Radikális változás jön az uniós pénzek elosztásában, ettől tarthat a magyar kormány

Az Európai Bizottság új, 2028–2034-es költségvetési javaslata nemcsak méretében jelent fordulatot, hanem abban is, hogy radikálisan átszabná az uniós források elosztásának szerkezetét. A brüsszeli tervezet szerint a kohéziós és agrártámogatásokat egyetlen közös rendszerbe olvasztanák, és a tagállamok számára kötelező Nemzeti és Regionális Partnerségi Tervek alapján történne a pénzek felhasználása. A cél, hogy az uniós kiadások jobban igazodjanak a tagállamok valós szükségleteihez, ugyanakkor szorosabb ellenőrzés alá kerüljenek, és a támogatások teljesítményalapúvá váljanak. Bár a reformot ambiciózusnak nevezik, a részletek még sok tagállamban bizonytalanságot keltenek.

Különösen érzékeny pont az agrártámogatások kérdése, amely a mostani ciklushoz képest névlegesen is csökkenne, reálértéken pedig még nagyobb visszalépést jelentene. A Bizottság szerint ez nem elvonás, hanem az eddigi párhuzamosságok – például a vidékfejlesztési és kohéziós források – megszüntetésének következménye. Az új javaslatot ugyanakkor már az első napon kritika érte több tagállamból, és vita tárgya az is, hogy a tervezett saját források ténylegesen képesek-e csökkenteni a nemzeti befizetések arányát, miközben az unió növekvő pénzügyi kötelezettségeit is fedezniük kellene.

Egy magas rangú tisztviselő az Európai Bizottságtól pénteken részletes betekintést adott az Európai Unió új költségvetési struktúrájának egyik kulcselemébe: a nemzeti és regionális partnerségi tervek (national and regional partnership plans) rendszerébe. A cél – hangsúlyozta az uniós forrás – az, hogy

a pénzügyi források elosztása ne csak méltányos és hatékony, hanem jogállamisági szempontból is szigorúan ellenőrzött, ugyanakkor rugalmas és célzott legyen.

Magyar szempontból ez különösen fontos, mivel 2021 óta a kormány több jogállamisági tárgyú eljárás miatt a mai napig nem fér hozzá az összes felzárkóztatási forráshoz. Nem véletlen, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök egy csütörtöki interjúban úgy fogalmazott:

A magyar probléma a költségvetéssel, hogy szankciós eszközöket hagytak benne, amikkel a pénzt bármikor elvehetik az országtól. [...] Amíg én miniszterelnök vagyok, addig én ezt a költségvetést a büdös életben nem fogom megszavazni, mert ez azt jelenti, hogy Magyarország guillotine alá teszi a fejét.

A bizottsági tisztviselő a rendszer működését részletesebben ismertetve elmondta, hogy az uniós végrehajtó testület új megközelítésének alapját az Európai Bíróság azon döntése képezi, amely az ún. jogállamisági feltételességi rendelet kapcsán kimondta: az uniós források felfüggesztésének arányosnak kell lennie a probléma súlyosságával és az adott szabálytalanság EU-s pénzekre gyakorolt hatásával.

Ez az arányosság az, amit beépítünk a nemzeti és regionális tervek értékelésébe

– fogalmazott az EU tisztviselője. A Bizottság az értékelés során figyelembe veszi a jogállamisági problémák mértékét és azt, hogy milyen mértékben kapcsolódnak uniós pénzekhez. Ennek megfelelően dönt arról, hogy ideiglenesen vagy tartósan felfüggeszti-e a forrásokat.

Fontos újítás, hogy a felfüggesztett forrásokat nem lehet majd átcsoportosítani más célokra.

„Nem fog működni, hogy ha egy régió jogállamisági problémák miatt elveszít egy forráscsomagot, akkor azt mondja, jó, akkor inkább más prioritásra költöm. Ha egyszer felfüggesztettük, az a pénz befagy” – tette egyértelművé a bizottsági forrás.

Most például a 2021-2027-es költségvetésnél a magyar kormány élt ezzel a lehetőséggel: a félidei felfüggesztéseknél kérvényezte, hogy a befagyasztott forráskészletekből a felhasználható felzárkóztatási támogatásokba irányítsák a pénzt.

Az uniós forrás hozzátette: a hosszú távon elveszett források felhasználásáról a Tanács és az Európai Parlament dönthet, és azok egy része a civil társadalmat támogató programokhoz kerülhet. Ez fontos követelése volt az Európai Parlamentnek, hogy a régiók, civilek hívhassák le a támogatásokat közvetlenül, ha egy ország kormányát jogállamisági büntetéssel sújtanak, mert így az uniós állampolgárok nem szenvednek kárt.

Mi lesz, ha összeolvasztjuk a kohéziós és agrárpénzeket?

A nemzeti és regionális partnerségi tervek egy új, egységesített keretbe szervezik az eddig külön kezelt alapokat. Egyetlen forrásként kezelik a kohéziós, szociális, agrár- és halászati, valamint a migrációs és belbiztonsági támogatásokat.

Összesen 865 milliárd euró áll majd rendelkezésre ebben a keretben – ahogy arról írtunk, Magyarország 37,7 milliárd euróra számíthat a keretből a mostani tervek szerint.

