Az utóbbi években több olyan, a vagyontervezést segítő jogintézmény is megjelent a magyar jogrendszerben, amely eddig csak külföldön működött, ott viszont több évszázados gyakorlattal. Ilyen a bizalmi vagyonkezelés, a vagyonkezelő alapítványok és a magántőkealapok. Mik a tapasztalatok ezekkel a Magyarországon többnyire újdonságnak számító intézményekkel?
Még sokan legyintéssel reagálnak bármelyik jogintézményre, bár a vagyontervezési szakma körében egyre inkább ismeretesek ezek a fogalmak. Különösen a bizalmi vagyonkezelést övezi bizalmatlanság és értetlenség, mert ez egy merőben új koncepció. Sokat elárul, hogy a családi vagyontranszferről hetente szerveznek konferenciákat, de volt olyan, ahol a bizalmi vagyonkezelést meg sem említették, holott már több mint öt éve elérhető lehetőségről beszélünk. De fontos kiemelni azt is, hogy ezek a területek erős bizalmat igényelnek az ügyfelek oldaláról, amelyet csak fokozatosan lehet felépíteni az új jogintézmények irányába: nem lehet őket rögtön a hálószobába invitálni, előtte teázni kell a nappaliban és beszélgetni az előnyökről és a kockázatokról.
Mi az oka az óvatosságnak? Nem illeszkednek ezek a megoldások a magyar piac sajátosságokhoz, nem sikerült őket a magyar igényekhez szabni a jogalkotónak?
A magyar emberekben legnagyobb félelem a tulajdonjoghoz való ragaszkodásban gyökerezik. Akár az alapítványi koncepciót nézzük, akár a bizalmi vagyonkezelést, vagy részben a magántőkealapokat is, meg kell barátkozni a tudattal, hogy a vagyon jogilag más tulajdonába kerül, de ettől sokan hidegrázást kapnak.
Más országokban ennek a megközelítésnek komoly jogtörténeti hagyománya van. A teljes kép megértéséhez érdemes kicsit korábbról, történelmi távlatokból indulni: amikor a keresztes hadjáratokba vonultak az angol lovagok a Szentföldet felszabadítani, a vagyonukat egy bizalmi vagyonkezelőre – trustee-ra – bízták, aki megőrizte nekik, ha pedig nem jöttek vissza, a kedvezményezettekre – feleségre, gyerekekre – szállt. Ez a vagyonvédelmi intézkedés megoldotta a generációs vagyontranszfert, ráadásul öröklés esetén az illetékeket is ki lehetett kerülni legálisan, hiszen nem volt hagyatéki eljárás. Ugyanez lezajlott a kontinentális Európában is, csak nálunk az alapítványok élveztek kiemelt szerepet. Ebből kialakult néhány helyszínen a 20. század második felére a privát vagyonkezelő alapítvány, amelyet magánvagyonok kezelésére fejlesztettek ki. Azután legnépszerűbb pénzügyi központokban mindkét jogintézmény meghonosodott, amit idővel színesítettek a magántőkealapok.
A bizalmi vagyonkezelés és a családi alapítványok sokaknak ismerősek lehetnek filmekből vagy sorozatokból: A Guldenburgok örökségében például egy magánalapítvány óvta a családi vagyont válás, haláleset és a konkurencia harc során. A Batman-sztoriban Bruce Wayne a komornyikjának, Alfred-nek adta át bizalmi vagyonkezelésbe a Wayne Enterprises részvényeit, amíg külföldön vándorolt. Ily módon Alfred késleltetni tudta, hogy a Wayne Enterprises ellenérdekű vezérigazgatója tőzsdére vigye a céget, miután halottnak nyilvánítatta Bruce Wayne-t.
2014-ben az új magyar Ptk. bevezette a bizalmi vagyonkezelés intézményét. Eleinte sokan viccelődtek azzal, hogy véletlenül került be, pedig az indoklásban világosan benne volt az is, hogy a generációs vagyontranszfer elősegítése érdekében született meg, ugyanis a privatizáció 30-asai, 40-esei mára elérték a nyugdíjas kort, akiknek hamarosan komplex családi vagyonokat kell átadniuk. Erre a célra a magyar öröklési szabályok elég rugalmatlanok. Idén pedig derült égből villámcsapásként megjelent a vagyonkezelő alapítvány is.
Mivel tud többet nyújtani például a bizalmi vagyonkezelés egy hagyományos végrendeletnél és mennyire élnek a lehetőséggel a cégtulajdonosok?
Képzeljük el, hogy a cégünk üzletrészét bizalmi vagyonkezelésbe adjuk, kijelölve a kedvezményezettet. Innentől a céges üzletrész nem lesz része a későbbi hagyatéki eljárásnak. Ez azért fontos, mert amíg le nem zárult az eljárás (vita esetén évekig elhúzódhat) nem jegyzik be az örökösöket tulajdonosként a cégbe. Ez idő alatt könnyen tönkre mehet a vállalkozás. Ezzel szemben, ha bizalmi vagyonkezelési szerződést kötöttek, akkor a tulajdonos halála esetén a bizalmi vagyonkezelő tulajdonol a kedvezményezettek javára, nem kell a hagyatéki eljárással küszködni.
