Minden eddiginél hevesebb harcok alakulnak ki a hazai munkahelyeken

Baja Sándor, Randstad Hungary

2021. május 26. 13:00

Sokan hitték azt, hogy a jelenlegi gazdasági válság enyhülést hoz a túlfűtött munkaerőpiacon. Az egész az autóiparban kezdődött két éve. Tavaly és az idén a COVID-válság megrengette a világot, egész iparágakat rendezve át (lásd vendéglátóipar). A nyugat-európai megtorpanás súlyosabb volta miatt sok magyar szűrét tették ki külföldön. Reméltük, hogyha már József Attila szavaival szólva „kitántorogtak”, akkor talán haza is jönnek. Nem így lett: a munkaerőpiaci hiány visszatért, a harc minden eddiginél hevesebbnek ígérkezik a Randstad munkáltatói márkakutatás alapján is. Bár minden nyolcadik magyar nyilatkozta azt, hogy elvesztette a munkáját, őket úgy felszívta a munkaerő iránti kereslet, mint a nyári záport a kiszáradt föld.

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.

Kezdjük az autóiparral. Az világos, hogy a néhány éve még gőgös autóipar veszített vonzerejéből. Aki mostanában vett új autót, az bosszúsan tapasztalja, hogy iPhone-jával, Google telefonjával az autója nem kommunikál tökéletesen, a legcsodáltabb német márkát állandóan visszahívják, zörög, lötyög. A modellek leállítása és bevezetése nincs szinkronban, ezért hihetetlen, már-már szocializmuskori 6-9 hónapot kell várni rá, ráadásul a gyenge forint miatt pofátlanul magas ára van. Valószínűleg utóbbival kompenzálják a hiányzó volumeneket.

A fejlesztést nem az autógyárak kezdeményezik, hanem kívülről erőltetik rájuk: legyen az környezetvédelem, szoftverfejlesztés, hajtástechnika. Az biztos, hogy a jelenlegi 170 ezer ember munkaköre, aki Magyarországon az autóiparban, autóalkatrész-gyárakban dolgozik, átrendeződik.

A robotizálás felgyorsul, az elektromos hajtással a komplexitás csökken, azaz kevesebb ember kell majd egy autó összerakásához.

Ezt észlelve a magyar kormány teljes gázzal az akkumulátorgyárak idecsábításába fogott remek eredménnyel. Így talán sikerül megtartanunk a foglalkoztatottak számát. A Randstad munkáltatói márkakutatását 6 éven át mindig autógyár nyerte, de tavaly már a LEGO, idén a Samsung lett a nyertes, azaz a legvonzóbb munkahely. Az iparágak versenyében megállapítható, hogy a mezőny tömörebb lett, hiszen mindenki próbál profin foglalkozni a munkavállalóival. Az IT-szektor a legnépszerűbb, meglepetés az egyre profibban működő szolgáltatóközpontok dobogós helye, de átlag feletti a telekomszektor és a gyógyszeripar vonzereje is.

Érdekes kérdés a vendéglátóipar helyzete. Nincs kétségem afelől, hogy nyáron lesz néhány hét, amikor telt ház lesz a Balatonon, és az árak megint az egekbe kúsznak. Tavaly sikerült elérni egy leharcolt négycsillagos szállodának is a százezres éjszakánkénti szobaárat. 2 hétig. Ez ne tévesszen meg senkit. Az első szabad hétvégén most májusban sokan ültek kint a teraszon, de az általános bizalom nem tért vissza: másnap megint félházzal mentek. A külföldi turisták milliói hiányoznak Budapestről. Az év egészében a turizmus origója azért mégis csak a főváros. A 400 ezer ember, akik a vendéglátóiparban (bejelentve) dolgoztak 2019-ben, elpárologtak. Sokan robogókon, furgonokban árut szállítanak, élelmiszer kiskereskedelemben, diszkontokban dolgoznak magas pénzért, vagy ha nyelveket beszélnek (márpedig beszélnek), akkor üzleti szolgáltató központokban, magas fizetéssel, bejelentve, éjszakázás nélküli home office-okból jelentik, hogy köszönik, megvannak.

A vendéglátóipari tulajoknak számára nincs mese, mélyen a zsebükbe kell nyúlni, hogy visszahozzák a kollégákat, ami az árakban jelentkezni fog, hiszen az elmúlt egy évben a tartalékot felélték.

