Új akciónk keretében a március 31. és április 9. között vásárolt éves SIGNATURE előfizetéseket most 40%-os kedvezménnyel, 18.000 forintért lehet megvásárolni. Így lényegesen kedvezőbb áron juthatsz hozzá a legfrissebb hírekhez, a legfontosabb elemzésekhez és az exkluzív tartalmakhoz. Ráadásul még a minőségi gazdasági tartalomgyártást is támogathatod. További részletek ide kattintva.
Juhansone – Várhelyi Olivérhez hasonlóan – hazája EU-képviseletének vezetője volt, innen került a Bizottság főtitkár-helyettesi székébe és a Selmayr távozása és kinevezése közötti „intererregnumban” megbízottként irányította a Főtitkárság munkáját.
Eddig is töltöttek be posztokat a 2004-ben és azután csatlakozott országok polgárai Bizottság felső vezetésében, de nem sokat és nem nagyon jelentőseket – főleg igazgatók és főigazgató-helyettesek voltak, közülük is páran (a magyarok közül több igazgató és Balás Péter főigazgató-helyettes – nem azonos Balázs Péter volt biztossal – már nyugdíjba vonultak). A csatlakozáskor meghirdettek ugyan egyes vezetői helyeket az újonnan csatlakozottak számára és volt egy kvóta is, főigazgatót azonban nem, arra hivatkozva, hogy az újak szerezzenek először apparátusi tapasztalatot.
Emellett általános az a benyomás, főleg középvezetők között, hogy az előrejutási lehetőségek korlátozottak, sőt, sok kelet-európai – köztük magyar – középvezetőt időközben átminősítettek tanácsadóvá.
Igaz, közülük páran később ismét találtak maguknak vezetői állást. Ugyanakkor csak két-három új osztályvezetői kinevezést értek el a magyarok, és osztályvezetőből igazgatóvá is csak két-három honfitársunk tudott avanzsálni. A németek is panaszkodnak, mert felfedezték, hogy a felső vezetők között ők is csak kevéssé vannak jelen (annak ellenére, hogy országként, a Tanácson keresztül döntő befolyásuk van az EU politikájára és működésére).
Ezért is érdekes, hogy a Bizottság tavaly ősszel közzétett egy elemzést az úgynevezett „földrajzi egyensúly”-ról (azaz arról, hogy mely országok vannak számarányuknál jobban, illetve kevésbé képviselve a Bizottság és más EU intézmények apparátusában). A képességeken és érdemeken alapuló kinevezési és előléptetési gyakorlat követelménye mellett kimondott cél ugyanis, hogy az előbbiek korlátai között összességében az állampolgárság szerinti összetétel is viszonylag arányos legyen. A vizsgálat a magyar főelőadónak vagy érdemi munkatársnak megfelelő, úgynevezett „AD” (hivatalos magyar fordítása: tisztviselő, szemben a főleg ügyviteli, adminisztrációs támogató feladatokat ellátó asszisztensekkel) állománycsoportra, köztük a vezetőkre terjedt ki (az EU intézmények felvételi és besorolási rendszeréről lásd keretes írásunkat).
Kérdés, mi tekinthető arányosnak. Itt nem egyszerűen a lakosságarányt használták, hanem arra is tekintettel voltak, hogy a kisebb országok is megfelelően (tehát lakosságarányukhoz képest jobban) képviselve legyenek (ebbe az is belejátszik, hogy a „nagy” nyelvek (főleg az angol és a francia) kivételével minden nyelvből nagyjából ugyanannyi fordítóra és tolmácsra van szükség). Ezért a megcélzott számarányok degresszívek (Magyarország például kb. 2%-ot tesz ki lakosságarányosan, a célarány azonban 3%). Erre felhasználták az országok EP-képviselőinek és tanácsi szavazatainak számát (amelyek hasonló okokból degresszívek). Ugyanakkor bizonyos eltérés ezektől az arányoktól szükségszerű, különben nem lehetne betartani a képességek, tudás és érdem szerinti kiválasztás elvét. Ezért azokat az országokat tekintették alulképviseltnek, ahol a létszám nem éri el a célul kitűzött arány 80%-át.
Az elemzés összességében azt találta, hogy általában a beosztott érdemi munkatársak körében 10 régi tagállam van alulképviselve: Dánia, Németország, Írország, Franciaország, Luxemburg, Hollandia, Ausztria, Portugália, Finnország és Svédország, míg
a vezetői szintű besorolásokban az új tagállamok és Luxemburg polgárai vannak kevesebben, mint azt a földrajzi egyensúly indokolttá tenné.
Létszám szempontjából Lengyelország és Románia, míg arányaiban Horvátország, Bulgária és Románia van leginkább hátrányban. Luxemburg kis mérete miatt nem tekinthető reprezentatívnak, összességében négy személy hiányzik csak az arányossághoz.
Az egyik ok az, hogy ezekben a magasabb besorolásokban nem csak vezetők, hanem a hosszú ideje (20-25 vagy akár 30 éve) az intézményeknél szolgáló tisztviselők is dolgoznak, amely fokozatokat az új tagállamokból szükségszerűen legfeljebb tizenhat éve felvett munkatársak még nem érhették el. A számokból az is kitűnik, hogy a tendencia a kiegyenlítődés felé mutat (a célértékek 50-70%-ánál tartanak már most), és miután a beosztott érdemi munkatársak létszáma ezekből az országokból jelentősen felette van az arányos értékeknek, az utánpótlás idővel meglesz. A Bizottság évente közzéteszi állományának megoszlását állampolgárság és besorolás szerint, ezeket a táblázatokat megnézve a tendencia igazolható: 2010-ben például 9 magyar volt AD9-es besorolásban, tavaly októberben 109. Látszik a többi számból is, ahogy egyre feljebb tolódik az a kategória, amelyben a legtöbb magyar található: 2010-11-ben AD 5 és 6, 2012-ben már 7, legutóbb pedig a 8 és 9 a legnagyobb létszámú magyar kontingens.
