Ki fizeti meg a fenntarthatóság árát az új lakásoknál?

A Magyar Nemzeti Bank évek óta erőteljes szerepet játszik a hazai pénzügyek zöldítése terén. Ma már világosan látszik, hogy a jegybank aktív szerepvállalása időben történt, pozitív eredményei vannak, a kérdés most már tehát az, hogy eljött-e az ideje a programok átalakításának, vagy az aktív jegybanki szerepvállalás felfüggesztésének.

Az MNB nemcsak a bankok tevékenységét szabályozó hatóságként, de finanszírozóként is sokat tett a magyarországi zöld hitelezés beindításáért. Erre szükség is volt, mert sokáig úgy tűnt, hogy a közép-kelet európai régióhoz hasonlóan a hazai intézményrendszer piacvezérelt módon nem, vagy lassan veszi át a nemzetközi gyakorlatokat, még akkor is, ha azok szemlátomást igen gyorsan teret nyernek. A Bloomberg adatai szerint világszerte nagyon dinamikusan növekszik a fenntartható adósságkibocsátás. A fenntartható adósságok (hitel + kötvény) dollárban mérve, globálisan már 2019-ben is 80 százalékkal növekedtek az egy évvel korábbi évhez képest, a 2020-as koronavírussal nehezített év is 32 százalékos bővülést hozott, de tavaly már több mint megduplázódtak. Ehhez csatlakoztak a magyar folyamatok is többek között a zöld államkötvények bővülésével, illetve az MNB által támogatott Növekedési Kötvényprogramon keresztüli zöld kötvény kibocsátásokkal.

Magyarországon a zöld kötvény kibocsátások, a zöld hitelezés, valamint általában a zöld finanszírozás terjedése a mai napig nem annyira piaci indíttatású, mint inkább a szabályozói környezetből és az MNB szerepvállalásából eredeztethető.

A KPMG által megkérdezett ingatlan fejlesztő, -kivitelező és - üzemeltető cégek zöme például a mai napig úgy véli, hogy a fenntarthatóság árát (különösen a mostani építőipari áremelkedések idején) még mindig nem tudja megfizettetni az ingatlanok vevőivel, vagy bérlőivel. A fenntarthatóság irányába tett lépések így közvetett formában, vagy csak hosszabb távon térülnek meg, például a rezsi típusú költségek, vagy – és ez a lényeg – a kedvezőbb finanszírozás oldalán.

Abban, hogy ez így van, kétségtelenül nagy szerepet játszott a MNB. Az MNB legnagyobb visszhangot kiváltó lépése a 200 milliárdos, majd 300 milliárd forintra emelt zöld lakáshitel csomag volt, hiszen ennek hatását közvetlenül érezhette a lakosság. Ennél azonban fontosabbak a háttérben zajló folyamatok és a zöld hitelezés beindításához szükséges banki felkészülés pozitív vagy negatív ösztönzőkkel való megtámogatása a jegybank részéről.

Ide soroljuk a tőkekövetelmény kedvezmény bevezetését, a fenntarthatósági témakörökkel foglalkozó vezetők kiválasztását, a fenntarthatósági lehetőségek és kockázatok feltárását, valamint az ezt támogató klímastressztesztek elvégzését, vagy akár a pénzügyi szektor legfontosabb társadalmi kérdését, az általa finanszírozott CO2 kibocsátások számítását és közzétételét. Ezek ugyanis – a konkrét piaci támogatásokkal együtt - oda vezettek, hogy a pénzintézetekben zömmel felálltak azok a csapatok, amelyek a jövőben képesek lesznek a fenntarthatósági szempontok érvényesítésére a hitelezésben, a kockázatkezelésben vagy a befektetésekben. Nem volt triviális, hogy ez ilyen gyorsan megtörténik.