Szomorú történetek keringenek napjainkban olyan emberséges vendéglátósokról, akik bevétel nélkül is fizették az alkalmazottakat, akiket most a nyitáskor pofátlanul ráígérve csábítják magas fizetéssel a konkurenciától olyan éttermesek, akik nem élték fel a tartalékukat, mert elküldtek mindenkit tavaly. Mindenesetre olcsó éttermi árakra ne számítsanak.

Apropó infláció. A KSH csökkenti a szolgáltatásokat a maginflációs kosárban, kiveszik a jövedéki termékeket, így tartva alacsonyan az infláció képzetét. Az elmúlt hét rallyja ellenére a forint sokkal gyengébb, mint tavaly januárban (20 forinttal). A családi kedvezmények miatt az ingatlanárak az egekben vannak. A 3+3 millió forintos lakásfelújítás miatt a mesterek (és a kóklerek is) milliós havi fizetéssel számolhatnak, egekbe verve az árakat. Ehhez jön hozzá az euróban mért magas alapanyagár, legyen az élelmiszer vagy ipari nyersanyag. Sokan azt gondolják, hogy a magas infláció rövidtávú jelenség.

Magyarországon a következő egy év választási gazdálkodásról szól, így a hiány kordában tartása kétséges. Az 5 százalékos infláció közelebb van a valósághoz, de az emberek még ennél is sokkal többnek érzik azt.

A csak rövidtávon jelentős inflációnak az is ellentmond, hogy megfigyelhetjük az ellátási láncok rövidülését, azaz a termelői és szolgáltatói kapacitások Közép-Európa, így Magyarország felé mozgatását. Ennek oka, hogy a just in time szállítás Ázsiából megbízhatatlannak bizonyult, néha a chiphiány, néha egy keresztbe fordult konténerhajó, de gyakran a vírus miatti gyármegállások miatt. Bár a magyar fizetés még mindig töredéke a németnek, azért a távol-keletinél magasabb. Látjuk, hogy rengeteg befektető érdeklődik hazánk iránt az elmúlt hónapokban, ez viszont magasabb árakat jelent majd a világnak.

A közeljövő biztatónak ígérkezik Magyarországnak, a közép-európai régiónak. A kérdés, lesz-e munkaerő hozzá? Az világos, hogy ebben az évben 150 ezren mennek nyugdíjba, 18 éves friss felnőtt meg csak 100 ezer van. A legnagyobb álláskeresőfelületen, a Linkedinen év elején 18 ezer állást hirdettek, május elején 28 ezret. Nálunk, a Randstadnál se volt soha ennyi toborzási projekt (recruitment process outsourcing, azaz RPO).

A harc a tehetségekért nemcsak visszatért, de minden eddiginél hevesebb. Az employer branding, azaz a munkáltatói márka soha nem volt fontosabb.

A munkáltatói márkához, azaz milyen nehéz megtalálni, motiválni, megtartani hozzáadjuk, hogy a kollégáink jelentős részét nem is látjuk a home office miatt, akkor világossá válik, hogy a munkáltatóknak észen kell lenniük.

Ehhez a stratégiához ad iránytűt a Randstad kutatása, amit az idén immár nyolcadszor mutattunk be hazánkban. A 7600 munkaképes korú megkérdezett szerint a fizetés nemcsak a legfontosabb munkahely-választási kritérium, hanem súlya tovább nőtt. A munkahelyi atmoszféra jelentősége megugrott, hiszen a home office, az egészségügyi biztonság biztosítása kulcskérdés. Az, hogy az állás mennyire stabil, a cég mennyire egészséges pénzügyileg, nagyot ugrott előre, ami természetes. A munka-magánélet egyensúlya mindezek mellett tovább tudott nőni, ami azért meglepő. Az összes többi kritériumról azt látjuk, hogy másodlagos, „nice to have”.

A 15 hónapja örökzöld home office-ról is megkérdeztük az embereket. Látható, hogy tízből négy magyar munkavállaló tudott otthonról dolgozni részben vagy egészben. Az otthonról dolgozók közül csak minden tizedik akar száz százalékban visszatérni az irodájába, kétszer annyian viszont egyáltalán nem is akarnak majd bejárni. Kétharmaduk váltogatna. Melyik munkáltató tudja a sokféle egyéni igényt összehangolni a munka hatékony megszervezésével? Lesz-e hozzá törvényi háttér? Ezek a következő hónapok legnagyobb kérdései.

A cikk a szerző véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával.

Ha hozzászólna a témához, küldje el meglátásait a velemeny@portfolio.hu címre. A Portfolio Vélemény rovata az On The Other Hand. A rovatról itt írtunk, a megjelent cikkek pedig itt olvashatók.

Címlapkép: Getty Images