Sokk az építőanyagpiacon: energia, kőolaj és árfolyam egyszerre robbantotta fel az árakat

Kiss Gábor, a Metrodom Kivitelező ügyvezető igazgatója, az IFK alelnöke már a bevezetőben érzékeltette, mennyire hirtelen vált főtémává az építőanyagár-emelési hullám. A panelre eredetileg más fókuszokkal készültek, mégis egyik napról a másikra levelek indultak el a gyártóktól, arra figyelmeztetve, hogy az öbölmenti események, a kőolaj- és földgázpiaci zavarok, valamint az euróárfolyam ingadozása egyszerre gyűrűzött be a költségoldalra.

Moderátorként a legfontosabb kérdést így fogalmazta meg:

meddig tart a probléma, velünk marad-e az áremelkedés, vagy gyors korrekció jön?

Egyúttal azt is feszegette, hogy a fejlesztők és kivitelezők hogyan tudnak tervezni, ha a költségkörnyezet naponta változik.

Tibor Dávid, Masterplast elnöke, az ÉVOSZ alelnöke szerint nem önmagában a háborús helyzet a döntő, hanem az, ha a logisztikai-energetikai „ütőerek” sérülnek, például a Hormuzi-szoros körüli szállítási kockázatok miatt. Úgy látta, a Covid óta az iparág megtanulta a sokkok kezelését, de most néhány hatás gyorsabban és keményebben csapódik le.

Három kategóriába rendezte az építőanyagokat: vannak termékek, ahol a szállítás és csomagolás miatt csak 5–8% körüli drágulás jöhet, vannak energiaintenzív gyártásúak, ahol az energiaköltség döntő, és vannak a kőolajszármazékokra épülő anyagok, ahol egyszerre jelentkezik ár- és elérhetőségi sokk. Ez utóbbinál 50–100% közötti alapanyagár-emelkedést érzékelt, és a Masterplast reakciójaként átmeneti, készletmixelt árazást,

azonnali 15–20%-os emelést, majd további lépcsőket vázolt, jelezve: a legnagyobb baj sok esetben nem is az ár, hanem az ellátási hiány.

Potos János, a Wienerberger kereskedelemért és marketingért felelős igazgatósági tagja a „piros termékek”, vagyis az égetett kerámia világából hozott kijózanító választ: szerinte a tégla és a cserép sem „védett” az energiapiaci sokkokkal szemben. Az európai gázár-képzés miatt kulcsnak tartotta a Dutch TTF-et, mert hiába más útvonalon érkezik a gáz, az árszintet és a kitettséget erősen meghatározza a piaci benchmark. Úgy fogalmazott:

a kerámia termékeknél a földgáz költséghatása nagyjából 30–40% is lehet, ezért a gyártóknak kénytelenek lesznek jelezni a partnerek felé a drágulást.

Emellett a Wienerberger csőgyárának példáján azt is bemutatta, hogy a PVC és polietilén alapanyagoknál beszerzési verseny indul, és az sem biztos, hogy ami ma elérhető, holnap is az lesz. A konfliktus kifutását illetően óvatos maradt: szerinte nincs ember, aki biztosan megmondaná, mikor áll helyre a piac, mert a kockázat nem egyetlen eseményből, hanem egy láncolatból áll.

Ritter Ádám, a Moratus Szerkezetépítő Kft. műszaki ügyvezető helyettese, a PREbeton Zrt. / Market Csoport igazgatósági tagja a beton és betonacél oldaláról azt a félelmet fogalmazta meg, hogy újra bekövetkezhet a „pénzért sincs” állapot, amit a piac korábban már megélt. Külön kiemelte, hogy a kivitelezői szerződések jelentős részében a háború, mint vis maior már nem „menekülőút”, vagyis sok kockázatot a megrendelők igyekeznek a kivitelezőkre tolni. Ezért a gyártói áremelő leveleket a kivitelezők nehezen tudják majd továbbhárítani, különösen feszes megtérülésű lakásprogramoknál.

Konkrét piaci jelzésként említette, hogy

a betonacél rövid idő alatt 10–15%-ot emelkedett, miközben az adalékszerek és építéskémiai termékek egy része kőolaj-alapú, így ott is elérhetőségi korlátok és diktált árak jelenhetnek meg.

A jövőképet illetően azonban visszafogott maradt: szerinte a magyar piacon továbbra is erős árverseny lesz, sok tenderen már a „munka határán” mozog az árazás, és ő egyelőre inkább tapogatózó ajánlatkéréseket lát, nem biztos indulásokat.

Juhász Attila, az ÉVOSZ Magyar Építőanyag-kereskedelmi Tagozat elnöke, az Újház Zrt. igazgatóság elnöke kereskedői nézőpontból azt érzékeltette, hogy a sokk a mindennapi működésben azonnal megjelenik, és néha már a bejelentések száma is jelzi a helyzet súlyát. Saját példát hozott: a panelbeszélgetés nagyjából fél órája alatt hat áremelési értesítést kaptak a beszállítóktól, ami szerinte jól mutatja a tempót.

Ugyanakkor igyekezett kontextust adni: az előző években inkább stabilitás volt, 2024-ben például átlagos árcsökkenést, „deflációt” említett, és azt állította, 2025-ben is csak mérsékelt volt a növekedés, vagyis most egy nyugodtabb bázisról indul a piac. A fuvarozási költségeknél részletesen elmagyarázta, hogy az üzemanyagár-emelkedés már önmagában is több százalékos fuvardíj-emelő hatást hozhat, ami végül minden anyag árában megjelenik. Arra a kérdésre pedig, hogy tartós-e a drágulás, azt mondta:

még ha mérséklődnek is az árak, hetek-hónapok kellenek a normalizálódáshoz, és az ellátási láncok „kivéreztetettsége” miatt sok költség elem hosszabb távon is beépülhet.

A beszélgetésben elhangzott, hogy idén és jövőre az építési engedélyek száma növekedhet, ami egyesek szerint a piac éledező keresletét jelzi, mások szerint viszont még nem jelent automatikusan induló beruházásokat. A moderátor egy fontos kockázatra is felhívta a figyelmet:

az 5%-os lakásáfa időbeli szabályozása erősen befolyásolhatja, mennyi projekt valósul meg ténylegesen.

A végszó kifejezetten gyakorlati üzenet: aki most stabil áron és biztos elérhetőséggel tud anyagot venni, az a következő hónapokban versenyelőnybe kerülhet.

Címlapkép forrása: Portfolio