A túlzott önbizalom is segít a férfiaknak a csúcsra jutni

krtk blog Az ELTE Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont blogja.

A nemek közötti munkapiaci esélyegyenlőség megteremtése továbbra is kihívás a világ minden országában. Rengeteg empirikus evidencia bizonyítja, hogy a nők átlagosan kevesebbet keresnek és kisebb valószínűséggel dolgoznak vezető állásokban, mint a férfiak. Vezető álláson nem csak a menedzsereket, cégvezetőket értjük, hanem azokat a jellemzően diplomás munkaköröket is, mint az orvos, ügyvéd vagy tudós. Ezek az állások magasabb társadalmi státusszal járnak, jobban fizetnek, nagyobb biztonságot és jobb karrierlehetőségeket biztosítanak, mint más állások. Ahogy rögtön látni fogjuk,

a nők akkor is alulreprezentáltak ezekben az állásokban, ha kizárólag olyan férfiakat és nőket hasonlítunk össze, akik teljes munkaidőben dolgoznak.

Minden kétséget kizáróan társadalmi (a gyermekvállalással kapcsolatos nemi szerepek) és intézményi tényezők (elérhető-e jó minőségű bölcsőde vagy óvoda, hogyan oszlik meg a szülők között a szülési szabadság, elérhetőek-e rugalmas munkavállalási formák, stb.) jelentik a legfőbb okát annak, hogy nők kisebb valószínűséggel dolgoznak vezető állásokban, mint férfiak. Tömérdek populáris ismeretterjesztő könyv és újságcikk érvel azonban amellett is, hogy a nőknek jobban be kellene dobni magukat, magabiztosabbnak kellene lenniük és kevésbé kellene aggódniuk amiatt, hogy “nem elég jók abban, amit csinálnak”,  ha utol akarják érni a férfiakat a munkaerőpiacon. A férfiakról ellenben hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy sokszor túlzottan is magabiztosak a képességeikben, és ezt kutatások is alátámasztják. Keveset tudunk ugyanakkor arról, hogy az önbizalom mekkora szerepet játszik valójában a munkapiaci sikeresség nemek közötti különbségeiben.

Tanulmányunk elsőként mutatja meg, hogy a túlzott önbizalom befolyásolja a munkapiaci kimeneteket.

Egy brit kohorsz kutatás, a 1970 British Cohort Study adatait használjuk, amiből körülbelül 3 600 férfi és nő élettörténetét követjük nyomon, születésüktől 42 éves korukig. A gazdag adatfelvételből ismerjük a gyermekkori családi hátterüket, kognitív és nem-kognitív készségeiket, iskolai előmenetelüket, és azt is, hogy felnőttként milyen munkát végeztek és milyen családban éltek.

A túlzott önbizalom azt ragadja meg, hogyan értékeli valaki a saját készségeit ahhoz képest, amennyire azok valójában jók. Az emberek objektív kognitív készségeit 5, 10 és 16 éves korban felvett intelligencia tesztek segítségével mérjük. Ezekhez hasonlítjuk azt, hogy ők maguk mennyire jónak ítélték meg a saját készségeiket; például, mennyire gondolták magukat jónak matekból vagy olvasásból, és okosnak gondolták-e magukat vagy sem. Az 1. és 2. ábra az emberek objektív készségeinek az eloszlása mentén veti össze a vezető állásban dolgozó férfiak és nők arányát, illetve azt, hogy mennyire jónak ítélték a saját készségeiket. Az 1. ábrán látható, hogy minden objektív mércével mért készségszinten igaz, hogy a férfiak nagyobb valószínűséggel dolgoznak vezető állásokban 42 éves korukban, mint a nők. A 2. ábra pedig azt mutatja, hogy a különbség a férfiak és a nők kamaszkori szubjektív önértékelése között meglepően hasonló ahhoz, amit a vezető állások valószínűségében látunk. Minden objektív készségszint mellett igaz az, hogy a férfiak jobbnak ítélik saját készségeiket, mint a nők. A kérdés az, hogy a két jelenség között van-e kapcsolat.

A túlzott önbizalom mutató, amit a tanulmányban használunk, az 2. ábrán szereplő két mutató összevetéséből áll: akkor pozitív, ha valaki jobbnak ítéli a készségeit, mint amit a tesztek mutatnak, és akkor negatív, ha rosszabbnak. Az eredményeink megerősítik az eddigi kutatásokat abban, hogy a férfiakra inkább jellemző a túlzott önbizalom: a mintánkban szereplő férfiak kétszer olyan nagy valószínűséggel ítélték a valóságosnál jobbnak a készségeiket, mint a nők.

