Teljes kudarcnak bizonyult eddig Európában (is) az az elképzelés, hogy a villanyautók elterjesztésével csökkentik a közlekedés széndioxid-kibocsátását. Ezt világosan mutatják a személygépkocsik számának alakulására vonatkozó statisztikák.
Annak ellenére, hogy folyamatosan azt mondják nekünk, hogy a nap- és a szélenergia a villamos energia legolcsóbb formája, a kormányoknak világszerte 1,8 ezer milliárd dollárt kellett költeniük tavaly a zöld átmenetre. „A szél és a napenergia már most is jelentősen olcsóbb, mint a szén és az olaj” – egyszerűen így igazolja Joe Biden amerikai elnök a zöld támogatásokra fordított több száz milliárd dollárt. Valójában az az érvelés, hogy a szél- és napenergia a legolcsóbb, a zöld lobbisták, aktivisták és politikusok által világszerte használt kifejezés. Sajnos, ahogy az 1,8 ezer milliárd dolláros árcédula is mutatja, ez az állítás erősen megtévesztő.
Ahelyett, hogy vakon bíznánk a történelmi változások természetéről szóló elegáns, de leegyszerűsítő elméletekben, sürgősen arra kell összpontosítanunk, hogy a diszruptív (teremtve romboló) innováció következő hulláma milyen hatással lehet a társadalmi, demokratikus és polgári intézményeinkre. Ha ezt a technológiai vállalkozókra bízzuk, akkor az azzal a kockázattal jár, hogy több rombolást – és kevesebb teremtést – fogunk előidézni, mint amire eredetileg számítottunk.
A Magyar Közgazdasági Társaság „20 éve az Európai Unióban és a jövő” címmel számos – szakmai partnerszervezettel együttműködve – szakterületenként tekinti át hazánk két évtizedes uniós tagságának tapasztalatait, eredményeit. A következő napokban-hetekben hat rövid elemzésben foglaljuk össze az egy éven át tartó konferenciasorozat eddigi tanulságait, eredményeit.
A munkatermelékenység növekedése az Egyesült Államokban az elmúlt 20 évben több mint kétszeresen haladta meg az euróövezet mutatóját. Mario Draghi hamarosan megjelenő jelentése a versenyt akadályozó tényezők felszámolását fogja javasolni, ami fokozná a nyomást a cégekre, hogy innovációkat valósítsanak meg, de Európának nagyon nagy szüksége van ennél újabb ötletekre is, ha azt akarja, hogy termelékenysége növekedjen.
Összességében sikeres és eredményes kampányt zárt a lakásbiztosítási szektor, amely minden piaci szereplőt „valamekkora” elégedettséggel tölthet el. Az elégedettség indokai mögött furcsa mód egyaránt meghúzódnak az elért és az el nem ért eredmények, de legfőképp a jövőbe vetett bizalom. A kampány tapasztalataiból kiindulva látható, hogy az edukációs és üzleti folyamatok további és jelentős fejlesztése szükséges ahhoz, hogy a kormányzati szándéknak megfelelően, a jövőben egyre jobb hatásfokkal valósulhasson meg a lakásbiztosítási piac fejlődése. A kampány tapasztalatait és a piaci szereplők jövőre vonatkozó javaslatait a Biztosítási Elemző Központ (BEK) gyűjtötte össze.
A Magyar Közgazdasági Társaság „20 éve az Európai Unióban és a jövő” címmel számos – szakmai partnerszervezettel együttműködve – szakterületenként tekinti át hazánk két évtizedes uniós tagságának tapasztalatait, eredményeit. A következő napokban-hetekben hat rövid elemzésben foglaljuk össze az egy éven át tartó konferenciasorozat eddigi tanulságait, eredményeit. Ezúttal Heil Péter, az Európai Parlament fejlesztéspolitikai szakértője, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség korábbi elnökhelyettese, a Magyar Közgazdasági Társaság Fejlesztéspolitikai Szakosztályának alelnöke mutatja be az uniós bővítés és az ahhoz szükséges intézményi reform kihívásait.
Meg tudja-e Európa erősíteni kollektív védelmét és biztonságát egy független, szorosan koordinált védelmi iparpolitika létrehozásával, hogy alkalmazkodni tudjon Donald Trump esetleges novemberi győzelméhez? Három okunk is van arra, hogy szkeptikusak legyünk e kérdésben legalábbis a közeljövőre vonatkozóan.
Április 5-én reggel a MEKH közzétette a honlapján a „Betáplálási irányú csatlakozásokról szóló adatbázist”, amely transzparenssé teszi, hogy a 0,5 MW feletti kategóriában kik és hol működtetnek nap- és szélerőművet Magyarországon, illetve – ami talán most még fontosabb – hol és kinél vannak a már csatlakozási engedéllyel rendelkező kapacitások. Ez számos fontos információt tartalmaz az energetikai szektor és az ipari fogyasztók számára is, mivel nagyságrendileg növeli a transzparenciát a naperőművi piacon, és megkönnyíti a szereplők egymásra találását. Ennek kontextusáról és hatásairól szól jelen gyorselemzésünk.
Németország folyamatos gazdasági gyengesége arra utal, hogy az Európai Unió hosszan tartó problémái valószínűleg nem fognak egyhamar véget érni. Mivel azonban a gazdasági növekedés terén az olyan hagyományosan rosszul teljesítő tagországok, mint Olaszország és Franciaország, a fellendülés jeleit mutatják, a közép- és kelet-európai tagállamok pedig jól teljesítenek, az EU gazdasági kilátásai még jobbra fordulhatnak.
