Ha lángba borul a Közel-Kelet, azt az európai gázárak is megérzik

Tegnap már írtunk arról, hogy alaposan felpörögtek az események a közel-keleti konfliktusban, miután az Egyesült Államok vasárnap hajnalban lebombázta Irán több kulcsfontosságú nukleáris létesítményét. A válasz sokat nem váratott magára, az iráni vezetés - a helyi parlament jóváhagyásával - már aznap kilátásba helyezte a globális olajkereskedelem ütőerének számító Hormuzi-szoros lezárását.

A "fojtópontként" is sokszor emlegetett szoros stratégiai jelentőségű vízi átjáró, amely nem csak az olajkereskedelem miatt fontos, hanem egyre nagyobb szerepet kap a cseppfolyósított földgáz (LNG) szerepe is.

E keskeny szakaszon halad keresztül a globális tengeri olaj- és cseppfolyósított földgáz kereskedelem mintegy ötöde.

Ezért most a kőolaj után azt is megvizsgáljuk, hogy milyen hatással lenne a szoros lezárása, vagy az Izrael és Irán közötti konfliktus kiterjedése a globális földgázpiacra - legfőképp Európára.

A Hormuzi-szoros szerepe a globális energialáncban

A legszűkebb pontján nagyjából 40 km, de hajók által használt tengeri sáv mindkét irányban mindössze 3 kilométer, amelyet egy szintén 3 kilométeres pufferzóna választ el.

Ez a kialakítás a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) előírásain alapul, és célja a hajóforgalom elkülönítése és biztonságos irányítása – különösen olyan szűk és forgalmas vizeken, ahol rendszeresen haladnak át hatalmas tankerek, LNG-szállítók és más kereskedelmi hajók. De nem csak a nemzetközi előírások, hanem a tengerfenék természetes adottságai is meghatározzák a hajózási lehetőségeket.

A szoros teljes szélessége nem mindenhol biztosít elegendő vízmélységet a nagy merülésű hajók számára, így csak bizonyos, gondosan kijelölt részek alkalmasak a biztonságos áthaladásra. A 3 kilométeres sávozás garantálja, hogy a VLCC vagy ULCC, valamint a fele ekkora merülésű LNG tartályhajók is biztonságban átkelhessenek.

A VLCC (Very Large Crude Carrier) és ULCC (Ultra Large Crude Carrier) olajszállító tankerhajók merülése elérheti a 20–25 métert. Ezzel szemben a modern LNG-szállítók, mint a Q-Flex és Q-Max típusok, jóval kisebb, 12–12,5 méteres merüléssel rendelkeznek, így sekélyebb vizeken is közlekedhetnek. Ez a különbség meghatározza, hogy mely kikötők és vízi útvonalak alkalmasak az egyes hajótípusok fogadására.

Emellett geopolitikai jelentősége is van. A keskeny, kijelölt sávok védhetővé teszik a hajózási útvonalat, minimalizálva az ütközések, incidensek vagy szándékos zavarások kockázatát.

Irán is tudja, hogy milyen fegyver van a kezében

Irán pontosan tisztában van a helyzetével: rakéta- és dróncsapásokkal, valamint gyors csónakjaival képes lehet célba venni a hajózási útvonalat, tankerhajókat vagy akár a part menti kikötőket is. Eddig főként retorikai eszközként használta a Hormuzi-szoros lezárásának lehetőségét, ám vasárnap egy kicsivel közelebb került a világ ehhez: az iráni parlament hivatalosan is felhatalmazást adott arra, hogy a vezetés lezárhassa a szorost, ha úgy dönt. Ugyanakkor ez nem jelent automatikus lépést, hiszen egy ilyen döntés globális eszkalációt jelentene és valószínűleg

azonnali és határozott nemzetközi katonai reakciót váltana ki.

Irán saját szempontjából is érdekelt a szoros nyitva tartásában, hiszen olaj- és gázexportjának jelentős része – például Kína és India, tehát "szövetségesei" felé – ezen az útvonalon halad. Mégis, már a lezárás lehetősége és a térségben fokozódó katonai feszültség is elegendő ahhoz, hogy felverje a nyersanyagpiacokat: nő az olaj és a földgáz ára, ahogy a szállítmányozók és biztosítók kockázati felárai emelkednek.

