Visszatérnek a régi szép idők Európába, ha novemberben elzavarják Trumpot?

Európa és Észak-Amerika ezer szálon kötődik egymáshoz mind gazdaságilag, mind kulturálisan. Amerika a britektől adoptált és továbbfejlesztett demokrácia-elv első számú globális harcosaként atyáskodott az Európai Unió megszületésekor is, és hadi szövetségbe fogva Európa nyugati felének fejlett tagállamait olyan transzatlanti együttműködést alakított ki, amelynek gazdasági-katonai potenciálja abszolút kimagasló volt.

Bár a 2000-es években ez az együttműködés már lassú eróziónak indult, a leglátványosabb visszalépés Donald Trump 2017-es hatalomra kerülésével történt meg. Az Egyesült Államok és az Európai Unió különleges kapcsolata ma már messze nem annyira baráti, mint 4 évvel ezelőtt volt, a transzatlanti együttműködés helyett a rivalizálás és a kereskedelmi akadályok létesítésének fenyegetése jellemzi a viszonyt. Ha Trump nyeri a választást november 3-án, alighanem ez a folyamat tovább mélyül, a régi, különleges kapcsolat visszaépülésére csak Joe Biden demokrata jelölt megválasztásával van lehetőség. Hiú ábránd azonban ebben bízni, mert ugyan kijelenthető, hogy a demokrata győzelemmel valóban elhárulhatna a kereskedelmi háború veszélye, és geopolitikai értelemben megerősödhet a szövetség a felek között, de az Obama második elnöki ciklusa idején látott viszony – amely átfogó szabadkereskedelmi egyezménnyel kecsegtetett – alighanem belátható időn belül több ok miatt sem tér vissza.

Egymás legfontosabb kereskedelmi partnerei

Az Európai Unió Amerika legfontosabb kereskedelmi partnere, a tagállamok közül pedig Németország emelkedik ki a sorból, majdnem 200 milliárd dolláros forgalommal (a 2019-es adatok szerint). Franciaország, Olaszország és Hollandia szintén fontos szerepet játszanak az amerikai külgazdasági kapcsolatokban.

Mindez a másik oldalon is elmondható, az EU külkereskedelmében szintén az USA játssza a legfontosabb szerepet.

A felek közti kereskedelmet viszont erős aszimmetria jellemzi, az EU kereskedelmi többlete évről-évre nőtt az Egyesült Államokkal szemben, és ez nagyon zavarja Donald Trumpot.

A vezető javak a két ország kereskedelmében a gyógyszer- és a járműipari termékek, de fontos szerepe van az űrtechnológiának és a számítógépgyártásnak is.

A felek gazdasági kapcsolatának súlya nem csak a kereskedelemben, de a beruházásokban is megmutatkozik. A külföldről Amerikába érkező beruházások 50%-a Európából (az Unión kívülről is) jött tavaly, ennek összege meghaladta a 120 milliárd dollárt, és a két ország szereplői egymást tekintik a külföldi beruházásaik első számú célországának. 2018-ban legalább 3 millió új európai munkahelyért feleltek amerikai beruházók, Amerikában 4,7 millió új munkahelyet létesítettek európai beruházók ugyanebben az évben.

Trump újraválasztása kereskedelmi háborút hozhat

Az amerikai elnököt nem titkoltan zavarja az Unióval (és másokkal) szemben fennálló kereskedelmi hiány, a liberálisabb amerikai szabályokhoz képest szigorú európai kereskedelmi akadályok ellen többször is felszólalt az elnök. A szabályozási aszimmetria valóban létező jelenség, a mezőgazdasági piacát például szigorúan védi az EU, és a tengerentúlon népszerű génmódosított élelmiszerek behozatalát is szigorúan tiltja, de a legfőbb problémát mégis az autóipar jelenti Trump számára: míg az európai behozatalt 2,5%-kal sújtja az Egyesült Államok, addig visszafelé ez 10-25% között mozog kategória szerint, ráadásul a környezetvédelmi szempontok is sokkal szigorúbbak Európában. Trump többek között a gépjármű-kereskedelemben meglévő egyenlőtlen térfél miatt is 25%-os vámmal fenyegette meg az Uniót, amelyre az EU kilátásba helyezte a büntetővámokat, 35 milliárd dollár összegű importra.

