Külföldi multik kapják az állami támogatások túlnyomó részét – Mennyire éri meg ez a modell?

krtk blog Az ELTE Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont blogja.

Régiós modell

A 2008-2009-es globális pénzügyi válság után, de még inkább a pandémia és az Ukrajna elleni 2022-es orosz agresszió után, valamint Kína gazdasági expanziója miatt egyre nőtt az állami beavatkozás világszerte. A visegrádi gazdaságok (Lengyelország, Csehország, Magyarország, Szlovákia) függő piacgazdaságok, ahol a külföldi tulajdonú feldolgozóipari ágazatok exportteljesítménye vált a gazdasági növekedés fő hozzájárulójává. Ezek az országok – az illiberális, gazdasági nacionalista kormányok által vezetettek is – nagylelkű támogatást nyújtottak a külföldi cégeknek, gyakran megpróbálva túlszárnyalni egymást.

Az állami támogatás tehát a külföldi közvetlentőke-befektetéseken (FDI) alapuló modell egyik sarokkövét képezi, és a központi kormányok fő eszközévé vált a külföldi befektetők helyszínválasztási döntéseinek befolyásolására.

Ha az ideológiailag hasonló lengyel PiS-kormányt és az Orbán-kormányt hasonlítjuk össze, akkor látható, hogy a lengyelek kifejezetten a magas hozzáadott értékű külföldi befektetéseket próbálták ösztönözni, a magyar kormány pedig inkább az alacsony hozzáadott értékű feldolgozóipari tevékenységekbe irányuló FDI-t támogatta.

A vezető külföldi befektetők (a német és ázsiai multinacionális vállalatok) és a politikai elit közötti megállapodások megerősítették az FDI-vezérelt modellt.

A visegrádi országok kormányai az uniós regionális támogatási szabályokat eszközként látják a külföldi befektetők vonzásához. A külfölditőke-alapú függő fejlesztési modell feladása rövid távon export- és foglalkoztatáscsökkenést, negatív növekedési kilátásokat jelentene, ezért – akár további befektetések vonzásával – mindent megtesznek a modell fenntartása érdekében.

A külföldi cégek súlya jelentős a termelésben, hozzáadott értékében és foglalkoztatottságában, azonban nem tudták a várt dinamizáló hatást kifejteni a fogadó gazdaság szereplőire, így folyamatosan újabb és újabb külföldi tőkebefektetésekre van szükség a modell fenntartásához.

Az illiberális kormányok számára a külfölditőke-vezérelt modell fenntartása külső és belső legitimációt is biztosít. Mind a magyar, mind a lengyel kormány rendszeresen dicsekedett a külföldi közvetlen tőkebefektetések vonzásában elért eredményeivel, és ez a magyar esetben egyben geopolitikai fedezeti stratégia is.

EU-szabályok

Az EU regionális támogatási szabályai elég rugalmasak ahhoz, hogy a kormányok ezt a keretet felhasználhassák a hazai és a külföldi befektetőknek nyújtott támogatás indoklására. A tagállamoknak el kell fogadniuk az EU meglévő versenyszabályozását, ami erre a területre is vonatkozik, általános állami támogatási tilalommal és lehetséges kivételekkel.

2008-ban az Európai Bizottság elfogadta az általános csoportmentességi rendeletet, amely egységes keretet hozott létre, és az előzetes bejelentések alóli mentességek hatályát azóta többször is kiterjesztették. 2023 júniusában a Bizottság 2026-ig meghosszabbította a rendeletet, és további mentességeket vezetett be a zöld és digitális átállás szempontjából kulcsfontosságú ágazatokban nyújtott támogatásokra. Ezek közé tartozik a megújuló energia, a dekarbonizáció, a zöld mobilitás és a biológiai sokféleség támogatásának növelése, valamint a közös európai érdekű fontos projektek (IPCEI-k).

Magyarországon a 37/2011. (III. 22.) kormányrendelet és a regionális támogatási térkép az uniós versenyjog szerinti állami támogatási eljárásokra hivatkozik. A rendelet kötelezi az összes támogatásnyújtót, hogy a tervezett támogatási intézkedéseiket jelentsék be az Állami Támogatásokat Vizsgáló Irodának, ami felelős az egyes javaslatok uniós szabályokkal való összeegyeztethetőségének értékeléséért. A magyarországi lakosság 82%-át lefedő régiók regionális beruházási támogatásra jogosultak, a nagyvállalkozások esetében a maximális támogatási intenzitás egyes helyeken 50%.

A magyar kormány időnként hosszú listát tesz közzé az egyedi döntéseivel nyújtott támogatásokról. E lista egy korábbi változatát elemző tanulmány kiemeli, hogy

a támogatások megtérülését nem lehet igazolni, a munkahelyteremtés fokozatosan csökkent, és egyre drágábbá vált, valamint jellemzően a német és járműipari cégek voltak a kedvezményezettek.

Hogy állunk most?