Miután a vezetői besorolásokat a beosztottak még nem nagyon érték el, az AD9-es feletti kategóriák alakulásából látható a vezetői létszám alakulása. Ez mutatja a felső vezetők (és néhány középvezető) nyugdíjba vonulásának hatását, ahogy egyes besorolásokban csökken a létszám anélkül, hogy a fölötte lévőben nőne. 2016 és 19 között például 3 osztályvezető lépett 13-ból 14-es szintre, de a 13-as kategória létszáma 4-gyel csökkent.
A magyarok 2010-ben és még 2016-ban is a többi új tagállamhoz képest nagyobb arányban adtak felsővezetőket, 2019 őszére viszont ez az arány kiegyenlítődött.
A beosztott munkatársak körében a legrosszabb a helyzet a svédek és a dánok között (Luxemburg, létszám tekintetében pedig Franciaország és Németország van hátrányban, utóbbi kettő, mint nagy ország kis eltérési arány is nagy létszámot jelent, míg Luxemburg helyzete, mint fent jeleztük, speciális).
Itt szerepet játszik az is, hogy a bővítések után nagy létszámban kerültek be a szervezetbe jelentkezők az újonnan felvett tagállamokból. Egyes szakmákban jelentősen alulreprezentáltak a britek és a svédek. Ennek (és a luxemburgiak kis létszámának is) oka, hogy
az elterjedt mítoszokkal szemben az európai intézmények nem fizetnek már olyan jól a versenyszférához képest, és ezekben az országokban különösen jól fizetnek egyes szakmákat, főleg az informatikusokat és a jogászokat.
Az okok vizsgálatához a felvételi pályázatok jelentkezési arányait is megvizsgálták, és valóban kevesebb a jelentkező, főleg a speciális szakmákban, de az általános területen is: itt főleg Franciaországból, Németországból és Hollandiából. Viszont itt egy nagy meglepetés is vár: míg a legtöbb szegényebb tagállamból a jelentkezők száma magasabb, mint azt arányosan várni lehetne, Magyarországról nagyon kevés. Nálunk kevesebb jelentkező (a célul kitűzött arányhoz képest) az új tagállamok közül csak Csehországból és Lengyelországból van, míg némely hasonló országból az elméleti arány másfél-kétszeresét teszi ki a jelentkezők száma. Ugyanakkor 2010 és 2016 között a sikeresen vizsgázók között (a nyelvi területek kivételével) jól szerepeltek a magyarok.
Az Európai Unió felvételi és besorolási rendszere
Az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal felelős az intézményen kívüli munkatársak kiválasztásáért. Különböző területeken versenyvizsgákat hirdetnek, előre meghatározva, hogy az adott vizsga után hányan kerülnek rá az úgynevezett „tartaléklistára”, amelyről azután az intézmények az újonnan felveendő munkatársakat kiválasztják és azt is, hogy milyen besorolásban kezdenek majd. Az egyes munkakörökre a Humánpolitikai Főigazgatóság segítségével a leendő vezető választja ki ezután, hogy kit fog felvenni. Kilenc hónap próbaidő után véglegesítik az új kollégát. A felső vezetőket belső vagy nyílt pályázat alapján választják ki, itt nincs ez a tartaléklista-rendszer.
Az EU hivatalnoki állománya két alapvető kategóriára osztható: AST (asszisztens) és AD (érdemi munkatárs, hivatalosan őket nevezik a magyar fordítások „tisztviselők”-nek). A besorolási fokozatok egytől tizenhatig terjednek, AD állománycsoportban viszont 5-től kezdődnek (az azonos fokozatban lévő AST és AD kollégák fizetése azonos). Az osztályvezetők AD 9-14, a felső vezetők (igazgatók, főigazgatók és helyetteseik) AD 14-16-os besorolásúak. Az AST besorolások csak 11-ig terjednek és a 10-es és 11-es szintet csak alsószintű vezetői vagy speciális szakértelmet igénylő posztokon lehet elérni. Az AST 1-6-os besorolásban vannak ügyviteli dolgozók is. A teljesítményeket minden évben értékelik. Minden második évben mindenki, akinek a teljesítményét legalább megfelelőnek ítélték, egy lépcsőt ugrik, némi béremeléssel. Legalább két év után (és átlagosan három-öt év után, a magasabb besorolásokban lassabban) a teljesítmény alapján a vezető javaslatot tesz arra, hogy beosztottjainak egy meghatározott százaléka egy besorolással előre lépjen. Ez jelentősebb béremeléssel jár.
A cikk szerzőjéről:
A címlapképen Michel Barnier, az Európai Bizottság Brexit-ügyi főtárgyalója mutat rá Ilze Juhansone-ra, az Európai Bizottság főtitkár-helyettesét 2018. április 14-én az Általános Ügyek Tanácsának ülésén Brüsszelben, címlapkép forrása: Thierry Monasse/Getty Images