Ezen felül azt is megmutatjuk, hogy a túlzott önbizalom valóban hozzájárul a férfiak előnyéhez a vezető állásokban.

Az a tény, hogy a férfiakra inkább jellemző a túlzott önbizalom, mint a nőkre, a vezető állások betöltésében lévő 8 százalékpontos nyers különbség 11 százalékát magyarázza, ha ezen kívül semmilyen más tényezőt nem veszünk figyelembe. Ha azt is figyelembe vesszük, hogy ezek az emberek milyen iskolai végzettséget szereztek és milyen családban élnek, a túlzott önbizalom hozzájárulása a nők hátrányához a vezető állások betöltésében 5 százalékra csökken – ez látható a 3. ábra első oszlopán. Ez azt mutatja, hogy a túlzott önbizalom már az iskolai sikerességet, a diplomaszerzést és a választott szakot is magyarázza, hiszen az ezekre való kontrollálás után a túlzott önbizalom hozzájárulása 11 százalékról 5 százalékra csökken. 

Bár az 5 százalékos hozzájárulás első ránézésre kicsinek tűnik, nem az, sőt, kétszer akkora, mint a kognitív készségek hozzájárulása (az iskolai eredményeken és a diplomaszerzésen felül).

Azt se felejtsük el, hogy a túlzott önbizalmat 5-16 éves korban, a munkapiaci sikerességet pedig 42 éves korban mérjük, közel három évtizeddel később. Érdekes, hogy amikor a vezető állásokon belül a tudományos és műszaki állásokat, illetve a jogi és közgazdaságtani állásokat külön-külön nézzük, a túlzott önbizalom az utóbbiaknál sokkal jobban számít. Tudományos és műszaki területeken valószínűleg sokkal jobban mérhető a valós teljesítmény, míg a jogi és gazdasági állások vélhetően több teret adnak az (akár alaptalan) önpromócióra. Az is elképzelhető, hogy ezekben az állásokban szükség van olyan készségekre vagy személyiségjegyekre, amelyeket támogat a túlzott önbizalom (pl. eladni, reklámozni dolgokat, vagy embereket érzelmi alapon meggyőzni).

Az eredményeink azt sugallják, hogy munkáltatóknak érdemes lehet ezt a jelenséget figyelembe venni, amikor új munkatársakat vesznek fel, vagy előléptetnek valakit. Más kutatások azt találják, hogy a férfiak nem csak jobbnak értékelik a készségeiket, mint amilyen jók valójában, de ezt gyakrabban is kommunikálják. Valószínű, hogy a túlzott önbizalmú emberek (akik nagyobb valószínűséggel férfiak, mint nők) gyakrabban és hamarabb jelentkeznek előléptetésért, miközben az objektív készségeik nem jobbak, mint az önmagukat kevésbé túlbecslő kollégáiké.

Azt is tudjuk, hogy a rendszeres teljesítmény-alapú visszajelzés segít a reális énkép megteremtésében, így ez a munkáltatók kezében is jó eszköz lehet arra, hogy a férfiak túlzott önbizalmából fakadó egyenlőtlenségeket csökkentse. Fontos ugyanakkor leszögezni, hogy a nők számára még mindig a gyermekvállalással kapcsolatos munkahelyi és intézményi rugalmatlanságok jelentik a karrierépítés legfőbb akadályát. Ha ugyanezt az elemzést csak olyan nők és férfiak között végezzük el, akinek van gyermekük, a túlzott önbizalom már nem járul hozzá szignifikánsan a vezető állásokban mért különbségekhez.  A nők önbizalmának növelése önmagában tehát nem fogja megoldani ezt a rendszerszintű problémát.

Hivatkozások

• Anna Adamecz-Völgyi and Nikki Shure: The gender gap in top jobs – the role of overconfidence. Labour Economics 2022.  doi: 10.1016/j.labeco.2022.102283
• CLS, University of London, Institute of Education, Centre for Longitudinal Studies, and R. Chamberlain. n.d. ‘1970 British Cohort Study [Data Collection]. UK Data Service. SN: 2000001’. University College London, Institute of Education, Centre for Longitudinal Studies. Accessed 28 July 2021.

A cikk a szerző véleményét tükröz, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával.

Címlapkép: Getty Images