A jelenleg elérhető legfrissebb egyedi kormánydöntési (EKD) lista a 2004 és 2025 július vége között kötött támogatási szerződéseket tartalmazza. A különbség a korábbi listákhoz képest, hogy most már minden külföldi ellenőrzésű cég is magyarként „Magyarország” címszóval szerepel a reláció kategóriánál. Ha korrigáljuk a listát a korábbi adatközlések alapján, ahol még a valós származási ország szerepelt, illetve hozzáadjuk azokat a cégeket, amelyekről időközben EU-s döntés és sajtóinformációk alapján tudjuk, mennyi állami támogatást kapnak, akkor a következők állapíthatóak meg:

Az EKD-támogatások száma és összege 2014 körültől növekedésnek indul. Kiemelkedő a 2023-as év, amikor több mint 200 milliárd forintot kapnak a támogatott cégek (lásd az alábbi ábrát). (Ebben az évben kapott többek között a Samsung SDI, a Mercedes és a Semcorp kínai akkualkatrészgyár is nagyobb összegeket.)

Az összes EKD-támogatás 80%-át külföldi tulajdonú vállalatok kapták. A CATL 320 milliárd forintos beígért támogatásának köszönhetően Kína már megelőzte Németországot (lásd az alábbi ábrát) a tulajdonosi rangsorban. Több mint 200 milliárd forintot kaptak a dél-koreai cégek is.

Több vállalat többször is kapott EKD-támogatást. A legtöbbször (24-szer) a német Bosch-csoport, de az Audi neve is 10-szer szerepel a listában. A támogatások a teljes beruházási összeg minimum 10, de esetenként akár 30%-át is kiteszik.

Az autóipari multinacionális cégek jelentős támogatását az utóbbi években már meghaladják az ázsiai akkumulátorgyáraknak juttatott összegek (lásd az alábbi két ábrát). A CATL még hivatalosan nem kapta meg a 320 milliárd forintot és ehhez az EU jóváhagyást, de a Sunwoda 106 milliárdjára hamar rábólintott a Bizottság.

Nem sok hasznuk volt

Hangsúlyozni kell, hogy eddig csak a közvetlen állami támogatásokról beszéltünk, de legalább ugyanakkora, vagy nagyobb mértékű a cégeknek állami pénzből kiépített infrastruktúra (utak, vezetékek, vasutak) is. A szakirodalom szerint az állami támogatás kiszoríthat más cégeket, és csökkentheti a hatékonyságot, de a célzott, feltételekhez kötött, innovatív cégeknek adott állami támogatásnak lehet valamilyen pozitív hatása a versenyképességre. A magyar támogatások nem ilyenek, hiszen például a kínai akkugyárak nem nálunk végzik a kutatási, innovációs tevékenységüket, és nem tudunk számukra szabott feltételekről.

A magyar állami támogatásokkal kapcsolatban tehát felmerül a kérdés, hogy megéri-e?

A magyar esetben már 2014-ben megállapították, hogy az állami támogatásoknak nem sok haszna volt. A helyzet azóta sem változott:

• a szomszédos országokhoz képest gazdasági lemaradásunk megmaradt, vagy nőtt,
• a termelékenység stagnál,
• sok külföldi cég szigetként működik.
• Az akkumulátorgyáraknál a munkahelyteremtés kedvezményezettjei is legalább fele részben az ázsiai vendégmunkások, hiszen nincs megfelelő magyar munkaerő.
• A járműipari függés, kitettség nő, ez növeli a gazdaság sérülékenységét.

A kifejezetten alacsony hozzáadott értékű akkumulátoripar erőltetett felduzzasztása pedig olyan hosszú távú környezeti, természeti és egészségügyi károkat okoz, amelyek hatása és költsége nehezen számszerűsíthető. Ahol lesz monitoring rendszer, annak költsége is az adófizetőket terheli.

• A vízszennyezésnél például felmerülnek a víztisztítási, kármentesítési költségek, a vízi élővilág pusztulása miatti gazdasági kár (bevételkiesés, mezőgazdasági károk, a víz minőségromlása).
• A levegőszennyezés költsége a betegségek kezelése (pl. asztma, szív- és érrendszeri problémák). A beteg munkás nem termel,
• és a légszennyezés miatt a mezőgazdasági terméshozam is csökkenhet.
• A gyárak, vezetékek építése miatt kivágott fák pedig nem kötik meg a szén-dioxidot, növelik a talajeróziót. 

A jelenlegi támogatási rendszer így nem egy hosszabb távú jólléti stratégiát, hanem sokkal inkább a rövid távú politikai és gazdasági haszon maximalizálását szolgálja.

Az állami beavatkozás ahelyett, hogy ösztönözné a tudásalapú, innovatív ágazatok megerősödését, inkább konzerválja a már így is teljesítőképessége határára ért függőségi modellt, amelyben a külföldi tőke és a hazai politikai elit érdekei találkoznak. Mindez nemcsak a gazdasági diverzifikációt és a termelékenység növekedését akadályozza, hanem jelentős társadalmi és környezeti terhekkel is jár. A támogatáspolitika újragondolása – a transzparencia, a feltételesség és a helyi hozzáadott érték előtérbe helyezésével – ezért nemcsak gazdasági, hanem társadalmi szempontból is fontos lenne.

A cikk a szerző véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images