén éjszakába nyúló vita, alkudozás és szavazás zajlott, jelentős érdeklődés mellett. A parlamenti demokráciákban a büdzsé a kormánypolitika számszerű megtestesítője, az állam főbb bevételi és kiadási tételeit jogilag szentesítő dokumentum; akár bivalybőr táskában mutatják fel színpadiasan, akár csupán laptopra töltik, mindenképp kulcsfontosságú pénzügyi törvény az ország számára, erős orientációt nyújt az üzleti élet szereplőinek.
Az év végi zsúfolt európai politikai naptártól függ, hogy a tagállami vezetőkből álló Tanács mikor és miként foglal állást az új típusú feltételek teljesítéséhez kötött magyar helyreállítási tervről, és hogyan dönt a kohéziós források egy részének felfüggesztéséről. Számunkra a tét nagy, a helyreállítási tervhez 5,8 milliárd eurós vissza nem térítendő támogatás tartozik, a Bizottság zárolási javaslata pedig 7,5 milliárd euróról szól.
A háborút követő újjáépítések sikerességének legfőbb előfeltétele, hogy ne csak megszűnjenek a harcok, hanem igazságos és tartós béke szülessen. Ettől ma még messze van Ukrajna. Mégsem korai már most készülni arra az időszakra, amikor az agresszió-sújtotta ország szilárd határok között, biztonságban kezdhet új szakaszt: megindulhat a gazdasági károk felszámolása és egyben egy új fejlődési pályára való ráállás. Az idő drága: milliók várnak türelmetlenül arra, hogy hazájukba, lakóhelyükre visszatérhessenek, ott tisztes megélhetéshez jussanak. Ezért úgy kell az újjáépítés tervezési folyamatát megkonstruálni, hogy bár még folyik a háború, kérdőjelek övezik a remélt béke kritikusan fontos vonatkozásait, mégis folyjon előkészítő munka a háború utáni viszonyok prognosztizálására, a későbbi lehetőségek felbecslésére. Már megindult a károk, veszteségek felmérése és elemzése, több szinten dolgoznak a helyreállítási tervek keretein; mégsem felesleges végiggondolni a korábban szerzett tapasztalatokat.
Nemcsak Magyarországon, hanem az egész világon évtizedek óta nem látott infláció tapasztalható. Nálunk azonban kétszer olyan gyorsan nőnek az árak, mint az uniós átlag. Vagyis jól látható, hogy az árstopok nem tudják lefékezni az áremelkedést. Akkor mégis miért vezet be újabb hatósági árakat a kormány?
A forintárfolyam újabb hirtelen esésének a hírére az is felkapta a fejét, akit a napi gazdasági ügyek nem foglalkoztatnak. Nehéz úgy társalgásba elegyedni, hogy ne jöjjön elő a kérdés: miért ilyen gyenge, és még meddig gyengülhet a forint. Ez utóbbit egyébként a szakmabeliek is kérdezgetik egymástól, növekvő aggodalommal.
A közkedvelt lakástakarék-pénztárak tavaly új erőre kaptak, jelenleg már 3 szolgáltató is verseng egymással...
Akárhányszor előjön az adózás, egykulcsos-többkulcsos adózás kérdése, úgy tűnik, hogy három emberből kettő...
Ha valaki lopásra adja a fejét, akkor közgazdaságilag racionális döntés biciklikre specializálódni. A kerékpárok...
A családjogi, azon belül a válóperes ügyvédek praxisában legtöbbször előforduló kérdéskör a házasság megromlása... 
Soft landing, azaz puha landolás. A végső kimenetel, amiben a 2021 végi, első poszt-Covid inflációs hullámok megjelenése... 
"Minden múltból nézve egy csoda" az EU-tagság és a közös piac. Ahogy Vakmajom írja: Mennyi fantasztikus ország...
A Citadealla Alap portfóliómenedzsere a Checklsit vendége volt.
Kell-e aggódnunk az amerikai árindex növekedése miatt?
A megújulós erőművi projektek másodlagos piacát pörgetheti fel az energiahivatal transzparenciája.