A kölcsönös büntetővámok bevezetése kereskedelmi háborúhoz vezet, amelynek az általános piaci bizonytalanságon kívül már reálgazdasági hatásai is lennének mindkét kontinensen.

Az elnök továbbá nehezményezi az egyes EU-tagállamok által kivetett, egyelőre szimbolikus mértékű digitális adót, és a zsarolással többek között ennek megszüntetését akarta elérni az EU-nál. Az Unió azonban épp a következő években készül kiterjeszteni a digitális adót az egész térségre, megteremtve az EU egyik önálló finanszírozási lábát, amely részben fedezné a már elfogadott Next Generations EU nevű válságkezelő alap kiadásait. Mivel Trump kilátásába helyezte a digitális adó esetén a válaszlépéseket, az EU pedig elkötelezett annak bevezetésében, így nem nagyon látszik, hogy a két vezető gazdasági hatalom kapcsolata miképp javulna Trump újraválasztása esetén.

Trump második ciklusa nemcsak gazdasági, de diplomáciai szempontból sem kecsegtet pozitív jövőképpel az EU számára. Az elnök rendszeresen bírálja az EU tagállamait – főleg a németeket -, hogy azok nem teljesítik a GDP-arányos 2%-os hadi kiadásokat, és túlságosan Amerikára támaszkodnak a védelemben, Trump emiatt közel 10 ezer katonát ki is vont Németországból. Európa keleti felének biztonságát a NATO-tagság szavatolja, a transzatlanti katonai együttműködést viszont további bizonytalanságok öveznék, ha Trump folytatná szankciókra épülő külpolitikáját (bár az még újrázása esetén is nagyon nehezen elképzelhető, hogy a katonai együttműködésből kiléptetné az USA-t, ezt a republikánus establishment biztosan nem hagyná jóvá). Trump követelései viszont ráébresztették az EU vezetését, hogy nem támaszkodhat kizárólag Amerikára, és az elmúlt négy évben érezhetően növelte katonai cselekvőképességét a blokk.

Biden részben visszaépítené Amerika korábbi nemzetközi státuszát

A demokrata győzelem esetén arra számíthatunk, hogy a trumpi kiszámíthatatlan és visszafogott intervenciót hozó külpolitikáját újra felváltja az aktivista, a globális folyamatokat szervező attitűd, amely multilaterális együttműködésekre helyezi a hangsúlyt a sokszor zsarolással elért bilaterális együttműködések helyett. A Trump előtt látott, szabadkereskedelmet pártoló külügyi aktivizmus és politikai intervencionalizmus viszont aligha tér vissza. Fontos tudni a Demokrata Pártról, hogy az elmúlt években egyre erősebb lett a párt balszárnya, amelyre nem jellemző a globalista szemlélet,  egyáltalán nem szabadkereskedelem- és katonai beavatkozáspárti, a külföldi együttműködés jelentőségét a környezetvédelmi szempontok átideologizált víziójában és a pacifista célokban látják a trumpi szélsőséges realizmussal szemben. Bár Joe Biden maga a demokraták hagyományos, centrista irányvonalához tartozik, előválasztási győzelme után ő maga is balra tolódott, programja több elemet is átvett a demokraták balszárnyától. Az első elnökjelölti vitán viszont Biden egyértelműen elhatárolódott a párt legmarkánsabban baloldali blokkjától, és ez reménykeltő lehet az amerikai külkereskedelmi és külpolitikai aktivizmus visszatérésében reménykedők számára – és Európa ebben kifejezetten érdekelt.

Biden azt ígéri, első intézkedései között léptetné vissza az Egyesült Államokat a Párizsi klímaegyezménybe, az EU így fontos szövetségest kapna a klímaváltozás elleni küzdelemben. A zöldügyek mentén Biden azt is nehezen kérhetné számon az EU-n, hogy az autóiparát egyre szigorúbb környezetvédelmi szabályok közé tereli, míg Trumpot az amerikai autóexport elé tornyosuló a kereskedelmi korlát kifejezetten zavarta.

Biden megválasztásával az is biztosra vehető, hogy kereskedelmi háborúzásra nem kerül sor, a demokrata jelölt aligha vezetne be ugyanis büntetővámokat európai termékekre.

