Még válságban is nagyot lehet szakítani Közép-Európában

A jelenlegi turbulens gazdasági környezetben a hazai és nemzetközi befektetési piacon milyen tendenciák rajzolódnak ki? Tapasztalható óvatosság, előtérbe kerülnek-e bizonyos iparágak?

Nieder Jenő: Több mint 10 éve, az elsők között léptünk a hazai befektetési piacra, nyugodtan mondhatom, hogy első kézből szereztünk tapasztalatot a gazdaság és a tőkepiacok ciklikusságáról. Az általunk kezelt alapok futamideje jellemzően 10 év, ezáltal a makrociklusok mentén fel vagyunk készülve néhány szűkebb évre, mikor a portfoliónknak intenzívebb támogatásra lehet szüksége, és próbálunk lélekben már a válság utáni növekedésre készülni. Türelmes befektetőként olyan hosszútávú trendeket keresünk, amik válságállóak, túlmutatnak ezeken az időszakokon.

Egyrészt, ahogy már a covid-járvány által okozott krízis is, ez a válság is rámutat, melyek azok az ágazatok és azok a cégek, amelyek tevékenységére minden körülmények között szüksége van a piacnak. Az ilyen cégek termékeire, szolgáltatására válságban sem csökken a kereslet. Annyi érzékelhető, hogy ezek a vállalatok talán most még inkább előnyben részesítik a tőkeerős hátteret egy-egy befektető esetében, ami nekünk kedvez.

Másrészt, a Közép-európai régió ciklikusságban és amplitúdóban a tapasztalataink szerint jellemzően túllövi a fejlettebb piacokat, ezért ezeken a piacokon érdemes lehetőségek után kutatni a mélyebb időszakokban is. Ez most is így van, ezért a kilábalásra koncentrálva már azokat a cégeket, területeket keressük, amik a fejlődési szakaszban ki tudnak majd emelkedni a környezetükből.

Ilyenkor a mi feladatunk a nyitás és nem a bezárkózás.

Mennyire népszerűek vagy elvártak a tőkebefektetők részéről az impact befektetések? Hajlandók lemondani akár a várható hozam egy részéről a társadalmi vagy környezeti hatás ellenében?

Nem csak a cégek, de a befektetők esetében is egyértelműen érezhető a fenntartható üzleti szemlélet térnyerése, de azért még messze vagyunk attól, hogy ez legyen a legmeghatározóbb tényező egy-egy döntés során. A PortfoLion 2016 óta deklaráltan a digitalizáció irányába fordult, ami természetéből fakadóan pozitív ESG szempontból, ezt a befektetőink és a piac is értékeli.

Meggyőződésem, hogy azokkal a cégekkel kapcsolatban, akik nem veszik komolyan az ESG/impact tényezőket nem az lesz a kérdés, hogy milyen hozamot fognak produkálni 5-6 év múlva, hanem hogy egyáltalán képesek lesznek-e talpon maradni az akkori szabályozási és társadalmi környezetben, tudnak-e majd munkavállalókat vagy ügyfeleket találni. Ezek mentén

számunkra egy cég társadalmi és környezeti beágyazottsága, jövőállósága már nem kisebb hozam és nagyobb hozam közti különbséget jelent, hanem létkérdés.

A hazai gazdaságról nap mint nap rosszabb hírek érkeznek, igaz a valóság sokszor pozitívabb képet fest, mint az általános közbeszédben megfogalmazottak. A hazai piac mennyire vonzó a külföldi befektető számára? Óvatosabbak lettek a hazai vállalatokkal szemben?

Nem csak a magyar piacra, de a teljes régióra vonatkozóan érzékeljük az óvatosság jeleit. Egy közelben folyó háború gazdasági hatásai nem állnak meg az országhatároknál, az egymásra utaltság pedig Európában még inkább jelen van, mint a többi kontinentális piacon. Ráadásul a piac sokféle tényező alapján áraz, ezek alapján ma az látszik, hogy a hazai piac valóban jobban sújtott, mint a régiós társaink. Ez lehetőséget teremt számunkra, hiszen a helyi jelenlét, tudás, piacismeret ezekben az időkben felértékelődik, magabiztosabban választunk, jobban látunk a pályán, mint a több ezer kilométerre ülő társbefektetőink.

