Magyarország 37,7 milliárd eurót kaphat Brüsszeltől, csak nem világos, hogyan és mire

Tulajdonképpen csak az nem gyűlölködik a szerdán bemutatott 2028-2034-es időszak többéves pénzügyi keret – közös költségvetés – tervezete miatt, aki nem olvasta

– így értékelte egy bizottsági tisztviselő a javaslat miatt kialakult szakmai vitát a Portfolio-nak.

A mostani helyzet nem példanélküli, általában a hétéves költségvetések első változatait mindig bírálja a tagállamok nagy része, valamint az Európai Parlament, illetve a különböző szakmai érdekképviseletek és lobbicsoportok. Ezután indul a sokaknak áttekinthetetlen tűnő tárgyalási folyamat, amelynek a végén egy kompromisszumos csomagot fogadnak el az érintett felek.

Az viszont már teljesen új jelenség, hogy lényegében mindenki gyűlöli az Ursula von der Leyen elnök által bemutatott javaslatot, sőt még az Európai Bizottság biztosi kollégiumában is éles vita bontakozott ki miatta.

Az új javaslat radikális, és olyan reformokat vett napirendre, amelyet Brüsszelben korábban soha senki nem mert: bedarálnák a felzárkóztatási forrásokat és a közös agrárpolitika támogatásait, hogy egy darab Nemzeti és Regionális Partnerségi Tervbe vonják össze minden tagállam esetében.

Bár már megjelentek a jogi előterjesztések, a magyarázó szövegek hozzá, de valójában azért nehéz lenne azt állítani, hogy világos, miként is nézne ki az új rendszer. Nem véletlen, hogy az Európai Bizottság a bejelentés óta folyamatosan szervez szemináriumokat, hogy átadja a reform lényegét, a gyakorlati megvalósítás részleteit.

Ezeken a leggyakrabban elhangzó állítás az, hogy egy rugalmasabb, kevésbé uniformizált, a tagállamoknak nagyobb mozgásteret adó, a válságokra jobban reagáló rendszert akarnak létrehozni. A másik pedig az, hogy a stratégiai cél a régiók közötti gazdasági, társadalmi és területi kohézió erősítése, valamint a fenntartható mezőgazdaság biztosítása, miközben a bürokráciát egyszerűsítik, a pénzügyi eszközöket pedig hatékonyabbá teszik.

Csak ember legyen a talpán, aki átlátja, hogy ez pontosan mit is jelent.

Az a jogi előterjesztésekben hangsúlyosan megjelenik, hogy a kohéziós források esetében a Bizottság továbbra is kulcsfontosságú eszközként tekint a regionális és helyi különbségek csökkentésére, különösen a kevésbé fejlett régiók támogatására. Jelenleg is az EU polgárainak 29%-a él olyan régióban, ahol az egy főre jutó GDP nem éri el az uniós átlag 75%-át. A 2028–2034-es időszakban az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERDF) és a Kohéziós Alap továbbra is kiemelten kezeli a környezetvédelmi és közlekedési infrastruktúrába történő beruházásokat, de fokozott hangsúlyt kap a digitális átállás, az innováció, valamint a zöld gazdaság. 

Amiről kevés szó esett eddig, hogy újdonságként a kohéziós politikai beruházások szorosabban összekapcsolódnak a tagállami reformokkal és a strukturális változásokkal.

Lényegében ez azt jelenti, hogy az eddigi jogállamisági elvárásokat – a kondicionalitási eljárást, a horizontális és tematikus feljogosító feltételeket – szteroidoznák fel, még szigorúbb reformokat várnának el, lényegében minden forrás kifizetését felfüggeszthetővé tennék.

Mindez azt jelenti, hogy a tagállamoknak a jövőben a kohéziós források lehívásához konkrét reformokat kell végrehajtaniuk, amelyeket a nemzeti és regionális partnerségi tervek tartalmaznak majd – ahogy volt az a helyreállítási és ellenállóképességi eszköz (RRF) esetében is. A tagállamok nagyobb rugalmasságot kapnak a helyi szükségletekre szabott programok kialakításában, ugyanakkor szigorúbb feltételek mellett kell felmutatniuk az eredményeket, különösen a környezetvédelem és a társadalmi inklúzió terén.

A magyar miniszterelnök, Orbán Viktor már jelezte is elfogadhatatlannak tartja a javaslatot. Nem véletlen, hogy ez ellen a pont ellen a magyar kormányfő is felszólalt, mivel Magyarország ugyanis a saját bőrén érzi bizonyos források feltételhez kötésének hatásait az elmúlt évekből. Orbán Viktor egy csütörtöki interjúban azt mondta:

a magyar probléma a költségvetéssel, hogy szankciós eszközöket hagytak benne, amikkel a pénzt bármikor elvehetik az országtól.