Időről időre szigorodnak az előírások, amelyek alapján a vállalatoknak számot kell adniuk a működésük fenntarthatóságáról környezeti, társadalmi, vállalatirányítási szempontból. Az igazgatótanácsi ülések utolsó napirendi pontja, „az ESG-ügy” fokozatosan az elsődleges szempontok közé emelkedik. Aki arra számít, hogy az ESG-beszámolók készítése még éveken át halogatható, a közölt adatok kozmetikázhatók, az hibásan gondolkodik.
Talán bennem van a hiba, de Suppan Gergely megnyugtatónak szánt írása („Nincs gazdasági modellváltás, csak finomhangolás”) nem oszlatta el az ország jövőjével kapcsolatos aggodalmaimat. A Portfolio oldalán megjelent cikkében a helyettes államtitkár ugyanis azt bizonygatja, hogy a kormány változatlanul a beruházás- és exportvezérelt növekedés mellett kötelezi el magát. Miközben felzárkózásunkat a közoktatás korszerűsítése segíthetné elő: a képzés középpontjába a vállalkozószellem fejlesztésének kell kerülnie.
2024. március 22. egy újabb mérföldkő. Aznap éjjel újabb, sajnos nem váratlan fordulatot vett az orosz-ukrán háború – főleg energetikai fronton. Aznap és azóta Oroszország ismét aktívan támadja az ukrán energetikai infrastruktúrát, különösen annak áramtermelő képességét, azaz az erőműveket. Az írás célja körbejárni, hogy ez az erőműveket romboló taktika hova vezethet az ukrán hálózat működtetése és a kereslet kielégítése szempontjából, illetve milyen rövidtávú hatásai lehetnek az immár majdnem fél éve összekapcsolt EU-ukrán villamosenergia piacokra.
A részvénypiacok mozgása, illetve a technológiai szektor felül- vagy alulteljesítése kéz a kézben járt az elmúlt 35 évben. Az elmúlt egy hónap érdemi Nasdaq-100 relatív gyengeséget hozott magával. Éppen ezért fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy folytatódhat-e a bikapiac technológiai támogatás nélkül?
A Magyar Közgazdasági Társaság „20 éve az Európai Unióban és a jövő” címmel számos – szakmai partnerszervezettel együttműködve – szakterületenként tekinti át hazánk két évtizedes uniós tagságának tapasztalatait, eredményeit. A következő napokban-hetekben hat rövid elemzésben foglaljuk össze az egy éven át tartó konferenciasorozat eddigi tanulságait, eredményeit.
A március elején árgus szemekkel figyelt kínai Országos Népi Kongresszus csalódást keltett a befektetőkben, mert a várva várt fiskális bejelentések elmaradtak. Az 5%-os GDP növekedési célkitűzést még akár pozitívan is lehetne értékelni, viszont az eléréséhez szükséges intézkedések részletezése nélkül ez is inkább csalódást keltett. A vezetés új fókusza viszont egyértelmű: a növekedés helyett a nemzetbiztonság került előtérbe, külön kiemelve a technológiai és gazdasági önellátás képességét, a tradicionális és high-tech feldolgozóipar további támogatását és természetesen a hadi/védelmi ipart.
15 évnyi tervezés és előkészítés után Ghána készen áll arra, hogy karbonkrediteket kínáljon a Globális Észak vásárlóinak, akik a "zöldmosás" vádjával szembesülve alig várják, hogy bizonyítsák elkötelezettségüket az erdőirtás elleni küzdelem iránt. Az illegális fakitermelés és bányászat által biztosított magas hozam miatt azonban a jelenlegi árak túl alacsonynak számítanak.
Az Egyesült Államok Szenátusának Energiaügyi és Természeti Erőforrás Bizottsága és a Ház Energiaügyi és Kereskedelmi Bizottsága képviselői levelet intéztek a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) ügyvezető igazgatójához, amelyben aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy szerintük az IEA eltért alapvető küldetésétől, az energiabiztonság előmozdításától.
Azzal kapcsolatban, hogy az amerikai jegybanknak és más nagy intézményeknek miért nem sikerült előrejelezniük az infláció mértékét az elmúlt években, egyszerű lenne azt mondani, hogy kudarcuk oka az volt, hogy előre nem látható nagy sokkhatások következtek be. De ha az uralkodó modellek csak akkor működnek, ha a változók viszonylag stabilnak tekinthetők, akkor azoknak kevés hasznát vesszük.
„Oly hosszú volt a harminchárom év, S oly messze van az én hazám” – szóltak a legendás Omega együttes sorai, mely sorok a véletlen játékának köszönhetően – a balladáétól teljesen eltérő kontextusban – váteszinek bizonyultak. Nagyon hosszú volt az első szabad választás óta eltelt harminchárom (lassan harmincnégy) év, és még mindig nagyon messze van hazánk európai életszínvonal elérésétől. Ráadásul – konvergencia ide vagy oda – folyamatosan csúszunk vissza a mezőnyben. „Omega” így bizonyosan nem, ám ómega annál inkább lehet még a magyar lakosságból. Szükségszerűen adódik tehát a kérdés: e régóta tartó lejtmenetet tapasztalva nem kellett volna már valami nagyon mást megpróbálni?