Adóoptimalizálás külföldi bejegyzésű cégen keresztül (x)

A befektetők számára mindig fontos, hogy tudják: befektetésük hozamát mennyi adó terheli. Ezért mindig is nagy volt az érdeklődés a különböző "holding struktúrák" iránt. A befektetők konkrét érdekeitől függően más és más megoldások alakultak ki arra vonatkozóan, hogy a befektetések hozama milyen formában és mely országokon keresztül vándoroljon tovább. A magyar befektetők a külföldön létrehozott holding vállalatok útján elérhető előnyökkel sokáig csak az elméleti lehetőségek szintjén számolhattak, hiszen a devizajogszabályok a külföldre való tőkekivitelt és így a külföldi holdingokon keresztül való hazai befektetést erősen megnehezítették.

A devizahatósági korlátozások megszűntével azonban az eddig csak elméleti adótervezési lehetőségek kézzelfogható közelségbe kerültek a magyar befektetők számára is. De miről is van itt szó?

Azon kedves olvasóink számára, akiknek konkrét adójogi kérdései vannak, ill. fontos számukra, hogy az aktuális adójogi változásokról, problémákról, szakmai kérdésekről az egyik legfelkészültebb szakember gárda nyújtson számukra rendszeres, akár személyre szabott tanácsadást, javasoljuk a Köves Clifford Chance Pünder Adótanácsadó Iroda által kínált online szolgáltatás igénybevételét.

Sokat hallani az off-shore cégek előnyeiről, de a legutóbbi törvényi változások tükrében az off-shore cégek már kevésbé vonzóak. Tudjuk, hogy a külföldiek a legtöbbször holland meg luxemburgi cégeken keresztül fektetnek be Magyarországon. De mit jelentenek ezek a lehetőségek egy magyar befektetőnek? A téma szinte kimeríthetetlen. Itt most csak néhány nagyon egyszerű és a gyakorlatban is közvetlenül alkalmazható összefüggésre kívánjuk fölhívni a figyelmet. Részletesebben tárgyaljuk az adótervezési lehetőségek hátterét és alkalmazási feltételeit az e-lextax előfizetők számára elérhető adójogi tanulmányok egyikében.

Tekintsük át először röviden az off-shore cégekben rejlő lehetőségeket. A "klasszikus adótervezési" megoldás szerint a magyar vállalkozás jövedelmét különféle szolgáltatási számlák, esetleg jogdíjak segítségével át kell szivattyúzni egy adóparadicsomban működő cégbe, ahonnan azután a vállalkozás tulajdonosa vagy újra befekteti a nyereséget, vagy fölveszi. A legutóbbi változások ennek a "megoldásnak" a hatékonyságát több szempontból is lerontották. Először is a társasági adó törvény megszigorította az off-shore cégektől kapott számlák alapján való költségelszámolást: a bizonyítás terhe az adózóé, a számvitelileg elszámolt költség csak akkor fogadható el adóalapot is csökkentő költségként, ha az adózó bizonyítani tudja, hogy a szolgáltatás igénybe vétele megtörtént. További szigorítás, hogy az off-shore cég által kifizetett osztalék egyéb jövedelemnek számít, így nem 20%-os, hanem a progresszív skála szerinti, tehát a gyakorlatban általában 40%-os személyi jövedelemadó terheli. Ez a változás azt eredményezi, hogy a tényleges végső adóteher - feltéve, hogy a befektető a jövedelmet szabályosan fölveszi és bevallja - sok esetben nagyobb, ha off-shore céget iktat közbe, mint akkor, ha közvetlenül az itthoni vállalkozástól veszi föl.

Durván számolva 100 egységnyi vállalkozásból elért nyereség után 0 társasági adót és 40 személyi jövedelemadót, továbbá 11 egység egészségügyi hozzájárulást kell fizetni, ha off-shore cégen keresztül vesszük föl a jövedelmet. Ha közvetlenül itthon vesszük föl az osztalékot, akkor 100 vállalkozási nyereségből 18 társasági adót kell fizetni, majd a kiosztott 82 egység után 20% és 35% közötti osztalékadót. A jelenlegi 8.5%-os jegybanki alapkamat mellett 17%-os saját tőke arányos osztalék adója 20%, az esetleges efölötti osztalék rész adója 35%, továbbá ez után az osztalék rész után 11% egészségügyi hozzájárulás is esedékes. 97%-os hozam osztalékadója jelentene kb. 40.2%-os átlagos adót (17*0.2 + 80*0.46 = 40.2). A 40.2%-os adószint azt jelenti, hogy a 82 egységnyi kiosztott osztalékból 40.2%-os átlagos adóval (osztalékadó plusz egészségügyi hozzájárulás) számolva 33 egység adót és hozzájárulást kellene fizetni, ami a 18 egység társasági adóval együtt 51 egység adót jelentene, vagyis az előző megoldással azonos adóterhet! Az új adószabály tehát csak rendkívül magas hozam mellett hagyja meg előnyös megoldásnak az off-shore cég útján való befektetést.