Az utóbbi időkben a hírekből is értesülni lehetett a PortfoLion érintő tranzakciókról, a Szállás.hu lengyel felvásárlása például a regionális piac meghatározó eseménye az évben, szintén lengyel partnerrel „bútorozott össze” a Codecool is. Közben vásároltak egy bolgár techcéget, de kiszálltak a regionálisan meghatározó Graboplast épületburkolat-gyártó vállalatból. Lehet a felsorolt tranzakciókban valamiféle tendenciát felfedezni? Mozdul a PortfoLion bizonyos iparágak felé, és igyekszik elhagyni másokat?

A Graboplast kicsit kilóg a sorból, ott konkrét projektet finanszíroztunk, aminek lezárultával értékesítettük a részesedésünket. A többiben abszolút lehet tendenciát felfedezni, de ez inkább stratégiai, mint szektorális. A regionális alapunkkal célunk az, hogy olyan országos vagy régiós szinten erős cégeket találjunk, akik jó alappal rendelkeznek ahhoz, hogy felvásárlásokkal globális szinten is meghatározó cégeket, cégcsoportokat hozzunk létre belőlük. Ilyen volt a Szállás Group, de ilyen a Codecool és a tavaly ősszel létrehozott Finshape is. Emellett a klasszikus kockázati tőke vonalra helyezünk hangsúlyt, ahol a kivételes növekedési potenciál mellé társítunk tőkét, ilyen például a hazai piacról ismert SEON és a Pepita.

Mennyire határozza meg az OTP Csoport Dél- és Kelet-európai expanziója a PortfoLion stratégiáját? Célzottan befektetéseket keres az adott országokban, vagy nem releváns ebből a szempontból a csoport terjeszkedése?

A PortfoLion ugyan az OTP Csoport tagja, de önálló pénzügyi befektetőként működik, az OTP növekedési céljai nem befolyásolják a stratégiánk kialakítását.  Földrajzi szempontból a Baltikumtól egészen a Balkánig keresünk olyan társaságokat, akikkel közösen tudunk egy nagy regionális vagy globális sztorit építeni, és akik el is várják tőlünk, hogy közösen teremtsünk értéket egymásnak.

Az elmúlt 2 év sikersztorijai: Szallas.hu, Starschema, Banzai Cloud, Tresorit talán alátámasztják, hogy a megfelelő partner kiválasztása nem csak nekünk, hanem a társaságok tulajdonosai és vezetői számára is kulcskérdés.

Az elkövetkezendő 1-2 évben milyen befektetői irányokat, tendenciákat lát, mire lesz érdemes odafigyelni, mely iparágak, befektetési formák lehetnek a turbulens környezet nyertesei?

Unalomig ismételjük a digitalizáció, fenntarthatóság fogalmát, ezek mellé a kritikus infrastruktúra és az „…as-a-service” témák nőnek fel. A cégek az elmúlt években rájöttek, hogy a digitalizációra átállás, nem egy divízió feladata a cégeken belül, hanem a teljes szervezetet, a HR-től a pénzügyön át a logisztikáig átható folyamat. Bárki, aki képes volt átállni digitálisra, sokkal ellenállóbbá vált a külső sokkok ellen.

Ez egy edukációs folyamat is.

Gondoljunk csak bele, a KKV-k vezetői otthonra, saját felhasználásra már régóta high-tech eszközöket és appokat vesznek, a cégeikben pedig sokszor maradnak a jól megszokott manuális módszereknél, annak ellenére, hogy már középtávon is rengeteg anyagi előnnyel jár a modernizáció. Vannak olyan iparágak, ahol a vártnál sokkal gyorsabban tör előre ez a trend, pedig korábban nehezen fejleszthetőnek gondoltuk őket, ilyen például az agrár vagy az építőipar.

A fenntarthatóság kapcsán egy nagyon hasonló folyamatot látok, amely pár évvel (vagy talán épp egy covid-hatással) marad le a digitalizációtól. Lehet, hogy a jelenlegi energiaválság hozza el a drasztikusabb átállást a fenntarthatóság irányába, épp ahogy a covid-járvány tette ezt a digitalizációval.

Címlapkép és fotók: Stiller Ákos - Portfolio

A cikk megjelenését a Magyar Kockázati- és Magántőke Egyesület (HVCA) támogatta.

A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Részletes jogi információ