Adott egy 200 embert foglalkoztató cég, ahol egyszer csak meghal a családapa, aki tulajdonos és ügyvezető egy személyben és várni kell arra, hogy tulajdonosi döntés szülessen az új ügyvezető személyéről. Viszont az előző házasságból született két gyerek, meg az új házasságból született két gyerek elkezdenek pereskedni egymással, majd három évig nem jegyzik be a cégbíróságon az új tulajdonosokat. Ebbe a cég biztosan bele fog roppanni.
Öröklési adók szempontjából Magyarországon nem annyira izgalmas ez a kérdés, mert halál esetén nincs öröklési illeték házastársak és egyenes ági rokonok irányába. Az USA-ban egy öröklés el tudja vinni a vagyon 50 százalékát is, emiatt ott előszeretettel alkalmazzák ezt a lehetőséget.
Vagyonvédelmi szempontból azonban komoly előnyei lehetnek. Például indítok egy új vállalkozást, de előtte átadom egy bizalmi vagyonkezelőnek az ingatlanomat, az autómat és egyéb értékeimet, akkor probléma esetén nem tudják tőlem elvenni az új cég hitelezői. Persze a végrehajtás csak akkor kerülhető el, ha még jóval a baj előtt, óvatosságból adtam bizalmi vagyonkezelésbe a magánvagyonomat, nem pedig a felelősségre vonás elkerülése volt a cél.
Vagyonvédelem szempontjából még mindig népszerűek a külföldi megoldások is, ami miatt a Crystal Worldwide vezérigazgatója szerint nem kell megkövezni a magyar üzletembereket, hiszen teljesen logikus lépés, ha a belföldi kockázataikat egy külföldi vagyonkezelési jogintézménnyel csökkentik. "Ha egy vállalkozónak 100 százalékos a magyar kitettsége (itt él, itt van a cége, itt van a vagyona), akkor jelentősen növeli a vagyon biztonságát, ha egy másik országban is fenntart egy vagyonvédelmi struktúrát. Ezt jelenleg semmi nem tiltja, ebből gond csak akkor lehet, ha nem tiszta a vagyon eredete. Egyre színesebbek a hazai vagyonkezelési jogintézmények, de soha nem lesznek alkalmasak arra, hogy belföldiek számára teljesen kiváltsák a több évtizedes hagyományokkal rendelkező külföldi struktúrákat, ennek ellentmond a portfoliódiverzifikálás doktrínája. Még egy svájci sem fogja a teljes vagyonát Svájcban tartani."
Mennyire élnek a fent említett lehetőségekkel a magyar vállalkozások, cégvezetők?
Az MNB honlapján fent vannak az üzletszerű bizalmi vagyonkezelők - nincs túl sok - , de az üzleti titok, hogy ők hány szerződést kötöttek, illetve az sem publikus, hogy mennyi nem üzletszerű vagyonkezelési szerződés született. Úgy látom, hogy a vagyonkezelő alapítványnál megindult az érdeklődés, mert az alapítványi koncepció közelebb áll a magyarokhoz, persze sokakat lehűtött, hogy 600 millió forintra van szükség a létrehozásához. Jelen pillanatban egy magántőkealap 250 millió forintról indul és általánosságban adózási szempontból is előnyösebb.
Összességében azt lehet mondani, hogy a nem üzletszerű bizalmi vagyonkezelés akár egy átlagos fizetésű ember számára is elérhető, és nagyon sokszínű a felhasználási területe, míg a vagyonkezelő alapítványnak ugyancsak széles körű a felhasználási lehetősége, de akinek nincs 600 millió forintja, az ne vágjon bele. Ugyancsak ez a helyzet a magántőke alapnál, ha szeretnék egyet létrehozni, akkor számolnom kell az induló tőkével.
Makrogazdasági szempontból milyen jelentősége van egy ilyen intézményi háttérnek, mennyire lehet ez vonzó a külföldi befektetők szemében?
Ha makroszinten vizsgáljuk ezeket a lehetőségeket, akkor a nemzetközi befektető – ha észreveszi Magyarországot a térképen - azt fogja látni, hogy 9 százalék a társasági adó mértéke, ami az EU-ban a legalacsonyabb. Ezen felül elérhető a bizalmi vagyonkezelés és a vagyonkezelő alapítvány, de létre lehet hozni magántőkealapot is.
Akár egyfajta közép-európai Liechtensteinként is lehetne Magyarországot értékelni (különösen keletről szemlélve). Ezekkel a lépésekkel hazánk is felkerülhet a pénzügyi központok között a térképre. Talán egy nemzetközi befektető is feltolja a szemüvegét, ha megtekinti a vagyontervezési kínálatot. Az más kérdés, hogy nagy eséllyel hümmögni fog azon, hogy csak öt éve vannak nálunk ilyen intézmények, viszonylag bonyolult adózási háttérrel, miközben Luxemburgban vagy Cipruson már a 70-es években volt erre lehetőség kiforrott szabályozás mellett.
Összességében viszont azt lehet mondani, hogy ezek a törekvések jelentős lépések Magyarország nemzetközi versenyképességének növelésére.