A fenti szigorító szabályok azonban csak az ún. ellenőrzött külföldi társaságtól származó jövedelemre vonatkoznak. Nem minősül azonban ellenőrzött külföldi társaságnak az a társaság, amelynek székhelye olyan államban van, amellyel Magyarországnak kettős adóztatást kizáró egyezménye van. Tehát egy holland, vagy egy luxembourgi holding esetében nem a fenti szabályok szerint kell számolni, mivel mind Hollandiával, mind Luxembourggal van kettős adóztatást kizáró egyezményünk.

Mi az előnye egy ilyen holdingnak? Mindkét országban adómentes a külföldi befektetésből származó osztalék és árfolyamnyereség is. Természetesen nem szabad megfeledkezni a számos, fontos korlátozó feltételről (minimális részesedési arány, befektetés megtartására vonatkozó minimális időtartam, befektetés összege, menedzsmentben való részvétel, stb.), de ezek a gyakorlatban általában teljesülnek, illetve teljesíthetők anélkül, hogy az üzletileg hátrányos lenne a befektető számára. Ha tehát a befektető nem közvetlenül, hanem egy holland, vagy luxembourgi holding vállalaton keresztül birtokolja befektetését, a befektetésből származó osztalék, illetve a befektetés értékesítéséből származó árfolyamnyereség - ha a feltételek teljesülnek - ezekben az országokban nem adózik.

Ez azonban nem jelent minden esetben adómegtakarítási lehetőséget egy magyar befektető számára. Ha például a befektetést közvetlenül egy magánszemély birtokolja, és elsősorban árfolyamnyereségre törekszik, akkor a külföldi holdingok közbeiktatása csak olyan mértékben eredményez adómegtakarítást, amilyen mértékben az árfolyam nyereséget újra be kívánja fektetni és nem veszi ki jövedelemként a külföldi holdingból. Ebben az esetben megtakaríthatja a magyar magánszemélyként fizetendő 20%-os, árfolyamnyereség után fizetendő személyi jövedelemadót. Ha ugyanez a magánszemély osztalékjövedelemben érdekelt, a külföldi holding közbeiktatása általában nem hoz adómegtakarítást. Hiszen a külföldre kifizetett osztalék viseli a vonatkozó adóegyezmény alapján Magyarországon fizetendő 5%-os forrásadót, majd a külföldről visszautalt osztalék után az itthon fizetendő 20%-os osztalékadót (amelyből levonható a külföldön fizetett 5%-os forrásadó). Ez pontosan 5%-kal több annál, mint amit akkor kellene fizetni, ha közvetlenül venné föl a belföldről származó osztalékot. Az egyetlen előnye a külföldről fölvett osztaléknak az lehet, hogy ebben az esetben a 35%-os osztalékadó mérték nem érvényes, tehát, ha a befektetés saját tőke arányos hozama magas, és átlagosan 25%-osnál nagyobb adómértéket eredményezne (figyelembe véve a 35%-os osztalékadó alá eső rész után fizetendő 11%-os egészségügyi hozzájárulást is).

Egyértelműen előnyös azonban a külföldi holding, ha a befektetések egy belföldi székhelyű társaság kezében vannak. Ebben az esetben a belföldi társaság a befektetéseken realizálódó árfolyamnyereség után 18% társasági adót köteles fizetni. Ez az adó megtakarítható, ha az árfolyamnyereséget egy holland vagy luxemburgi holding vállalat realizálja. Ha a nyereséget újra befekteti, erre a célra tehát 18%-kal több pénz áll rendelkezésre. Ha a társaság mögött álló magánszemély ki kívánja vonni a befektetés hozamát, természetesen a tőkejövedelem után járó adót meg kell fizetnie, de ebben az esetben is megtakarította az árfolyamnyereség után belföldi társaság által fizetendő adót.