Nagyot álmodott a kormány az EU-s védelmi hitel lehívásával

Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter kedden jelentette be, hogy Magyarország megpályázza az Európai Unió közös újrafegyverkezését beindítani hivatott, Európai Biztonsági Cselekvési Eszköz (SAFE) forrásait, mivel

ez egy jelentősen kedvezőbb finanszírozási konstrukciót jelent, mintha a kormány a piacról próbálna pénzt felvenni, a védelmi költések növeléséhez.

A SAFE annak a maximum 800 milliárd eurósra meghirdetett Rearm Europe/Readiness 2030 keretnek a része, amelyet azután harangozott be az EU, hogy nyilvánvaló vált: nem feltétlen számíthatnak az USA teljeskörű katonai támogatására, ameddig Donald Trump vezeti a NATO messze legerősebb és legmeghatározóbb államát.

Fegyverkezési tervezet

A Rearm EU két részből tevődik össze, egyrészről abból, hogy a tagállamoknak maximum 650 milliárd eurós összköltségig kérelmezhetik saját maximum 3%-os költségvetési hiánya kitolását 1,5%-kal, amennyiben az így megszerzett extra mozgásteret a védelmi képességek erősítésére használja fel az adott ország.

Az erre vonatkozó menekülési záradék aktiválását már április 30-án igényelte magyar állam, különösen mivel azt nem csak közvetlen védelmi kiadásokra lehet használni, hanem az azt támogató infrastruktúra, így például logisztikai hálózatok, utak, vasutak kiépítésének finanszírozására is fordítható.

A 800 milliárdos terv másik részét a SAFE adja, amely a fennmaradó 150 milliárd eurós összeget egy közös európai hitelfelvétel keretében teszi elérhetővé a tagállamoknak.

Az ezzel kapcsolatos rendeletet még május végén fogadta el a tagállami kormányokat tömörítő Európai Tanács, amely bár elvben feltételként tűzte ki, hogy legalább két állam közösen igényeljen belőle forrást, a geopolitikai nyomás és aktuális veszélyek tekintetében, úgy határozott, hogy azt egy ideig egyenként, nemzeti stratégiák megvalósítására is kérhetik a tagországok.

Ezek a tervek persze már jóval alaposabb mérlegelést igényelnek a vonatkozó EU-s szervek részéről, és az abból beszerzett eszközöknek konkrétan két kategóriába kell tartozhatnak, így lehetnek vagy

1. lőszerek és rakéták; tüzérségi rendszerek, ideértve a mélységi precíziós csapásmérő képességeket; szárazföldi harci képességek és azok támogató rendszerei, ideértve a katonai felszereléseket és a gyalogsági fegyvereket; a kritikus infrastruktúrák védelme; kiberkérdések; katonai mobilitás, beleértve a mozgásakadályozást is; vagy
2. lég- és rakétavédelmi rendszerek; tengerfelszíni és vízalatti képességek; drónok és drónelhárító rendszerek; stratégiai támogató eszközök, mint például – de nem kizárólag – stratégiai légi szállítási, légi utántöltési és C4 ISTAR rendszerek, valamint űrtechnológiai eszközök és szolgáltatások; az űrtechnológiai eszközök védelme; mesterséges intelligencia és elektronikus hadviselés.

Az utóbbi kategóriákba eső beruházások még szigorúbb elbírálás alá kerülnek, mert azok hosszabb távú fejlesztéséről is határozni kell, de az mindkét esetben elvárás, hogy a beszerzett eszközök 65 százalékban a kezdeményezésben résztvevő országokban előállított eszközöknek kell lenniük, így fontos megjegyezni, hogy az USA jelentős részben ki van vágva a beszállítói körből.

Nagy Márton bejelentése alapján

a magyar kormány egy 20 milliárd eurós, azaz 800 milliárd forintos hitelre adta be a pályázatát.

Ambiciózus igények

Bár az utóbbi időben rendre felmerül az uniós szervek kommunikációjában, hogy arányaiban több forrás járhatna az unió keleti határvidékét érintő - tehát az ukrajnai háború hatásainak jobban kitett - tagállamoknak, ezek inkább a következő költségvetési időszakra vonatkozó elvi alapelvek, és mivel a 150 milliárdos keret az összes résztvevő országra vonatkozik, nehéz elképzelni, hogy bárki is komolyan venné Magyarország igényét, annak közel 15 százalékára.

Az ilyen uniós források elosztásánál tipikusan az adott ország érintettségén túl, annak GDP-jénél és lakosságának arányát nézik, a teljes EU-hoz viszonyítva. Ennek megfelelően a magyar polgárok mindössze az unió népességének 2,1 százalékát teszik ki, míg a szövetség GDP-jéből mintegy 1,2 százalékos a részesedése.

Ezeket az arányszámokat figyelembe véve, amennyiben mind a 27 tagállam igényelt volna, Magyarország inkább egy 2,4-2,7 milliárdos részre számíthatna ebből,

feltéve, hogy jó a benyújtott stratégia, és az EU a régóta húzódó politikai feszültségek ellenére is indokoltnak látja források folyósítását.

Elviekben érdemes lehetett szerencsét próbálni a maximális összeg megpályázásával, ugyanis az EB védelmi biztosa, Andrius Kubilius csütörtökön azt jelezte közösségi médiaoldalán, hogy addig 20 ország jelezte hivatalosan igényét, összesen több mint 100 milliárd eurónyi SAFE-forrásra, tehát még van mozgástér a keretben.

Mindenesetre még ha a jóval arányosabb, nagyságrendileg 1000 milliárd forint környékére tehető összeget ítélnék meg, még az is jelentős megtakarításokat jelentene a magyar államnak bármekkora piaci hitelfelvétellel szemben.

Nem kizárt tehát, hogy egy jó pályázat mentén értékes forrásokhoz juthat Magyarország, de kérdéses, hogy a Bizottsággal rendszeresen kritikus hangot megütő kormány részéről átgondolt tárgyalási stratégia-e a reálisan elvárható összegek többszörösére benyújtani az igényt.

Címlapkép forrása: Portfolio