Így szakítja szét a társadalmakat a korrupció szerte a világban

krtk blog Az ELTE Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont blogja.

A Journal of Development Economics-ben megjelent tanulmányunkban azt mutatjuk meg, hogy

a korrupció növeli a szélsőséges politikusok támogatottságát, de főleg azoknál a választói csoportoknál, akik nem számítanak rá, hogy az általuk támogatott erők kormányra kerülnek, vagyis a „kisebbség” köreiben.

Hogy kit tekintünk kisebbségnek, azt a kontextus dönti el – lehet a politikailag kisebbségben lévő tábor, vagy éppen etnikai kisebbség. A cikkben egy játékelméleti modell segítségével magyarázzuk el az elméletünk működését, majd a következtetéseit egy brazil és egy indonéz esettanulmány segítségével teszteljük.

A brazil példában a „kisebbség” a jobboldali többségű körzeteket jelenti az ország egy balra húzó szövetségi államában, illetve baloldali többségű körzeteket jelent egy jobbra húzó államban, a szélsőségesek pedig szélsőbaloldali és szélsőjobboldali pártok. Az indonéz példában a „kisebbség” regionálisan kisebbségben lévő etnikai csoportokat jelent, a szélsőségesek pedig iszlamista pártok. Ezzel azt kívánjuk aláhúzni, hogy az elméletünk a politika és a gazdaság egy nagyon általános összefüggésére mutat rá, amely egymásra alig-alig hasonlító intézményrendszerekben is hasonlóképp működik. 

Elméleti kiindulópont

Az elméletünk logikája egyszerű: a politikusok egy része mindig tisztességtelen, függetlenül attól, hogy milyen az ideológiai elköteleződése (bal- vagy jobboldali, szekuláris vagy vallásos, mérsékelt vagy radikális). Hogy melyik politikus tisztességes, azt a választó sajnos nem tudja, amikor szavaz. Egy tisztességes politikus mindig feltárja a korrupciót, egy tisztességtelen politikus csak akkor, ha érdekében áll. Ez utóbbi eldöntéséhez a tisztességtelen politikus két dolgot mérlegel: ha feltárja a korrupciót, nagyobb eséllyel győz a következő választáson, viszont ezután kevesebbet fog tudni lopni, hiszen a választók jobban figyelnek a korrupcióra.

Mivel a választók általában mérsékeltek, a szélsőséges politikusok korrupciós botrányok nélkül nehezebben jutnak hatalomra, mint a mérsékelt politikusok. Ez viszont vonzóbbá teszi számukra, hogy feltárják a meglévő korrupciót (még akkor is, ha tisztességtelenek!), hiszen más módon aligha kerülnek a tűz közelébe. Ezért a szélsőségesek hasznosak a választónak, de főleg ellenzékből, hiszen ők maguk mérsékeltek, nem szimpatizálnak a szélsőséges ideológiákkal.

Itt jön be azonban a választói többség és kisebbség logikája: a többségben lévő választó arra készül, hogy akire ő szavaz, az nagy eséllyel nyer; a kisebbségben lévő választó arra, hogy akire ő szavaz, az nagy eséllyel nem nyer. Ezért a kisebbségben lévő választó számára vonzóbbá válik a szélsőséges politikus, mint a többségben lévő választó számára, hiszen mindketten ellenzékben szeretnék látni a szélsőségest, de a kisebbség jelöltje lesz nagyobb eséllyel ellenzékben.

Ennek az a következménye, hogy a korrupció hatására a kisebbségben lévő választó nagyobb eséllyel szavaz szélsőséges pártokra, mint a többségben lévő. Ez független attól, hogy mi az a társadalmi törésvonal, ami mentén a választó kisebbségben vagy többségben van, csak az számít, hogy a választók számítsanak rá, hogy a törésvonal létezik, és megmarad. De attól is független, hogy mi a szélsőség tartalmi-ideológiai dimenziója, hiszen a szélsőséges politikust az teszi vonzóvá, hogy kisebb eséllyel nyer, ezért hangosabb lehet ellenzékben.

Indonéz eset

Nézzük az esettanulmányokat! Indonézia etnikai és nyelvi szempontból a föld egyik legsokszínűbb országa, több száz önálló etnikai csoport él együtt viszonylag nagy autonómiát élvező régiókba szerveződve, ugyanakkor a mintegy 500 régió törvényhozásában lényegében ugyanaz a tucatnyi országos párt versenyez egymással. Ezen pártok között a demokrácia 1999-es kivívását követően több olyan iszlamista szerveződés is feltűnt, amely az ország jövőjét nem a meglévő alkotmányos keretben, hanem egy szigorúbb, vallásosabb keretben képzeli el, és amely folyamatosan feszegeti a fennálló kereteket, ilyen például az Igazság és Jólét Pártja (Partai Keadilan Sejahtera). Ezek a szélsőséges pártok összesen 10-15% közti szavazót szoktak megmozgatni a 87%-ban muszlimok lakta Indonéziában.

Azt találjuk, hogy azokban a régiókban, ahol a számvevőszéki jelentések szerint 2014 és 2019 között romlott a korrupciós helyzet, ott az etnikai kisebbségek által lakott településeken (és csak ott!) 8,5 százalékponttal emelkedett az iszlamisták támogatottsága, mindezt úgy, hogy országosan mindeközben két százalékpontot esett, 15-ről 13%-ra.

Brazil példa

Brazíliában a központi kormányzat rendszeres időközönként véletlenszerűen kisorsolt önkormányzatok költéseit auditálja. Már korábban is tudtuk, hogy a választók jelentősen megbüntetik azokat a politikusokat, akik az auditokon korruptnak bizonyulnak. Az esettanulmányunkban azt mutatjuk be, hogy a korrupciós auditok nyilvánosságra hozása a tagállami választások előtt a szélsőjobb felé tolja a választókat azokban a jobboldali városokban, amelyek egy baloldali államban találhatóak, és a szélsőbaloldal felé azokban a baloldali városokban, amelyek jobboldali államokban találhatóak. Ezekben a városokban egy szórásegységnyi növekmény a korrupció során ellopott értékben 5-10%-os növekedéshez vezet a szélsőséges pártok támogatottságában.

A tanulmányunk nem csak azért fontos, mert a szélsőségesek megerősödésének egy eddig ismeretlen csatornájára világít rá, hanem azért is, mert megmutatja:

a korrupció nem csak gazdasági károkat okoz, de hozzájárul a politikai polarizáció egész világon tapasztalt erősödéséhez.

A kutatás további szerzői voltak: Tommaso Giommoni (Amszterdami Egyetem), Antonio Nicolò (Padovai Egyetem), Massimo Morelli (Bocconi Egyetem)

A cikk a szerző véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images