Milyen a jó adórendszer? - 1. rész

1 2 ›

A hazai közbeszéd kedvelt témái a mindennapi adóváltoztatások. Helyes-e hogy bevezetjük/megszüntetjük az ingatlanadót, milyenek legyenek az szja-kulcsok, kell-e egykulcsos áfa - repkednek a méltányossági és hatékonysági érvek minden irányba. Eközben a klasszikus adóelméleti megfontolások nagyon ritkán kerülnek szóba, pedig az elmúlt évtizedekben sok érdekes megállapítás született az optimális adórendszerről. Kapóra jön, hogy korunk egyik legnevesebb közgazdásza, Gregory Mankiw, valamint szerzőtársai nemrégiben összefoglalták az elméleti eredményeket, illetve azt is megnézték, hogy mindezek miként érvényesülnek a gyakorlatban (N. Gregory Mankiw, Matthew Weinzierl, and Danny Yagan: Optimal Taxation in Theory and Practice). Az alábbiakban a legfontosabb megállapításokat ismertetjük, és teszünk néhány hazai vonatkozású megjegyzést is.1. Az optimális marginális adókulcs mértéke a képességek eloszlásától függ.

A modern adóelmélet egyik központi kérdése egy sajátos költség-haszon probléma. Nevezetesen, a magas marginális adókulcsok egyrészt mérsékelni tudják az egyenlőtlenséget a társadalomban, másrészt viszont a többletteljesítményt visszafogják. Pontosabban: ha bizonyos jövedelemsávban emeljük a marginális adókulcsot, akkor az itt adózók számára ez ellenösztönzőt jelent, ám a magasabb jövedelemtartományokban emiatt emelkedő átlagos adókulcs elősegíti a különbségek csökkenését.

Vagyis az összefüggésből elvileg az következik, hogy minél kisebb sávban kell magas marginális adókulcsot biztosítani, ami aztán széles sávban kellően megemeli a felette lévő sáv átlagos adókulcsát. Ez azonban egy meglehetősen általános összefüggés, hiszen a hatékonyság és az egyenlőség közötti egyensúlyt a magas marginális adókulcs pontos mértékének és helyének meghatározásával úgy lehet elérni, hogy azokat a jövedelemtermelő képesség eloszlásához igazítjuk.

2. Az optimális marginális adókulcs csökkenhet a magas jövedelműeknél

A fenti megfontolásból az következhet, hogy a magas jövedelműek magas határadókulcsa már igazából nem okoz jelentős hasznot (egyenlőtlenségcsökkenést), hiszen az átlagos adókulcsot már nem emeli meg érdemben, viszont csökkentheti az aktivitást. (Érdekesség, hogy egy klasszikus tanulmány szerint - Mirrlees, James A., (1971). "An Exploration in the Theory of Optimal Income Taxation," Review of Economic Studies 38, 175-208. - formálisan ez úgy néz ki, hogy a legmagasabb jövedelem felett a marginális adókulcs optimális szintje nulla. Ezt azonban praktikus okokból sehol sem alkalmazzák.)

Ugyanakkor ez a következtetés bizonytalan, hiszen azon múlik, mennyire gondoljuk azt, hogy a magasabb jövedelműek többletteljesítményre való képessége nagyobb. Mankiw és szerzőtársai összefoglaló tanulmányukban utalnak Saez kutatásaira, aki kifejezetten a fentiekkel ellentétes következtetésre jut, és akár 80 százalékos marginális adókulcsot is el tud képzeli a felsőbb jövedelemkategóriákban. Ez is mutatja, hogy mennyire bizonytalanok azok a feltételezések, melyek alapján a képességek eloszlását becslik.

A gyakorlatban jellemzően az figyelhető meg, hogy a marginális adókulcsok a magasabb jövedelemkategóriákban nagyobbak, vagyis a klasszikus adóelméleti megfontolásokkal az adópolitika a fejlett országokban szembemegy. Ugyanakkor a megfigyelések szerint az elmúlt 25 évben az OECD-országokban mintegy 11 százalékponttal csökkentek a marginális ráták, vagyis mintha megtörtént volna annak felismerése, hogy az ottani magas adókulcsok már kevés hozzájárulást jelentenek a jövedelemkülönbségek csökkentésében, viszont jelentősen visszafoghatják a többletteljesítményt.

• Címkék:
• adó

Ez a cikk folytatódik

• Hatékonyság és igazságosság.
• Az egykulcsos adó diadala?.