Mennyire tett keresztbe a követeléskezelési piacnak a tavaly március óta érvényben lévő törlesztési moratórium? Lecsökkent emiatt a követeléskezelőkhöz kerülő ügyek száma?
Ez az intézkedés önmagában nem eredményezett számottevő hátrányt. A piacon nagyon sok megvásárolható követelés van, a nem pénzügyi szektorból is. A moratórium előtti banki portfoliók egyébként is jó minőségűek, tehát nem árasztották el a piacot a felmondott követelésekkel (köszönhetően a finanszírozás jogszabályi korlátainak, a felelős hitelezésnek és a lakosság, gazdaság javuló jövedelmi helyzetének is).
A törlesztési moratórium az élő (fel nem mondott) szerződések kötelezettjeinek nyújtott, ill. nyújt segítséget. A bankok számára, megbízás alapján követelést kezelő cégek olyan ügyekre is kaphatnak megbízást, amelyek még nincsenek felmondva, és a követeléskezelés célja, hogy elérje az ügyfeleknek a szerződés szerinti törlesztés medrébe való visszatérését, de a moratórium okán ilyen megbízásra nyilván nem kerül sor. Ez azonban a kezelt, kezelhető ügyek kisebb hányada, a külső követeléskezelőt gyakrabban a már felmondott követelések kezelésére kérik fel.
A hitelfelmondási tilalom miatt, azok a szerződések, amelyeket a hitelező a moratórium hiányában felmondott volna, most még nincsenek jelen a piacon, mint pályázható és megvásárolható követelések, de később megjelennek majd.
Mire számítanak a moratórium lejártát követően a területen?
Sajnos valószínű, hogy sok ügyfél elmulasztja majd folytatni a törlesztést.
A piaci visszajelzésekből most arra tudunk következtetni, hogy a háztartások jelentős hányada nem elég tudatosan használja ki a moratórium előnyeit.
Nem ritka az az eset, hogy miközben valaki tudná fizetni a törlesztőrészletet, inkább elkölthető plusz jövedelemként tekint a moratórium révén megmaradt pénzre. A felelősségteljes magatartás ilyen esetben a megtakarítás lenne, különösen úgy, hogy azt az érintettek egy lehetőleg magasabb hozamú, alacsony kockázatú, tőkegarantált befektetésbe helyeznék. Akinek a bevételei nem apadtak el a pandémiás helyzet következtében, annak érdemes lenne megfontolni a többletfogyasztás mellett egyfajta likviditási tartalék képzését az esetleges nehéz helyzetekre. Természetesen a munkahelyüket elvesztők nem megtakarításként, hanem egy valódi mentőövként kapták az államtól ezt az óriási segítséget.
Mely területeken romlott a lakosság illetve a vállalatok fizetőképessége a koronavírus-válság alatt?
A koronavírus különböző mértékű károkat okozott az egyes szektorokban. Természetesen azokban a szektorokban tevékenykedők fizetőképessége gyengült meg, amelyeket a járvány a tartós korlátozások miatt, esetleg korlátozás nélkül is közvetlenül érint: a legnagyobb veszteseknek a külföldi turizmusból, valamint a vendéglátásból, szórakoztatóiparból élő cégeket és alkalmazottjaikat gondoljuk.
Milyen jogi kockázatokat lehet azonosítani a követeléskezelés és -behajtás területén jelenleg Magyarországon? A GDPR szabályozás például mennyire nehezítette meg a követeléskezelők dolgát?
A követeléskezelés és -behajtás területén a járványhelyzettől függetlenül is számos jogi kockázattal kell számolni, például a jogi eljárások száma csökkenthető lenne, ha az adósokkal való kapcsolattartás, kommunikáció lehetősége jogszabályi szinten is kifejezetten támogatott lenne, és az adósok együttműködő, kompromisszumkereső magatartást tanúsítanának. A hatékony követeléskezelést hátráltatja a peres eljárások elhúzódása is, ezt a jogalkotó is felismerte, és az új polgári perrendtartás egyik kodifikációs célja az eljárások elhúzódásának megakadályozása volt, támogatnánk, ha a gyakorlat mindinkább abba az irányba haladna, ha megfelelő írásbeli előkészítés után a bíróság egyetlen koncentrált tárgyaláson hozna döntést.
Tekintettel arra, hogy a GDPR közvetlenül alkalmazandó jogforrás, ezért a tagállami jogszabályi környezethez igazítása és értelmezése a jogalkotó helyett, tapasztalataink szerint leginkább a jogalkalmazó hatóságokra hárul, és nálunk a rendelet legszigorúbb értelmezése jellemző, amely számos esetben életszerűtlen, és – meggyőződésünk szerint – az adósaink számára is kifejezetten hátrányos, mivel a napi kommunikációt nehezíti meg, ami pedig az önkéntes teljesítés, a megállapodáskötés gátja. Tehát, igen, nehéz dolgunk van, de ezt nem önmagában a GDPR, inkább annak értelmezése és egyes kiegészítő jogszabályok hiánya okozza.
A követeléskezelési piac „szürke zónájában” milyen nem etikus eljárásokat látni?
A bankok, biztosítók, pénzügyi szolgáltatók és más nagy szolgáltató cégek kizárólag szabálykövető követeléskezelőket alkalmaznak, alapos kiválasztási folyamatokat követően – nem is engedhetik meg maguknak, hogy kétes behajtókkal dolgozzanak –, így mi ilyen cégekkel nem is állunk kapcsolatban. Amivel inkább találkozunk, azok a múltból fakadó előítéletek.
Tavaly a MAKISZ a követeléskezelési ágazatot szabályozó törvény megalkotását sürgette, történt ezen a területen előrelépés? Melyek lennének egy ilyen szabályozás sarokpontjai?
A követeléskezelés egész folyamatát, különösen a jogi eljárásokat megelőző szakaszt, és annak résztvevőit átfogóan szabályozó követeléskezelési törvény nincs, a követendő gyakorlat hatósági ajánlások formájában definiált. A hitelezők és az adósok számára is könnyebb lenne egy törvényi szintű jogforráshoz igazodni, mint a területre vonatkozó számtalan ajánlás közül informálódni.
A MAKISZ a követeléskezelési törvényt már 2014 óta sürgeti, átfogó szabályozásunk azonban továbbra sincs.
A sarokpontok a következők: a követeléskezelési tevékenység engedélyhez kötése és a követeléskezelők felügyelete; egyértelmű adatkezelési felhatalmazás az adósok elérése, a velük való kapcsolatfelvétel, kommunikáció és a fizetési kedvezmények elbírálása céljából, az együttműködő és nem együttműködő adósok megkülönböztetése, és MNB ajánlások szintjén létező fogyasztóvédelmi szabályok jogszabályi szintre emelése.