Az látszik, hogy a bizonytalan helyzet rendeződéséig a hajók egy része vagy elkerüli a Hormuzi-szorost, vagy előtte várakozik. A döntés hatása már a hajózási útvonalakat mutató térképeken is egyértelműen kirajzolódik - rengeteg tankerhajó horgonyzott le Omán partjainál.

AIS data shows that as of five minutes ago, tanker traffic is still moving in both directions within the Strait of Hormuz. #OOTT #tankers pic.twitter.com/TcNtfgoUR2 https://twitter.com/hashtag/OOTT?src=hash&ref_src=twsrc%5Etfw

— TankerTrackers.com, Inc. (@TankerTrackers) June 22, 2025

Közel-keleti gázforrások szerepe az európai ellátásban

Az Európai Unió a 2022-es orosz–ukrán háború óta drasztikusan növelte LNG-beszerzéseit, hogy pótolja a visszaeső orosz forrásokat. 2024-ben az EU összesen 273 milliárd köbméter földgázt importált, aminek 37%-át (100 milliárd köbméter) már LNG források tették ki.

Az LNG terén első számú szállító az Egyesült Államok (45%), de jelentős volument ad Katar is, továbbá Algéria, Oroszország, Nigéria és mások. Katar, a világ egyik legnagyobb LNG-exportőre, 2024-ben az EU LNG-importigényének mintegy 10%-át látta el. Noha a közel-keleti cseppfolyósított földgáz aránya ezzel nem domináns az európai ellátásban, de van egy nagyon fontos jellemzője:

a Közel-Keletről induló LNG-szállítmányok jelentős része Ázsiába tart.

A Hormuzi-szoroson áthaladó LNG nagyjából 80%-a ázsiai vevőkhöz megy, és csak a maradék 20% jut Európába. Tehát Európa számára nem a mennyiség a legnagyobb probléma, hanem az, hogy egy esetleges közel-keleti kiesés esetén fokozódna a verseny a két régió közötti a korlátozott alternatív készletekért. Bár a szakértők között nagy az egyetértés abban, hogy 2026-27-től kezdődőn akár még túlkínálat is kialakulhat az LNG piacon a folyamatosan üzembe álló LNG-projektek miatt (2030-ra 50%-kal bővülhet a kínálat), de a következő 1-2 évben még szűk kapacitásokkal kell számolnia a vevőknek - főleg akkor, ha már a rendelkezésre álló mennyiségek is kiesnek.

Az észak-ázsiai LNG tőzsdén (JKM) jegyzett gáz ára az előző héten 14 dollárra emelkedett millió brit hőegységenként (mmBtu), ami négyhavi csúcsot jelent. Összehasonlítva Európával, jelenleg nagyjából egy árban mozog a két régió LNG árazása, hiszen a TTF-en jegyzett gáz ára 13,95 dollár/mmBtu körül alakul.

Hasonló "licitverseny" alakult ki 2022-ben is, amikor Európa hatalmas mennyiségű LNG-t vásárolt prémium áron, hogy leváljon az orosz gázról – részben ázsiai szállítmányokat irányítva át magához. Európa földrajzi fekvése miatt azonban távolabb esik a nagy LNG-exportőröktől (USA, Katar, Ausztrália), így a szállítási idők és ezzel együtt a költségek is nagyobbak. A közel-keleti - és tegyük hozzá, az orosz források - előnye éppen a relatív közelség. Ha ez a forrás bizonytalanná válik, Európának messzebbről (Amerika, Afrika) kell még több gázt beszereznie, ami logisztikailag és ár szempontjából is kihívás.

A vezetékes földgázszállításokat sem szabad figyelmen kívül hagyni az európai energiabiztonság vizsgálatakor. 2024-ben Norvégia volt az EU legnagyobb gázszállítója (teljes gázimport 33%-a, 91,1 milliárd köbméter). Emellett Európa három fő EU-n kívülről érkező vezetékes forrásra támaszkodik: Azerbajdzsánra, Algériára és már kisebb mértékben ugyan, de 2028-ig még Oroszországra is. Bár ezek a szállítási útvonalak földrajzilag távol esnek a Hormuzi-szorostól, geopolitikai értelemben mégis összekapcsolódnak a közel-keleti térséggel.