Obama idején került sor a Transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnereség (TTIP), egy átfogó szabadkereskedelmi egyezmény kialakítására, amelyet aztán Trump egy tollvonással áthúzott. Nagy az esély rá, hogy a lehetséges Biden-adminisztráció és a szabadkereskedelmi tárgyalásokban rendkívül aktív EU között újra megindulnak a kereskedelmi tárgyalások, ha Biden lesz az elnök. Ha ez így lenne, ezzel újabb piaci akadályok hárulnának el az európai vállalatok előtt az amerikai piacokon, valamint az EU-s tagállamok is jelentősebb amerikai FDI-beáramlást tapasztalhatnának.

A demokrata jelölt tovább explicite kiemelte, hogy újra szorosra fogná szövetségeseivel a viszonyt, és elkötelezett támogatója lenne a NATO-nak. Ezzel a kereskedelmi bizonytalanságok mellett elhárulnának a geopolitikai bizonytalanságok is, és az EU újra élvezhetné Amerika feltétlen szövetségét. A fentiek miatt úgy gondoljuk, hogy Biden megválasztása gazdasági szempontból előnyösebb lehetne az öreg kontinens számára, mint Trump újrázása.

A régi szép idők transzatlanti kapcsolata viszont vélhetően mégsem tér vissza

Biden korábbi pályafutását látva okkal feltételezhetjük, hogy jelentősen felerősödne a konzultáció az EU vezetése és az amerikai kormányzat között, és a külpolitikában az ad hoc fellépéseket felváltanák az egyeztetésen alapuló, összehangolt akciók. Nem kérdés, hogy tisztán politikai szempontból tehát Biden győzelme az EU-nak kedvezne,

azzal viszont nem szabad áltatnunk magunkat, hogy az egészen a Trump kinevezéséig látott széleskörű együttműködés abban a formában visszatér.

Ennek több politikai-társadalmi oka is van, ezek közül ismertetünk néhányat:

• Már Obama idején is nőtt az amerikai társadalom befelé fordulásának igénye, Amerika és Európa kapcsolatának intenzitása nem ekkor élte fénykorát. Ez a folyamat Trump idején tovább erősödött, és a társadalomban is mélyebben felszínre kerültek Amerika problémái és az igény a megoldásukra ahelyett, hogy az ország külföldi szereplők problémáival foglalkozik. Például már Obama idején is jelentősen csökkent az élőerőre támaszkodó katonai beavatkozások száma, és a társadalom elvárásai ezt most sem tennék lehetővé.
• Biden emiatt vélhetően nem térhetne vissza a Obama idején látott magatartáshoz, amely szerint az amerikai vezetés szemet hunyt az alacsony európai hadi kiadások felett. Azt feltételezhetjük, hogy a GDP-arányos 2%-os katonai hozzájárulást Biden is követelni fogja a NATO-tag EU-s országoktól.
• A demokrata jelölt emellett erőteljesen Kína-ellenes retorikát folytat, és azt ígéri, hogy szövetségesei bevonásával próbálja rákényszeríteni a káros kereskedelmi gyakorlatot folytató ázsiai országot a nemzetközi normák betartására. Ebben a Trump által felhergelt amerikai lakosság támogatja is, Európa viszont kínosan kerüli az összetűzést Kínával. Egyrészt az Egyesült Államokkal történő romló kapcsolatok miatt is az EU igyekezett megtalálni az egyensúlyt a Kínával történő együttműködésben, és nem zárkózott el a kölcsönös beruházásoktól sem. Amennyiben az Egyesült Államok arra kérné az EU-t, hogy vállaljon részt Kína elszigetelésében, kényes helyzetben találná magát az Unió vezetése.
• Nem utolsó szempont, hogy Európa geostratégiai jelentősége egyre csökken. Míg Obama idején Oroszország jelentette a fő kihívást az Egyesült Államoknak, jelenleg minden figyelem Kínára összpontosul. A Kína-ügy kezelésében pedig az USA kevesebb hasznát veszi az EU-nak, mint az oroszországi fókusz idején, és inkább Japán, valamint Ausztrália szerepe értékelődik fel. Ütközőpontok viszont kialakulhatnak, például a Kínában beruházó európai vállalatok és a kínai tőkét előszeretettel fogadó európai országok formájában.
• És végül meg kell említeni, hogy míg Nyugat-Európa országai (a britektől a franciákon át a németekig) és az USA kapcsolatára egyértelműen pozitív hatása lenne a demokrata győzelemnek még a fenti aggályok mellett is, addig Kelet-Közép-Európára ez  már nem mondható el. Trump szakított ugyanis azzal az amerikai megközelítéssel, amely előszeretettel avatkozott be külföldi országok belügyeibe, ha a demokratikus intézményrendszert ért támadásokat vélte felfedezni. A Trump-kormánnyal Lengyelországnak nagyszerű volt a viszonya, és az Obama idejére jellemző viharos magyar-amerikai kapcsolatot is jó viszony váltotta fel 2017-ben.

