Látszólag nincs nagy gond:
- A nyugdíjcélú öngondoskodás intézményrendszere az elmúlt egy évtizedben stabil volt, az állam folyamatosan 20%-os befizetésarányos jóváírással jutalmazta azokat, akik 1. önkéntes nyugdíjpénztárban, 2. nyugdíjbiztosításban vagy 3. nyugdíj-előtakarékossági számlán (NYESZ) próbáltak gondoskodni nyugdíjas éveik anyagi biztonságáról,
- tíz éve még csak 3600 milliárd, ma már 6000 milliárd forint van ezekben az öngondoskodási termékekben (mivel nem ismerjük a nyugdíjbiztosításokban lévő vagyon pontos nagyságát, az összes életbiztosítást ide vettük), a Covid-időszak kisebb és a háború kitörését követő nagyobb turbulens időszak nagyobb gödréből is kimásztunk.
Tíz éve 1,334 millió, jelenleg 1,668 millió szerződője vagy tagja van ezeknek a nyugdíjcélú megtakarításoknak – hivatalosan.
Ha azonban e számok mögé nézünk, már súlyos gondokat tapasztalunk:
- az intézményrendszer valóban stabil, de szinte semmit sem fejődött azóta, hogy a legutóbbi utolsó kedvező intézkedésként 2014-ben a nyugdíjbiztosítások adójóváírását bevezették, sőt, a munkáltatói hozzájárulások kondíciói a nyugdíjpénztáraknál romlottak, így tavaly nominálisan is 29%-kal kevesebb munkáltatói hozzájárulás érkezett a rendszerbe, mint a 2008-as csúcson, miközben a fejlett európai magán-nyugdíjrendszerek többsége masszív munkáltatói hozzájárulással működik,
- bár jól hangzik a 3600-ról tíz év alatt 6000 milliárd forintra emelkedett öngondoskodási ügyfélvagyon, valójában ez évente mindössze 5,1%-os növekedést jelent, amiben a befizetések pozitív hatása és a hozamok egyaránt benne vannak,
- a nyugdíjpénztári tagok tavaly 117 milliárd, a nyugdíjbiztosítási ügyfelek 148 milliárd forintot fizettek be, előbbi átlagosan 9200, utóbbi 24 600 forint befizetést jelent egy hónapban – nem kell magyarázni, hogy különösen előbbi szinte értékelhetetlen a jövőbeni nyugdíjkiegészítés szempontjából,
- rendkívüli módon öregszik a nyugdíjpénztárak tagsága, kevés a fiatal, és relatíve kevés a valóban aktív tag, előbbiről itt írtunk részletesen.
- Bár a nyugdíjbiztosítások száma a szinte nulla bázisról mára félmillióra emelkedett, eközben a nyugdíjpénztári tagok hivatalos száma csaknem 1,2 millióról 1,07 millióra csökkent, az aktív tagok száma valószínűleg még nagyobb esést szenvedett el,
- a nyugdíj-előtakarékossági számlán (NYESZ) öngondoskodók száma, vagyis azoké, akik saját befektetési döntésekkel gondoskodnak nyugdíjas éveik jövedelemkiegészítéséről, tíz év alatt 154 ezerről 93 ezerre csökkent.
- a megtakarítási piacon belül az életbiztosítások, nyugdíjpénztárak és a NYESZ-számlák aránya vagyonarányosan a tíz évvel ezelőtti 18%-ról 10%-ra olvadt.
Az MNB legutóbbi Versenyképességi jelentésének a megállapítása szerint a kiegészítő nyugdíj- és életbiztosítási tartalékok mértéke 2021-ben csak a GDP 8,5 százalékát tette ki, mely nemcsak a 47,3 százalékos EU-átlagnál, hanem a visegrádi országok 15,2 százalékos átlagánál is sokkal alacsonyabb. Ebben a versenyben kizárólag Görögországot előzzük meg.
Számos előremutató javaslat napvilágot látott az elmúlt években a nyugdíjcélú öngondoskodás piacának a fejlesztésére:
- az MNB 2019-ben részletesen bemutatott és azóta is számos fórumon, tanulmányban napirenden tartott jóléti alap koncepciója, amely a nyugdíj- és az egészségcélú öngondoskodásban egyaránt építene az állami ösztönzőkre és a munkáltatókra,
- szó volt arról, hogy az ÁKK bevezetne egy rendszeres nyugdíjcélú megtakarításra kedvező lehetőséget biztosító nyugdíjkötvényt, ám ez nem valósult meg eddig,
- tavaly látott napvilágot az az kormányzati elképzelés, amely a biztosításközvetítők érdekeltségi viszonyainak a megváltoztatásával juttatná el minél szélesebb társadalmi rétegekhez a nyugdíjpénztárak aktivizálásával az öngondoskodás üzenetét, erről Kovács Zsolt miniszteri biztos is részletesen beszélt nekünk,
- folyamatban van az MNB új etikus 2.0 koncepciójának a kidolgozása, amely ügyfélértéket növelné az újonnan értékesített életbiztosítások esetében, de a konkrétumai még nem láttak napvilágot.
Ez utóbbit leszámítva nem látszik előrelépés a hazai öngondoskodás ügyében, a kormány friss javaslata pedig kifejezetten hátralépést jelentene (még ha a kormány érvelhet is azzal, hogy egy öngondoskodásra alkalmas reáleszköz, az ingatlanvagyon gyarapodását segítené az elképzelés).
A friss javaslat szerint ugyanis adómentesség bevezetésével ösztönözné a kormány, hogy a lakosság a hosszú távú (például nyugdíjcélú) megtakarításainak egy részét inkább lakásvásárlásra, építésre, felújításra vagy hiteltörlesztésre fordítsa. A még véglegesítés előtt álló döntés háttérbe szorítaná a hosszú távú pénzügyi öngondoskodást a lakáscélú önerő mielőbbi előteremtése és a fogyasztási fordulat felgyorsítása érdekében. Potenciálisan 11 ezer milliárd forintnyi megtakarítást érinthet a változás, ebből becslésünk szerint évi 100-300 milliárd forintot mozgatna meg egy ilyen vitatható intézkedés. Nagyon keveset állítunk, ha azt mondjuk, ez biztosan nem fog segíteni a hosszú távú pénzügyi öngondoskodás ügyének.
Címlapkép forrása: Shutterstock
A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Részletes jogi információ
