A humántőke fejlesztése, a gazdasági komplexitás, az innováció azok a tényezők, amelyek sikeres felzárkózó pályára állíthatják a gazdaságokat - állítja a téma hazai kutatója. Bár a sikeresség feltételeiről még nem tudunk eleget, Fazekas Károly kitűnő összefoglalása jól azonosítja azokat a pontokat, ahol nekünk is lennének tennivalóink.

Magyarország rendszerváltozáskor elindult felzárkózása csak arra volt elegendő, hogy a fejlődésünk visszazárjon egy évszázados trendhez, amely azonban szintén csökkenő - állapította meg Fazekas Károly a közgazdász vándorgyűlésen pénteken tartott előadásában. Az MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpontjának főigazgatója arra is rámutatott, hogy az elmúlt években már újból a felzárkózás elakadásának lehetünk a tanúi, ami megerősíti ezt a vonalat.

A felzárkózásunk elakadása nem feltétlenül régiós tendencia, legalábbis úgy tűnik, mintha a többi kelet-közép-európai ország sikeresebb lenne. Az alábbi ábrán jól látszik, hogy az a historikusan ritka eset állt elő, hogy a zölddel jelölt EE7 országcsoport jobban áll relatív fejlettségben, mint Magyarország.

Pedig a felzárkózás - ha nem is gyakori - nem kivételes esemény. Finnország, Japán, Dél-Korea példája bizonyítja, hogy létezik tartós konvergencia, hiszen ők a XX. század eleji 20-50%-os fejlettségi szintjükről tudták meghaladni a nyugat-európai átlagot. Ehhez képest mi Lengyelországhoz képest is veszítünk a pozíciónkból, a történelmileg jellemző 10-20%-os fejlettségi előnyből mára 20%-os lemaradás lett - figyelmeztet Fazekas.

A Szent Grál keresése, avagy mitől leszünk sikeresek?

Fazekas Károly szerint még abban is nagy nehézségeink vannak, hogy a siker titkát miként kutassuk. A téma ismert szerzőinek (Acemoglu, Hausmann, Phelps, Robertson, Spence, Yifu Lin) munkái alapján a kutató úgy látja, hogy három megközelítési lehetőség is adódik. Az egyik ilyen a stilizált tényeken alapuló elemzés. Ennek kapcsán Michael Spence munkáját idézi Fazekas, aminek egészen hangos magyar áthallásai vannak. A Nobel-díjas tudós ugyanis a csoportjával 13 sikeres felzárkózást elérő ország eredményeit értékelte, és ezek alapján az alábbi közös jellemzők adódtak:

- Nyitott, export orientált, a világgazdaságba szervesen integrálódott gazdaság,
- Makro stabilitás, alacsony infláció, fenntartható közkiadások,
- Magas beruházási és megtakarítási hányad,
- A források piaci allokációja, igazodás a világpiaci árakhoz,
- Hiteles, társadalmi befogadásra törekvő, tehetséges kormányzás.

A tapasztalatok alapján a rossz ötletekről is felállított egy listát. (Figyelem, a munka 2008-as, tehát nincs semmiféle magyar kapcsolódása.)

A rossz ötletek tehát:
- Energiaárak szubvencionálása
- Munkanélküliség csökkentésére közfoglalkoztatás
- Költségvetési hiány csökkentése hosszú távon megtérülő közkiadások visszafogásával
- Speciális szektoroknak, ágazatoknak, vállalatoknak, foglalkozásoknak - nem szigorú feltételekhez kötött, nem szigorúan limitált időtartamra - nyújtott szubvenciók, védőintézkedések
- Kísérletek az árak közvetlen szabályozására
- Exportkorlátozások
- Urbanizációs folyamatok visszafogása
- Környezetvédelmi szempontok háttérbe szorítása
- Ráfordításokkal, beiskolázási arányokkal operáló és nem az oktatás minősége alapján vezérelt oktatáspolitika
- Közalkalmazottak alulbérezése
- Pénzügyi szervezetek nem megfelelő szabályozása
- Túl korai valutafelértékelés

A stilizált tényeken alapuló elemzésen túl a tradicionális közgazdasági analízis is a segítségünkre lehet, hogy a felzárkózás titkát feltárjuk. Ezek a kutatások az utóbbi időben egyértelműen az oktatás minőségének fontosságát igazolják. Látványos például, hogy 50 ország 40 év alatt nyújtott PISA-teszt eredményei milyen szoros összefüggést mutatnak a gazdasági teljesítménnyel.

Klikk a képre!