Ebből 302 milliárdot agrár- és halászati jövedelemtámogatásra különítenek el ( ez úgy oszlik meg, hogy 300 milliárd a mezőgazdaságé, 2 milliárd a halászaté), 218 milliárd eurót pedig garantáltan a legszegényebb régiók kapnak.

A forráselosztás alapját ezentúl nem az egységes szabályrendszer, hanem a rugalmasság és a helyi sajátosságok figyelembevétele adja – ismertette a magas rangú uniós tisztviselő. A Bizottság meghatározza a közös európai prioritásokat, majd az egyes tagállamok – vagy azok régiói, az alkotmányos rendjüknek megfelelően – szabadabban tervezhetik meg, hogy milyen beruházásokra és reformokra van szükségük ezek teljesítéséhez.

Ez az, amit úgy hívunk: szubszidiaritás szteroidokon. Nem csökkenti a régiók szerepét, sőt: jobban figyelembe veszi a valós igényeiket

– ismertette a bizottsági tisztviselő.

Az új rendszer emellett számos minimumkövetelményt is meghatároz:

A tervek legalább 14%-át szociális beruházásokra, 43%-át pedig klímavédelmi célokra kell fordítani, hogy elősegítsék a felzárkózási célokat.

Utóbbi cél a teljes költségvetés 35%-os zöld célját bontja le a tagállami szintre, és lefedi többek között a klímaváltozás mérséklését és adaptációját, a biológiai sokféleség védelmét, a vízgazdálkodást, a körforgásos gazdaságot és a szennyezés-csökkentést is. Emellett rögzítettek egy minimumösszeget a migráció és határvédelem finanszírozására is, amit háromszorosára emelnek a jelenlegi szinthez képest. A keleti határ menti országok – például a Fehéroroszországgal vagy Oroszországgal, esetleg Ukrajnával szomszédos államok – plusz bónuszt kapnak az elosztási kulcsban.

A rendszer nemcsak célzottabb, hanem adminisztratív szempontból is sokkal egyszerűbb lesz. A bizottsági forrás egy közérthető példán keresztül mutatta be, miért. „Vegyünk egy vidéki óvodát. Ma egy ilyen projektet három különböző uniós alapból lehet finanszírozni: a regionális fejlesztési alapból, a szociális alapból, vagy a vidékfejlesztésiből. De mindegyiknek más a szabályrendszere, más a társfinanszírozási aránya, más az elszámolási logikája. Egy régiós hatóság emiatt gyakran nem azt nézi, hogy mire van szükség, hanem azt, hogy melyik forrás a legkönnyebben kezelhető” – bontotta ki a példát az uniós szakember.

Az új rendszerben viszont mindez megszűnik: egyetlen szabályrendszer, egyetlen programozás alapján lehet megvalósítani a beruházást – és nem az alapján, melyik forrás passzol jobban, hanem az alapján, mire van szükség. „Azt mondja a régió: itt akarunk egy óvodát, mert ez szolgálja a szociális, a regionális és a vidéki célokat is – és mi azt mondjuk: rendben” – magyarázta a tisztviselő. „Egy euró ma három célhoz is hozzájárulhat – ez a valódi hatékonyság” – fogalmazott.

Azt is ismertette, hogy források elosztása teljesítményalapúvá válik: nem számlák, hanem elért célok alapján fizet a Bizottság.

„Ha egy cél teljesül, jön a pénz. Így a pénzügyi támogatás időben is közelebb kerül a közös célkitűzésekhez” – hangsúlyozta a forrás.

Újdonságként jelenik meg a maximum 150 milliárd eurós Catalyst Europe program is, amely lehetőséget biztosít az összes tagállamnak, hogy önkéntesen akár hitelt vegyenek fel a nemzeti terveik kibővítésére. A hitelprogram ugyanazokra az európai célokra vonatkozik, mint a vissza nem térítendő támogatások, és ugyanúgy programozni és értékelni kell őket. A tagállamoknak azonban viselniük kell a kamatköltséget és a törlesztést. Az EU költségvetésére csak akkor lenne hatása, ha valamely tagállam nem tudná visszafizetni a hitelt – ilyen azonban még soha nem fordult elő az EU történetében.

Az uniós tisztviselő érvelése szerint az új nemzeti és regionális partnerségi tervek tehát nemcsak a rugalmasságot és hatékonyságot növelik, hanem csökkentik a bürokráciát, megszüntetik a források közötti átfedéseket, és közelebb hozzák az uniós célokat a helyi igényekhez.

A Bizottság célja az, hogy a tervezés és a végrehajtás logikája is megváltozzon: „ne csak az legyen kérdés, hogy mire van pénz, hanem az, hogy mire van szükség – és azt finanszírozzuk a lehető legegyszerűbben” – foglalta össze a bizottsági diplomata.

Az új rendszer logikáját a bizottsági forrás szerint az is alátámasztja, hogy semelyik korábbi célkitűzés sem tűnik el: az EU alapértéke, hogy csökkenteni kell a gazdasági, társadalmi és területi egyenlőtlenségeket, továbbra is középpontban marad. Csak mostantól valóban a leghatékonyabb eszközökkel.

Címlapkép forrása: EU

Az Európai Unió finanszírozásával. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Bizottság hivatalos álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem az Európai Bizottság nem vonható felelősségre miattuk.