Így lehet megúszni a cégautóadót

A gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban: Gjt.) 17/B. § (1) bekezdése értelmében a cégautóadó alanya a személygépkocsi hatósági nyilvántartás szerinti tulajdonosa. Pénzügyi lízingbe vagy tartós bérletbe adott, hatósági nyilvántartásba bejegyzett személygépkocsi esetén az adó alanya a pénzügyi lízingbe vevő, tartós bérletbe vevő.

Legutóbb 2013. július 1-ével módosult a cégautóadó fizetés jogszabályi háttere. Ekkor a cégautóadó fizetésre kötelezettek körét változtatták meg a jogszabályalkotók. Személygépkocsi tartós bérbeadásakor a cégautóadó alanya - az addigiakkal ellentétben nem a tulajdonos, hanem - a bérbe vevő lett. Így tartós bérlet esetén is csökkenthető lesz a cégautóadó a gépjárműadó összegével. Ennek feltétele, hogy az üzembentartó személyét a hatósági járműnyilvántartás tartalmazza. Az új szabály első ízben csak a 2013. július 1-jétől hatályos bérleti szerződések esetén volt alkalmazható.

Cégautóadó tekintetében tartós bérletbe adott személygépkocsinak az a személygépkocsi tekinthető, amelyet egy éven túli időszakra vagy határozatlan időre adtak bérbe, feltéve, hogy a bérbe vevő üzembentartói jogát a hatósági nyilvántartásba bejegyezték. A Gjt. 19/B. §-a alapján további feltétele a tartós bérbeadásnak az is, hogy a bérleti szerződés 2013. június 30-át követően lépett, lép hatályba.
A leírtak a kérdéses esetben azt jelentik, hogy a főszabály szerint a cégautóadó alanya a személygépkocsi tulajdonosa, a cég. Miután a nem magánszemély tulajdonában lévő személygépkocsi mindig a cégautóadó tárgyát képezi, ezért ebben az esetben a cégnek meg kell fizetnie az adót függetlenül attól, hogy költséget számol-e el utána.

Azonban, ha az üzembentartó magánszemély - és 2013. június 30-a után vette tartós bérbe a járművet, akkor az adó alanya a magánszemély. Ekkor csak abban az esetben keletkezik adófizetési kötelezettség, ha a jármű után a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény szerint költséget, ráfordítást, illetve a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény szerint tételes költségelszámolással költséget számolnak el. Azonban nem keletkeztet adókötelezettséget, ha a jármű után kizárólag értékcsökkenési leírást számolnak el. A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény szerinti nem keletkeztet adókötelezettséget az a tény, hogy a magánszemély, mint üzembentartó használja a személygépkocsit.

A személygépkocsi értékcsökkenési leírása az üzemben tartó személyétől független, azt a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény és a társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény általános szabályai alapján kell elszámolni.

A fentiek azt jelentik, ha a céges tulajdonban levő autót például a cég alkalmazottja tartós bérletbe "veszi", a forgalmi engedélybe mint üzembentartó kerül bejegyzésre, és a járművel kapcsolatos minden költséget - karbantartás, javítás, hajtóanyag, stb. - saját maga fizet, a jármű után nem kell cégautóadót fizetni. Egy, a "juttatás" kategóriába tartozó, alapvetően a kompenzációs csomag részét képező személyautó esetében a cég megvásárolja az autót és öt év alatt költségként elszámolhatja az értékcsökkenési leírást, miközben a járművet használó munkavállalója "csak" az autó üzemeltetési költségeit fizeti meg.

Egy új autó esetében, melyhez akár 5 évig, vagy ennél is hosszabb ideig lehet érvényes a garancia - illetve léteznek olyan konstrukciók is, melyek a vételárba integráltan tartalmazzák a karbantartások díjait is - ez gyakorlatilag kimerül a biztosítási díjak, a hajtóanyag, a parkolás és az autópályadíjak megfizetésében, viszont nem a munkavállalónak kell finanszíroznia pl. 6-8-10 millió forintot. A munkáltató számára ez csak a cégautóadó fizetésének elmaradása miatt lehet előnyös, hanem azért is, mert a munkavállaló sokkal inkább magáénak érzi a járművet, jobban vigyáz rá, illetve az esetleges szabálysértések után fizetendő büntetések is közvetlenül az elkövetőhöz érkeznek.

• Címkék:
• cégautó,
• Vallalatok,
• flotta,
• üzembentartó