Az orosz gáz a Török Áramlaton (török területen) keresztül érkezik, amely bár a Fekete tenger alatt halad át, de egy olyan ország felügyelete alatt, amely közvetlen szomszédja több közel-keleti konfliktusgóc térségnek. Az azerbajdzsáni gáz pedig a Déli Gázfolyosó révén (SCP, TANAP, TAP) jut el Dél-Európába, átszelve a Kaukázust, Törökországot és a Balkánt – mind geopolitikailag érzékeny régiók.

Továbbá, Egyiptomból is érkezik LNG Európába, főként Spanyol- és Olaszországba. Noha Egyiptom Észak-Afrikához tartozik, szorosan kapcsolódik a közel-keleti térséghez történelmileg, politikailag és gazdaságilag is. Mindez azért fontos, mert egy súlyosabb izraeli–iráni eszkaláció átgyűrűzhet a régió más országaira is. Ez nem lenne példátlan:

a térség geopolitikai története során számos alkalommal váltott ki egyetlen konfliktus regionális instabilitást.

Egy ilyen helyzetben nem csupán a Hormuzi-szoroson áthaladó LNG-szállítások kerülnének veszélybe, hanem akár az Európába irányuló vezetékes import egy része is – különösen, ha Törökország, Algéria vagy Katar valamilyen módon érintetté válik - nem feltétlen a konfliktusban, hanem egy azt követő politikai átrendeződés következtében.

A 2024-es adatok alapján, ha e három fő vezetékes szállítási forrás (Oroszország, Azerbajdzsán, Algéria) kiesne, az a vezetékes import mintegy 43%-át (82,5 milliárd köbméter) jelentené. Ezzel párhuzamosan, ha a Hormuzi-szoroson és a keleti Földközi-tengeren áthaladó LNG-szállításokat is megszakítanák, az az európai LNG-ellátás 10%-át érintené. Fontos hangsúlyozni: ennek valószínűsége rendkívül alacsony - éppen ezért ezt a forgatókönyvet csak gondolatkísérletként érdemes kezelni.

Sőt, egy elhúzódó konfliktus esetén Katar akár úgy is dönthet, hogy alternatív, vezetékes exportútvonalakat alakít ki a Vörös-tenger irányába – ehhez azonban elengedhetetlen lenne Szaúd-Arábia beleegyezése. Több szakértő szerint éppen ez az oka annak, hogy miért nem valósultak meg eddig vezetékes összeköttetések a térségben. Az arab világ – Izraelen kívül is – mélyen megosztott, elsősorban a síita–szunnita ellentétek mentén, ami alapvetően gátolja a hosszú távú energetikai együttműködések kialakulását. Egy ilyen vezetékrendszer több országon haladna keresztül, amihez stabil és kölcsönös bizalmon alapuló politikai kapcsolatokra lenne szükség – ezek azonban hiányoznak.

Az európai gázpiac ideges - talán túlságosan is

Az kijelenthető, hogy földgáz esetében valódi ellátásbiztonsági probléma kialakulására jelenleg csak minimális az esély, ugyanakkor az árak emelkedésének jóval nagyobb tere van. Hiába esett közel 50%-ot áprilisra az európai irányadó földgáztőzsdén (TTF) a gáz ára a februári 59,3 euró/MWh-s csúcsát követően, most ismét jelentős emelkedésen van túl - legalábbis volt a tegnapi napig.

Bár az árjegyzés április végi, 31,3 euró/MWh-s mélypontjához képest hétfőn még 30%-os pluszban volt,

addigra a keddi piacnyitásra ezt lényegében lefelezte.

Míg tegnap 40,5 euró/MWh-n zárt, most reggelre 36,6 euró/MWh-n nyitott köszönhetően annak, hogy Donald Trump magyar idő szerint hajnalban bejelentette: Izrael és Irán között fegyverszünet lépett életbe - amelyet azóta már mindkét fél meg is sértett.

Ezzel az európai gáztőzsdén jegyzett energiahordozó lényegében "visszaadta" a iráni-izraeli konfliktus kitörése óta tapasztalt árnövekedést - mintha mi se történt volna.