Belementek abba a zsákutcába, ahol vasvillával nyársalják fel őket

A közös agrárpolitikánál (KAP) jelentős átalakítás várható, amiről nagyjából az Európai Unió fennállása óta folyamatos a vita, de érdemi eredmények nélkül. Kevés kritizáltabb, bíráltabb, minden fél által ennyire gyűlölt rendszer van az EU-ban, és mégis szentségtöréssel ért fel eddig a gondolata is, hogy megszüntetik a mezőgazdasági támogatások jelenlegi rendszerét.

Az uniós kompromisszumok állatorvosi lova a KAP: olyan jelentős kompromisszum, hogy annyira elégedetlen vele mindenki, hogy végtére is mindenki elégedett a támogatáselosztással.

A közös agrárpolitika egyik legnagyobb kritikája az volt, hogy bár biztos és kiszámítható támogatást jelent a gazdáknak, a görög és olasz olívatermesztők ugyanolyan feltételekkel kapják, mint a skandináv árpatermesztők. Régen követelték, hogy a területek terméshozamát, a terményfajták, az alkalmazható termelési módszereket hangsúlyosabban vegyék figyelembe, kompenzációs rendszerekkel mossák el a különbségeket, de a vége az lett, hogy nem jutottak dűlőre. A KAP-ról szóló vitákról, érinthetetlen voltáról részletesebben most nem írunk külön, de érdemes elolvasni korábbi elemzésünket.

Azért volt fontos ezt tisztázni, mert az Európai Bizottság 2025 júliusában kiadott javaslata olyasmi, ami a szakmai vitákban ebben a formában soha nem jelent meg.

A mostani terv szerint a KAP támogatási rendszere egyszerűbbé és célzottabbá válik. Az új szabályozás a fenntarthatóságra és versenyképességre helyezi a hangsúlyt, továbbá azokra a gazdákra fókuszál, akik aktívan hozzájárulnak az élelmiszerbiztonsághoz, a gazdasági életképességhez, valamint a környezetvédelemhez és az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez – szól a brüsszeli érvelés. 

Kiemelt prioritás lesz a fiatal gazdák támogatása – ami eddig is a KAP alapvető célja volt, csak nem valósult meg –, a generációváltás elősegítése, illetve az innovációs képességek fejlesztése is. A jogi elterjesztésben azt írják, hogy az eddigieknél hangsúlyosabbá válik a gazdaságok jövedelembiztonsága, és nagyobb összegeket fordítanak kockázatkezelési eszközökre. Új elemként jelenik meg a "farm stewardship" rendszer, amely minimális környezeti és társadalmi feltételekhez köti majd az agrártámogatások kifizetését, és ösztönzi az önkéntes, ambiciózus környezetvédelmi vállalásokat is. Utóbbi egy az agrárpolitikáról szóló gyakran előkerülő, főleg a Zöldek és az ökoszervezetek által elvárt reformterve, de nekik az eddigi kommentárok alapján nem elég radikális.

Így jutunk el oda, hogy Lényegében a KAP bemutatott reformtervét egyetlen tagállam sem támogatja, így Magyarország is ellenzi.

Az új KAP tervek kiemelten támogatnák azokat a beruházásokat, amelyek javítják a mezőgazdasági szektor ellenállóképességét, mint például precíziós gazdálkodás, digitális technológiák bevezetése vagy a termelés diverzifikálása.

Ezzel eljutunk az egyik leginkább hangoztatott brüsszeli alapvetéshez: az uniós mezőgazdaság kevéssé innovatív, a szektor termelékenysége nagyjából egy évtizede változatlan. De erre a másik oldal ellenérve, hogy miután a GMO-fajták egy-két kivételt nem számítva tiltottak, a növényvédőszereknél és talajjavítási technológiáknál a világ legszigorúbb korlátozásaival találkoznak az európai gazdák, nem is van eszköz a javulásra.

Fontos változás – amit a gazdák régen kértek –, hogy a 2028–2034-es KAP a korábbinál egyszerűbb pénzügyi szabályokat alkalmazna majd, lehetővé téve például a kifizetések rugalmasabb ütemezését és az adminisztratív terhek jelentős csökkentését.

Az egyszerűsítés, ami bonyolítás?

Viszont van egy olyan elem a bizottsági javaslatban, amiről hónapokig értelmezési vita lesz, nemhogy az elvi kérdésekben indulnának tárgyalások.

Attól függ a pénzügyi keret, hogy ki honnan nézi a KAP és a kohéziós források felhasználását a Nemzeti és Regionális Partnerségi Tervekben: így egyszerre csökken a gazdáknak elérhető pénzmennyiség, vagy éppen nő a szemlélő akaratától függően.