Ahogy a fenti ábra mutatja, a kompetencia-szintek és a hosszú távú növekedés közötti összefüggés szoros, de a részletek is fontosak: nem az iskolázottság mértéke, hanem az oktatás minősége számít, és nem puszta korrelációról van szó, hanem empirikus vizsgálatok tömegével alátámasztott oksági kapcsolatról. Van azonban pár probléma ezekkel az eredményekkel, például hogy
- nem ad reményt a rövid-közép távú utolérésre,
- nem ad útitervet, nincs használható narratíva a részletek kidolgozásához,
- nem ad motivációt a kormányzat rövid távú szakpolitikai intézkedései számára,
- nem magyarázza a folyamatok robbanásszerű felgyorsulását, vagy éppen beragadását,
ismeri el Fazekas.

Az eredményeket ugyanakkor erősíti, hogy a harmadik megközelítési módszer, a komplex közgazdasági rendszerek elemzése is több hasonló következtetésre jut. Eszerint ugyanis egy ország prosperitása valóban függ a munkaerő által elsajátított tudás mennyiségétől és minőségétől. A kutatások itt már megkülönböztetik az explicit és a hallgatólagos tudást (utóbbi is fontos lehet), kiemelik a képességek diverzitásának a fontosságát (ez egy másik előadásban a vállalati sokszínűség jelentőségével kapcsolható össze), a képességek exkluzivitását.

A komplex rendszerek elemzése új metaforákat is életre hívott. Eszerint a fejlődés során az országok olyan új termékek előállítására törekszenek, melyek a korábbiakhoz hasonló ismereteket igényelnek. A termelési térben a távolság két termék között az előállításukhoz szükséges képességek különbözőségétől függ. A termelési tér elemzésével be tudjuk azonosítani azokat a fejlesztési irányokat, melyek végrehajtásához szükséges képességeink megvannak, illetve (könnyebben) megszerezhetők.

Ezek a kutatások nagy hangsúlyt fektetnek a képességekre, amit szélesebben érdemes értelmezni. Így például a sikerességhez hozzájárul az emberi és fizikai tőke, a jogrendszer, a különböző intézmények minősége az adott országban. Vállalati szinten mindaz a tudás, know how, munkatapasztalat amelyet az adott vállalat dolgozói birtokolnak, továbbá a szervezési képességek melyek képessé teszik a vezetőket arra, hogy alakítsanak, irányítsanak olyan tevékenységeket, melyek jelentős létszámú csoportok kooperációját igénylik.

Ebben a felfogásban a gazdasági fejlődés lényegében egy tanulási folyamat, amelyben egy ország egyre bonyolultabb termékek és szolgáltatások előállításához szükséges ismereteket sajátít el, ez a folyamat pedig egyre komplexebb képességek elsajátítását igényli annak érdekében, hogy képesek legyünk magasabb termelékenységű tevékenységek végzésére. Ennek a gondolatnak a helyességét látszik igazolni az is, hogy a a gazdasági fejlettség és a komplexitás között a kutatások szerint igen erős kapcsolat látszik.



Ahogy a képesség, úgy a komplexitás is tágabban értelmezendő. A gazdaság komplexitásának növelése nem csupán a munkaerő képességeinek növelését, hanem a helyi társadalmak tágabban értelmezett képességek fejlesztését követeli meg (bizalom, kooperáció, jogkövetés stb.). Nem csupán a tudás növelése a feladat, hanem a készségek komplex egészséges ökoszisztémájának fejlesztése. Ez a feladat messze túlnő az iskolarendszer fejlesztésén, a helyi társadalmak kooperációját, aktivitását, autonómiáját kell erősíteni minden lehetséges eszközzel.

Ezekhez a lépésekhez elengedhetetlen a normák teremtése. Fazekas sorolja is, melyek a növekedéshez szükséges legfontosabb váltások: bizalmatlanság - bizalom, szabályok áthágása - szabálykövetés, adóelkerülés - adótudatosság, önzés - kooperáció, beragadás - innováció, kíméletlenség - szolidaritás.

Fazekas az előadásában - talán tudatosan - nem tért ki a magyar párhuzamokra, de a közgazdász vándorgyűlés, ahol mindezt előadta a "Növekedési fordulat - honnan jön a lendület?" címet viselte. Talán az MTA főigazgatójának mondandójából derült ki leginkább, hogy az a bizonyos lendület honnan jöhet(ne).

2013.07.18 06:30 Magyar felemelkedés - Pályát tévesztett a kormány?

2013.09.24 06:30 Mitől leszünk sikeres nemzet?