Ma is egymásnak ugorhat Merkel és Macron – Most épp az EU-büdzsé miatt

Az észak-macedón és albán csatlakozási tárgyalások megnyitásának tavaly őszi francia vétója után most újabb kulcsfontosságú ügyben, a 2021-2027-es uniós költségvetésben válhat látványossá a két legnagyobb tagállam közötti szembenállás. Angela Merkel német kancellár ugyanis tegnap azt mondta egy berlini sajtótájékoztatón: még a költségvetési visszatérítések fokozatos kivezetését is ellenzi (mint ahogy arra Charles Michel tanácsi elnök a múlt pénteki anyagban javaslatot tett), míg a francia elnök és külügyminisztere a Politico csütörtök reggeli hírlevele szerint az egész rendszer eltörlését akarja elérni, úgy, ahogy van. A francia külügyminiszter szerint tudatosan nagy kemény tárgyalópartnerek lesznek, mert szerintük a visszatérítési rendszer idejétmúlt, ráadásul a gazdag szomszédok egymás közötti pénzosztását szolgálja.

Egyik álláspont sem meglepő, korábban is voltak rá jelek, hogy ezt fogják képviselni. Franciaország ugyanis nem részese a britek által 1984-ben kiharcolt, a nettó befizetők terheit jelentősen csökkentő költségvetési visszatérítésnek, ezért januárban 17 másik tagállammal együtt aláírták azt a levelet, hogy a britek 2021-es kilépésével itt az idő az egészet eltörölni. Erről és a visszatérítésben részesülő további „négy fukar” (Hollandia, Dánia, Ausztria és Svédország) költségvetési álláspontjáról, szempontjaikról az alábbi cikkeinkben írtunk:

A brüsszeli lap diplomatáktól egyébként úgy tudja: az öt fukar ország valójában nyitott arra, hogy a 2021-2027-es uniós költségvetés főösszegét a közös GNI 1,07%-ára emeljék (ahogy azt kompromisszumos ajánlatában javasolta Charles Michel) a saját maguk által hivatalosan szorgalmazott 1%-ról. Cserébe ragaszkodnak ahhoz, hogy az 1,07%-os büdzsé mellett megtarthassák a visszatérítési rendszert.

Ez akár még működőképes alku is lehetne, de a jelek szerint a második legnagyobb tagállamként a franciáknak a visszatérítési rendszer nagyon „szúrja a szemét”.

A francia elnök egyébként soha nem tett jelzést arra, hogy a sokszor követelt nagyobb EU-s költségvetés mit is jelent konkrétan, mennyit lenne hajlandó befizetni, hogy aztán az agrárkasszás csatornán keresztül jelentős pénzeket kaphasson vissza a francia mezőgazdaság. A mai csúcstalálkozó tehát ennek felfedésére is lehetőséget ad, azaz ha már a visszatérítési rendszer eltörlését szorgalmazza Emmanuel Macron Angela Merkellel ellentétben, akkor ő vajon mennyi pénzt hajlandó az asztalra tenni.

Merkel egyébként tegnap azt is megjegyezte: nem csak a tagállamoknak kell egymásra figyelniük a nagy alkudozás során (1% és 1,16% között áll a két tábor, középen 1,07%-kal a kompromisszumos javaslat), hanem azt is kell nézni, hogy a kialkudott költségvetés elfogadásában kulcsfontosságú Európai Parlament mit akar. Márpedig az EP felől az utóbbi időszakban is folyamatosan jöttek azok a nagyon erős jelzések a nagy pártok közös levelével is, hogy legalább 1,2%-os, de lehetőleg 1,3%-os GNI alapú büdzsére van szükség a nagyszabású európai ambíciók elérése érdekében. Márpedig az 1% és az 1,3% között 7 év alatt mintegy 230 milliárd eurós a különbség, azaz hatalmas. Az Európai Bizottság által szorgalmazott 1,11% és a Charles Michel által javasolt 1,07% között pedig kb. 42 milliárd euró, azaz évente 6 milliárd.

A legfontosabb ütközőpontok tehát, amikre a most kezdődő EU-csúcson figyelni kell:

• A költségvetési főösszeg, mint kiindulási alap végül mekkora lesz
• Mi lesz az öt nagy tagállam számára járó visszatérítési rendszerrel, lesz-e fokozatos kivezetés 2021-2027 között és ha igen, milyen intenzitású lesz ez a kivezetés
• Mi lesz a költségvetés főbb fejezeteinek belső arányaival: tényleg kb. egyharmad-egyharmados súlyúra csökkentik-e a felzárkóztatási és agrárkassza méretét, hogy a kutatás-fejlesztési program (Horizont), a külső határvédelem, a migráció és a klímavédelem minél nagyobb forrásokat tudjon kapni
• A közös eurózóna büdzsé, a konvergenciatámogató eszköz, illetve a szénrégiók átállását segíteni hivatott források mérete és szerkezete hogyan alakul
• Mi lesz az EU-s pénzek (egy részének) jogállamisági feltételrendszer kötési terveiből: lesz—e egyáltalán valami belőle, mik lesznek konkrétan a feltételek és a szankciókról milyen szavazási módszer szerint szavazhatnak az Európai Tanácsban (normál minősített többséggel, vagy fordított minősített többséggel, utóbbi Magyarországnak és Lengyelországnak kifejezetten kedvezőtlen lenne, így ezért cserébe esetleg milyen más engedményeket tesznek a pénzek volumenét illetően)
• Hogyan változik a fejlesztési programok társfinanszírozási rátája a szegényebb országok szegényebb régióiban (tényleg 25%-ra megy-e fel a mostani 15%-ról, vagy esetleg feljebb) és a pénzköltés technikai paramétereiben milyen megállapodások születnek (tényleg marad-e az n+3-as időkorlát, tényleg eltörlik-e az időközi felülvizsgálat alapján az újraprogramozás, stb.).
• Mi lesz a büdzsé bevételi oldalán javasolt két új lépéssel: az egyiket a nem újrahasznosított műanyagok arányában kellene befizetniük a tagállamoknak, a másikat pedig az európai kibocsátás-kereskedelmi rendszer (ETS) aukciókból származó bevételekből.
• Jóváhagyják-e a tagállamok az Európai Beruházási Bank (EIB) alaptőkéjének 100 milliárd eurós megemelését az európai Zöld Megállapodás céljainak eléréséhez, amiből 10 milliárdot kellene a tagállamoknak készpénzben befizetniük.

A rendkívüli EU-csúcsra készülő, az uniós költségvetés különböző szempontjait bemutató anyagaink:

Címlapkép forrása: Christophe Morin/Bloomberg via Getty Images

Ez a cikk "Az EU kohéziós politikájának hatásai Magyarországon - jelen és jövő" című, 2019. április 1-től 2020. március 31-ig tartó munkaprogram része, amelyet a Portfolio.hu-t kiadó Net Média Zrt. valósít meg az Európai Unió finanszírozásával. Jelen tartalom kizárólag a cikk szerzőjének álláspontját tükrözi. A munkaprogramot finanszírozó Európai Bizottság semmilyen felelősséget nem vállal a cikkben szereplő információk felhasználását illetően.