Megtudtuk: így született az internetadó

Turzó Ádám Pál

2014. október 29. 18:33

Az internetadó is ékes példája annak, hogy a magyarországi vállalatok megpróbálnak együtt élni a nem piacbarát kormányzással. Négy év kormányzás után még mindig él a hit, hogy párbeszéddel, különalkukkal lehet enyhíteni a kormányzás őket sújtó intézkedéseit. Több forrásból származó értesüléseink szerint a kormány eddigi talán legnagyobb politikai ballépése, az internetadó, nem kormányzati fejből pattant ki, hanem az iparág egyik szereplője vetette fel, még ha a vállalati szándék egészen más is volt. A törvényelőkészítést az NGM végezte, a döntést a kormány hozta meg a netadóról, az alapötlet ugyanakkor információink szerint az egyik nagy mobilszolgáltató cégé lehetett, aki ötletekkel segítette a kormányzatot, hogyan tudják növelni a szektorból származó bevételeket. Egészen véletlenül az új adó marginálisan érintheti az ötletadó mobilcéget, miközben szélesebb értemben vett versenytársaikat üzletpolitikájuk teljes átgondolására sarkallhatja.

Világos kormányzati lépések mutatják, hogy a szerintük "extraprofitot rejtegető" szektorokat nagyobb adóval terhelik. A 2015-ös adócsomagban ezért is szerepel az alapkezelőket sújtó pluszteher, az élelmiszer-kereskedelmi adó, és persze nem vezetik ki a bankadót vagy tranzakciós illetéket sem. De ezekről, ha nem is teljes körű és nem is alapos, de valamilyen formájú egyeztetések történtek a kormány és az iparági szereplők (vagy azok egy része) között. Ezzel szemben az internetadó, vagy ahogy virágnyelven az NGM-nél hívják, a távközlési adó kiterjesztése, hatalmas meglepetésként ért mindenkit, vagy legalábbis így nyilatkoznak róla az iparág szereplői. A kifakadásra jó példa az is, ahogyan a Magyar Telekom vezére, Christopher Mattheisen reagált a Portfolio-nak adott interjúban az új adóteher hírére, de információink szerint más szolgáltatónál is tomboltak a bejelentés hírére.

A netadó sokak szerint nullázhatja az előző évek rezsiharcának és banki elszámoltatásának a politikai hasznát a kormánynál, a legtöbb szakértő óriási politikai baklövésnek tartja. A távközlési adó a hangalapú kommunikációra és az sms-ekre vonatkozik, a közműadó pedig a vezetékes hálózattal rendelkező összes szolgáltatókra. A netadó bevezetésének indoka valami olyasmi lehetett, hogy mivel a telefonhívások és szöveges üzenetek a Viber, a WhatsApp, a Facebook Messenger és társai miatt a netre költöznek, ezért érdemes lehet ezt a "távközlési formát" is megadóztatni. Ez visszaköszön az NGM netadós kommunikációjában is. A valóság természetesen teljesen más. Ez a példa is azt mutathatja, hogy ha egy apró hülyeséghógolyót bedobsz a kormányzatnak, az képes kapzsiságában pillanatok alatt lavinává duzzasztani azt.

Nem számít nagy iparági titoknak, hogy a távközlési extra adó eredeti bevezetésekor egyes nagy távközlési cégek méltánytalannak tartották, hogy az adó alapját nem szélesítették ki, a 2 forint per perc (majd később 3 forintra emelt) annyira beégett a kormányzati kommunikációba, hogy abból már nem lehetett kihátrálni. Nyilván folyamatosan történtek erőfeszítések a szektor szereplői részéről, hogy kevésbé torzító és méltányosabb megoldást találjanak hasonló bevételi szint mellett. Az már csak a kormányzati kompetenciát dicséri, hogy az eredeti célkitűzések közül semmi nem teljesült, csak ismét megtalálni vélték a plusz milliárdokat a szektor zsebében. Információink szerint a bevételnövelés lehetséges módjairól az NGM az egyik nagy mobilszolgáltatót kérdezhette meg, aki ősi magyar rossz szokás szerint ötletviharba keveredett. Az ötletvihar eredményei olyan javaslatok lehettek, amelyek neki versenyelőnyt (vagy ha úgy tetszik, kisebb versenyhátrányt) jelentettek. Innen eredhet az adatforgalom alapú adó ötlete. Az alábbi táblázatból is kitűnik, hogy a három nagy mobilszolgáltató közül kettő mobilinternet-szolgáltatásban erős, de relatíve kicsi netes adatforgalommal rendelkezik, hiszen csak mobilnetes forgalma van. Úgy tudjuk, hogy mivel a netadóból leírható a társasági adó (nem kell kétszer megfizetni), ezért egyiküknek egy fillérnyi pluszterhet sem jelentene, ha bevezetnék.

Arról, hogy az egyes szolgáltatók mekkora vezetékes netes adatforgalmat bonyolítanak, nincs nyilvánosan elérhető adat. Ellenben az NMHH augusztusi adataiból kiolvasható, hogy melyik szolgáltató hány vezetékes internetes előfizetéssel rendelkezik, a januári mobilnetes adatokból pedig az, hogy mekkora mobilnet-forgalom bonyolódott náluk. Piaci pletykákból még annyit lehet sejteni, hogy a Diginek az egyik legnagyobb az adatforgalma, egyes becslések szerint napi 100 millió forintos adót kellene fizetniük sapka nélkül.

Mivel senki nem méri azt, hogy a netforgalom mekkora részét teszi ki viberezés, skype-ozás vagy whatsappozás, ezért azt találhatták ki az NGM-nél, hogy a teljes netes forgalmat kell akkor megadóztatni. Az viszont teljesen érthetetlen és a szakmai munkát minősíti, hogy senki sem tudta az NGM-nél hogy mekkora a netes adatforgalom. Még a forgalomadatokat is csak a benyújtás másnapján kérték be az NFM-től, ezért bakizhatott ilyen hatalmasat a gazdasági tárca. Így érthető, hogyan kerültek olyan kapitális hibák a törvénybe, hogy a bevétel nagyságrendjét sem találták el. Minden esetre fontos megjegyezni, hogy a távközlési cégek egységesen tiltakoztak a netadó ellen.

Az internetadó a magyar gazdaságpolitika egységnyi erőfeszítéssel elért legnagyobb hibája. Az ellenőrizetlen lobbizás, a sajátos magyar törvényalkotási folyamat, ami az NGM látványos bénázásával párosult, vezetett oda, hogy a Fidesz-kormányzás legnagyobb felháborodást kiváltó adózási intézkedése megszületett. A lobbizás ebben az esetben "sikeres" volt, ugyanakkor, ha az internetadót elfogadják, az alapvetően változtatja meg a magyar távközlési cégek jövőbeli kilátásait. És a miénket is.