A Bizottság ugyanis a 2000 milliárd eurós teljes büdzsében csak 300 milliárd eurót szán dedikáltan az agrártámogatásokra, ami nominális – az inflációval számolt reálértékű mellett vett – csökkenés is a mostani 386 milliárd euróhoz képest, ami 2021-2027-re érvényes. Ha az inflációt is súlyoznák, 411 milliárd euró kellene ahhoz, hogy ne csökkenjenek a támogatások.

Itt jön az Európai Bizottság újabb magyarázata: a KAP területalapú támogatásainak másik pillére a vidékfejlesztési támogatások elosztása volt, ami erős átfedésben volt a kohéziós programokkal. Most ezt a duplikációt megszüntetnék.

Ha tehát a Bizottság szempontjából nézzük, akkor a klímavédelmi alapból – ami külön egysége a nemzeti és regionális partnerségi terveken túl –, valamint az új összevont tagállami borítékokból akár több pénz is juthat a mezőgazdaságra. Emellett ott van a versenyképességi alap is, ahonnan szintén pályázhatnának termelékenységet javító pénzeket a gazdák.

Vagyis csináltak az egy darab, két részre osztott KAP-ból egy egyszerűsítésnek mondott javaslattal egy öt különböző forráskészletet pályázhatóvá tevő rendszert.

Magyarország papíron nyertes

A 2028–2034-es költségvetési keretben a tagállami allokációk alapján Magyarország számára összesen 37,7 milliárd eurós támogatást irányoz elő az Európai Bizottság a nemzeti és regionális partnerségi tervekre. Ez nagyobb összeg, mint a mostani ciklus 21,7 milliárd eurós felzárkóztatási kerete, csakhogy most a KAP további 21 milliárd eurónyi elérhető forrást jelent, vagyis csökkenésnek is számolható.

Az előterjesztés alapján a következő hétéves költségvetésből a legtöbb, 35 milliárd euró általános célú allokáció, amely a regionális fejlesztési projektekre és reformokra fordítható.

Ezen felül Magyarország további 0,5 milliárd eurót kap a migrációkezelés, a határbiztonság és a belügyek területére, valamint 2,2 milliárd eurót a szociális klímaalapból. Az ország így jelentős forrásokat kaphat az energiaátmenet, a szociális kihívások kezelése, illetve a migrációs és határbiztonsági kérdések kezelésére a Bizottság szerint.

A magyar allokáció méretét tekintve a középmezőnybe tartozik az EU-tagállamok között. A 123,3 milliárd euróval Lengyelország kapja a legtöbb támogatást, amelyből 112,6 milliárd euró általános célú, 1,9 milliárd migrációs és belbiztonsági, valamint 8,8 milliárd a szociális klímaalapból. Lengyelország mellett Franciaország (90,1 milliárd euró), Spanyolország (88,1 milliárd euró) és Olaszország (86,6 milliárd euró) tartozik még a legnagyobb támogatási összegeket elnyerő országok közé. A legkevesebb forrást Luxemburg kapja mindössze 0,6 milliárd euróval, Málta 1,3 milliárd euróval, Ciprus pedig 2,3 milliárd euróval részesül a támogatásokból.

Nyilvánvalóan a gazdaságok mérete is meghatározó, ha azt nézzük, hogy mennyi pénzhez jutnak: így Magyarország a negyedik-ötödik legnagyobb kedvezményezett lehet GDP-arányosan.

Összességében az Európai Bizottság tervei alapján a következő hét évre szóló költségvetési időszakban jelentős hangsúlyt kapna a regionális és agrárpolitikai források hatékonysága, a támogatások célzottabb felhasználása, valamint a támogatások és reformok közötti szorosabb kapcsolat. 

Csakhogy egy tagállam, egy parlamenti frakció nincs, aki üdvözli a tervet, így a mostani a számokat iránymutatásként lehet csak kezelni. A várhatóan 2027 második felében elfogadott új közös költségvetés borítékolhatóan nem úgy néz majd ki, mint a javaslat.

Jól mutatja a konfliktusokat Orbán Viktor már említett interjújában elhangzott sommás véleménye:

Amíg én miniszterelnök vagyok, addig én ezt a költségvetést a büdös életben nem fogom megszavazni, mert ez azt jelenti, hogy Magyarország guillotine alá teszi a fejét.

De ugyanígy ellenzi a terveket, Friedrich Merz német kancellár, Hollandia, Dánia és Lengyelország kormánya is.

Címlapkép forrása: EU/Dati Bendo.

Az Európai Unió finanszírozásával. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Bizottság hivatalos álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem az Európai Bizottság nem vonható felelősségre miattuk.