Orbán Viktor miniszterelnök nyilvánvalóvá tette, hogy ismét Trump-győzelemért szorít, és Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter is elmondta, hogy Biden győzelme nagyon rossz lenne a régiónak. Az EU tehát egyáltalán nem egységes, ami az amerikai elnökválasztás külpolitikai vetületét illeti.

A gazdasági kapcsolatok felvirágzása sincs kőbe vésve

Gazdasági értelemben is általánosa elmondható, hogy javuló kapcsolatrendszerre számíthatunk, amelynek a manifesztációja valamilyen kereskedelmi egyezmény lehetne, de az szinte biztosan nem lesz olyan átfogó és akadályoktól mentes, mint a 2010-es évek elején megálmodott TTIP.  Ennek okai:

• A demokrata párton belül alapvető változások zajlottak le, a politikai tömörülésben egyre erőteljesebb szerepet kapnak a baloldali csoportok. Ezek számára a környezetvédelmi szempontok mellett fontosak a munkaügyi, szociális követelések is. Biden az ő álláspontjukat is megjelenítette a programjában, és ígérete szerint a kereskedelmi egyezmények megkötését szigorú munkaügyi és környezetvédelmi szempontokhoz köti majd. Ez alighanem több akadályt is jelentene a kereskedelmi aktivitást erőteljesebben ösztönző megállapodás előtt.
• Biden programja meglepően nacionalista, ami a gazdaságpolitikát illeti. A jelölt azt ígéri, hogy az amerikai feldolgozóipar érdekeit védeni fogja, növelni fogja az export arányát a külkereskedelemben, ami a Trump-féle protekcionista felfogás továbbélését vetíti előre. Ez szintén kérdésessé teszi az amerikai piaci akadályok lebontásának lehetőségét
• Az elnök emellett azt ígéri, hogy közbeszerzéseiben a jelenleginél is jobban preferálja majd az amerikai termékeket, megerősítené a Buy American Actet, és a kereskedelmi partnereket is arra ösztönözné, hogy saját közbeszerzéseiknél részesítsék előnyben a hazai termékeket. Ez az ellátási láncok rövidülését és a külkereskedelem zsugorodását eredményezné, vagyis hasonló hatása lenne, mint a vámtételek emelésének.
• A fentiek nem azt mutatják, hogy a felek kompromisszumra juthatnak az olyan vitás kérdésekben, mint a külkereskedelmi szabályozások egyoldalúsága, vagy a közbeszerzési piacokhoz való hozzáférés. Emellett további problémát jelenthet a digitális adó, amelynek bevezetése mellett az EU elkötelezettnek tűnik, és amelyet vélhetően Biden sem hagyna szó nélkül.
• Érdemes szót ejteni az általános gazdaságpolitikai hatásokról is. Amennyiben ugyanis megvalósul Biden adóemelési terve, az gazdasági lassulást hozhatna az Egyesült Államokban, ami természetes módon begyűrűzne Európába is. A fenti tankönyvi összefüggést viszont a soktényezős helyzetben több bizonytalanság is övezi, de elméleti eshetőségként érdemes ezzel is számolni.

Fontos kiemelni, hogy mindezek egyelőre csak találgatások, nem tudhatjuk ugyanis, hogy Biden előzetes ígéreteiből és programjából mi valósul meg, ha megválasztják. A baloldali programot két dolog szülte: a demokraták balra tolódása, és Trump hatására egyre protekcionistább amerikai társadalmi igények – az elnökjelölt programjában ezeknek az igényeknek kötelezően meg kellett felelnie. Hatalomra jutásával viszont már könnyen lehet, hogy a korábban általa képviselet atlantista és centrista szemlélet dominál majd, azt pedig biztosra vehetjük, hogy még a fenti kétségek ellenére is sokkal több gazdasági potenciállal kecsegtet Európa számára egy Biden-kormány, mint a jelenlegi kabinet hatalomban maradása.

Az amerikai elnökválasztással az alábbi cikkekben foglalkoztunk:

Címlapkép: Getty Images