Ide kapcsolódik, hogy a fenntarthatóság mérése, az ESG szempontok érvényesítése, a szükséges adatok beszerzése, sőt egyáltalán rendelkezésre állása a mai napig nem evidens feladat a régiós bankok számára. Nem véletlen, hogy a nyugati anyabanki gyakorlatok itteni implementálása sem megy zökkenőmentesen, ma is sokkal jellemzőbb az „abból főzünk, amink van” gyakorlat a pénzintézeteknél, mint a nyugat-európai anyabankok gyakorlatának egyszerű másolása. Nemcsak a bankok, hanem az ügyfelek – hiteligénylők, kötvénykibocsátók, befektetők – sincsenek olyan mértékben felkészülve a zöld finanszírozása, mint a fejlett országok nagyvállalatai. Ennek megfelelően az adatszolgáltatás minősége, sztenderdizáltsága és hitelessége is hagy még kivetnivalókat maga után, így a magyar bankrendszer kénytelen a maga által kidolgozott módszertanokkal dolgozni.

Ezek a hiányosságok rámutatnak arra, hogy a szabályozó hatóság szerepvállalásának még nem lehet véget vetni. Az azonban, hogy a kedvező folyamatok elindultak, kialakult a képességeknek, készségeknek és kapacitásoknak az a rendszere, amely a jövőben alapja lehet a zöld finanszírozásnak, nem megkérdőjelezhető. Mindez – a kétségtelenül nehezebbé váló monetáris és fiskális politikai környezettel párosulva – oda vezethet, hogy a jegybank a jövőben nem annyira forrásokkal, mint inkább szabályozói szerepével élve, és a már látható piackonform eredményeket felhasználva lép tovább a fenntarthatóság érvényesítésében. A szabályozók és jogalkotók egyre részletesebb és mélyebb szabályozásokat alakítanak ki a fenntartható célok elérése érdekében, amelyhez az egyik nagyon fontos transzmissziós csatorna a pénzügyi szektor.

Világszerte szigorítják a fenntarthatósági információk közzétételét, illetve hitelességét.

Az amerikai tőzsdefelügyelet, az SEC új tervei szerint azon cégeknél, ahol a fenntarthatósági kockázat materiális lehet, részletes adatokat kell közzétenni a pénzügyi jelentéseikben, így például a Scope 3 kibocsátásokat is. A materiális szó azonban kicsit csalóka lehet, mivel a jelenlegi tervek szerint, ha az eredménykimutatás, a mérleg vagy a cash-flow meghatározott soraira a fenntarthatósági kockázat 1 százaléknál nagyobb hatással van, az már materiális. Az EU is folyamatosan bővíti a fenntartható pénzügyek egyik alapját képező szabályozás, a Taxonómia végrehajtási szabályait, a közzétételi szabályokat (CSRD), vagy akár a szektorális szabályokat (CRR, Szolvencia, IDD), amelyek közül több változás már idén hatályba lép. Magyarországon az MNB a Zöld ajánlás kiegészítésére készül, és tervezi a tőkekövetelmény-kedvezmények körének felülvizsgálatát, de átdolgozott formában akár újra is indulhatnak egyes zöldprogramok.

A piackonform eszközök egyike lehet a zöld tőkekövetelmény-kedvezmény kiszélesítése.

Ez – a megfelelő prudenciális szabályok betartása mellett – nem kerül konkrét pénzösszegbe a tranzakciók egyetlen szereplőjének – hiteligénylő, bank, állam – sem, viszont erős ösztönző a bankok, és jó lehetőség a hiteligénylők számára, hiszen igénybevételével a pénzintézetek kedvezőbb hitelkonstrukciókat tudnak kialakítani az ügyfelek számára. Ez tipikus win-win szituáció, amely a további kedvező tapasztalatokkal, azaz a zöld hitelt felvevők kisebb nemfizetési arányát, vagy a hitelfedezetek értékállóságát látva még tovább javulhat, mégpedig teljesen piaci alapon.

A szerző a KPMG szenior menedzsere.

Címlapkép: Getty Images