Bár a közel-keleti - vagy az energiapiacon jelentős szereplőket érintő - konfliktusok rendszerint gyors áremelkedést váltanak ki az energiahordozóknál, a történelmi példák azt mutatják, hogy ezek a sokkok többnyire rövid életűek. Még a legsúlyosabb válságok – mint az 1979-es iráni forradalom, a 2003-as iraki háború vagy éppen a 2022-es februári orosz invázió – is „csak” időleges piaci reakciókat eredményeztek, ami után az árak jelentősen csökkentek - ahogy a félelem elült és a piacok alkalmazkodtak az új helyzethez.

Remek és friss példa erre az orosz-ukrán háború: a februári inváziót követően nem egészen 10 hónap alatt, az év végére az európai földgáz árjegyzése pont ugyanazon az árszinten volt, mint amikor a háború kitört:

Ez azonban nem jelenti azt, hogy a piaci mozgásokat alábecsülhetnénk, hiszen a gyors visszarendeződés ellenére az árak a köztes időszakban többszörösükre emelkedhetnek, ami komoly sokkhatást gyakorolhat a piacokra és a gazdaságokra.

Summa summárum: még ha az izraeli–iráni feszültség ki is vált rövid távú, de jelentős áremelkedést, a tapasztalatok alapján valószínűbb, hogy átmeneti jellegű lesz – feltéve, hogy a konfliktus nem eszkalálódik régiós szintre.

Magyarország szerint ez veszélyes, de érdemes árnyalni a képet

Mindeközben az Európai Unió kedden bejelentette azt a tervét, amely 2027 végéig megszünteti az orosz kőolaj- és földgáz importját. A magyar kormányzat szerint ez súlyosan hibás döntés, hiszen egy ilyen helyzetben a kínálati oldal szűkítésével csak tovább fokozódik a felfelé irányuló nyomás az európai kőolaj és földgázárakon.

Ez részben igaz, de érdemes megvizsgálni az állítást, mert több fontos elem kimarad az indoklásból:

• Az import tiltási kötelezettség - Magyarország számára, sok tagállamtól eltérően - csak 2027 végével lép életbe, ami még 2,5 év. Tehát a jelenlegi árakra, mivel az orosz források továbbra is rendelkezésre állnak, nem igazán vagy csak minimálisan van hatással a döntés, hiszen a TTF esetében a legnagyobb volumenben kereskedett termék a következő havi szállításokra szóló kontraktus. Mellékesen a 2028 januári leszállításra szóló TTF gáz ára jelenleg 30 euró/MWh körül alakul, ami csak minimálisan, 2%-ot emelkedett a közel-keleti konfliktus hírére - az uniós leválási terv bejelentése óta pedig 5%-ot összesen.
• Egy másik fontos szempont, hogy bár nem ismerjük részleteiben a 2021-ben Oroszországgal kötött hosszútávú gázszerződés tartalmát, Nagy Márton nyilatkozata alapján tudható, hogy azt a TTF-hez indexálták. Ez azt jelenti, hogy amennyiben a közel-keleti konfliktus – vagy bármilyen más tényező – miatt megemelkedik az európai gázár, az orosz importgáz ára is automatikusan emelkedni fog, hiszen az a TTF-hez, vagyis az európai árakhoz van kötve. Így kijelenthető, hogy az "olcsó orosz gáz" kijelentés önmagában nem állja meg a helyét, hiszen az európai gázárakkal együtt nő vagy csökken – a kedvezmény valószínűleg inkább a költségstruktúrában jelenik meg.

Ugyanis szintén többször elhangzott már kormányzati részről, hogy az orosz fél egészen Kiskundorozsmáig szállítja a gázt, így a logisztikai költségek alacsonyabbak lehetnek. Ezzel szemben az LNG-import esetében a nagykereskedelmi árra még rárakódik a szállítás és újragázosítás díja is, ami behozatali iránytól függően 5–15 euró/MWh többletköltséget jelenthet – ez pedig a jelenlegi árkörnyezetben 20–30%-os felárat eredményez, de semmiképp sem a dupláját vagy tripláját a piaci árhoz képest. Hozzá kell tenni, hogy a rezsicsökkentés miatt a lakossági számlákon egy befagyasztott, politikai aktorok által eldöntött ár jelenik meg, amely nem tükrözi a valós piaci árazást.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images