Mutatjuk, kik a leginkább elégedetlenek Magyarországon

A szubjektív jóllét egyik kulcsváltozója az élettel való elégedettség: a megkérdezettek (16 éves és annál idősebb népesség) egy 0-tól 10-ig terjedő skálán fejezhették ki, hogy összességében mennyire elégedettek az életükkel. 2013 és 2017 között a mutató átlagértéke stagnált (6,10 körül alakult), 2018-ban szignifikáns növekedés történt (6,51), majd 2019-re az elégedettség átlagértéke 6,33-ra csökkent.

Az elmúlt évben nőtt a különbség a férfiak és a nők elégedettsége között: a férfiak elégedettebbek (6,40), mint a nők (6,27). Korcsoport szerint vizsgálva a korábban is megfigyelhető életkori lejtő nem változott, a 16-24 év közöttiek a leginkább (7,36), a 75 éves és annál idősebbek a legkevésbé (5,41) elégedettek életükkel.

A legmagasabb befejezett iskolai végzettség és az életelégedettség között is igen erős az összefüggés. A legfeljebb alapfokú végzettséggel rendelkezők átlagosan 5,56-ra, az érettségivel nem rendelkező középfokúak 5,99-ra, az érettségizett emberek 6,59-ra, a felsőfokú végzettségűek pedig 7,09-ra értékelték átlagosan az élettel való elégedettségüket. A tendencia a korábbi évek eredményeihez igazodik.

A területi különbségeket vizsgálva összességében elmondható, hogy régiónként igen eltérő a lakosság elégedettsége. A legkevésbé az Észak-Magyarországon élők (5,83) elégedettek, a legelégedettebbek pedig a dél-alföldiek (6,55). A településtípustól sem független az elégedettség mértéke: a fővárosi lakosok elégedettsége (6,46) szinte megegyezik a kisebb városokban élőkével (6,48), náluk kevésbé elégedettek a megyei jogú városban élők (6,32), a legkisebb érték a községben élők körében figyelhető meg (6,09).

A legfiatalabbak bíznak meg leginkább másokban

Az egyén tágabb társas környezetével való interakcióját befolyásolja az emberekbe vetett bizalma. A személyes kapcsolatrendszer építéséhez, új ismeretségek létrejöttéhez elengedhetetlen a nyílt, bizalmat megelőlegező odafordulás. A válaszadók egy 0-tól 10-ig terjedő skálán4 fejezték ki annak mértékét, hogy mennyire bíznak meg az emberekben.

Az elmúlt években az emberekbe vetett általános bizalom átlagértéke 5,0 körül alakult, egyedül 2013-ban volt ennél magasabb a mutató értéke (5,27). 2019-ben a 16 éves és annál idősebbek körében az eddigi legalacsonyabb érték figyelhető meg: 4,86. A bizalom szintje az életkorral erősen összefügg: mint sok más pozitív jóllétérzetet leíró változónál, itt is észrevehető egy enyhe életkori lejtő. A legfiatalabb korosztály bízik meg leginkább embertársaiban (5,45), miközben a 75 évesek és annál idősebbek körében volt a legalacsonyabb a bizalmi érték (4,66).

A legmagasabb befejezett iskolai végzettség szerint is különbségek mutathatók ki: minél magasabb az egyén iskolai végzettsége, annál jellemzőbb a magasabb bizalmi szint. A legmagasabb érték a felsőfokú végzettséggel rendelkezők körében található (5,28), a középfokúak körében valamelyest kevesebb az átlagérték (4,90), míg legkevésbé az alacsony végzettséggel rendelkezők bíznak embertársaikban (4,57).

Az emberekbe vetett bizalom területi különbségeit vizsgálva elmondható, hogy a korábbi évekhez képest megváltozott a tendencia; a legmagasabb bizalmi szint már nem a fővárosban élőkre (4,82) igaz, hanem a községben lakókra (4,99). A fővárosban élők egyre kiterjedtebb kapcsolati hálóval rendelkeznek, ám ezek feltehetően sok esetben felszínes, valamilyen érdeken alapulnak, míg a községben élők kapcsolatai mélyebb bizalomra épülhetnek. A megyeszékhelyen, megyei jogú városban élők bizalmi szintje is magasnak mondható (4,93), az egyéb városokban pedig a legalacsonyabb (4,72).

Igen erős összefüggés mutatkozik meg az életelégedettség, valamint az emberekbe vetett bizalom tekintetében. Akik elégedetlenebbek az életükkel, azok között figyelhető meg a legnagyobb arányban az alacsony bizalmi szint, miközben a magas életelégedettséggel jellemezhetők között vannak arányaiban legtöbben azok, akik nagyon bíznak embertársaikban.

Címlapkép: Getty Images