Mennyi orvos hagyta el valójában Magyarországot? Három ábrán a valóság

krtk blog Az ELTE Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont blogja.

Az orvosok külföldre áramlásának mérése a legtöbb országban nehézségekbe ütközik, mivel rendszerint nem állnak rendelkezésre megbízható adatok és idősorok az orvosok migrációjáról. A migráció változását, a kiáramlás alakulását rendszerint a külföldi munkavállaláshoz kiadott diplomaigazolások és elismerések számával mérik, mivel általában ez az egyetlen rendelkezésre álló adat. Ez a mérőszám azonban pontatlan, mivel egyrészt nem minden orvos megy külföldre, aki kikéri az igazolásokat, ugyanakkor sokan a nélkül vállalnak más országban állást, hogy igazolásért folyamodnának. A mobilitás és a foglalkoztatás formái egyre változatosabbak: rövid távú szerződések, részmunkaidős foglalkoztatás, a hétvégi ügyeletek vállalása stb. Ez még nehezebbé teszi a migráns orvosok számának meghatározását. Magyarországra vonatkozó korábbi vizsgálatok is egyrészt a külföldi munkavállaláshoz kiadott diplomaigazolások és elismerések száma alapján próbálták leírni az orvosok külföldi munkavállalásának változását, másrészt kérdőíves adatfelvételekre támaszkodva a migrációs szándékokat elemezték.

A következőkben két, összefüggő kutatás eredményei alapján mutatom be, hogy hogyan változott az orvosok külföldre vándorlásának valószínűsége két, egymást részben átfedő, egyforma hosszúságú, 9 éves időszak alatt, 2003 januárja és 2011 decembere valamint 2009 januárja és 2017 decembere között. Az elemzésekhez olyan adatbázisokat használtunk, melyek a népesség 50 százalékos, anonimizált mintáját tartalmazzák (itt és itt), és melyekben a vizsgált időszakokban hónapról hónapra követhető, hogy az egyén dolgozott-e, ha igen, milyen foglalkozásban, ha nem dolgozott, akkor milyen munkaerő-piaci státuszban volt. A minta tehát lehetővé tette, hogy azonosítsuk, hogy egy-egy hónapban kik dolgoztak orvosként, valamint azt, hogy kik hagyták el különböző okokból az orvosi pályát. Azt is meg tudtuk állapítani, hogy kik azok, akik tartósan külföldön vannak. Nem csak azokat az orvosokat tudtuk idesorolni, akik kijelentkeztek Magyarországról (vagyis leadták lakcímkártyájukat és bejelentették, hogy külföldön telepedtek le), hanem azokat is, akik fenntartják magyarországi lakcímüket, de tartósan külföldön dolgoznak.

Az itt bemutatott kutatások tehát a megvalósult mozgásokat tudták követni. A mintából ismertük az egyének néhány egyéb jellemzőjét is, ezek felhasználásával valószínűségi modelleket számítottunk. Ezek annak valószínűségét mutatták, hogy mekkora az adott hónapban annak kockázata, hogy egy orvos külföldre megy dolgozni, ha az adott hónapban még orvosként dolgozott, figyelembe véve, hogy nem csak külföldi munkavállalás miatt hagyhatja el a hazai ellátást (hanem belföldi pályaelhagyás, inaktivitásba vonulás, elhalálozás miatt is)[1] A külföldi munkavállalás valószínűsége mellett az egyéb okokból történő pályaelhagyás valószínűségét is modelleztük, ezek eredménye a hivatkozott tanulmányokban megtalálható. 

Az első vizsgált időszakban, 2003 január és 2011 december között az orvosok 12 százaléka költözött külföldre, míg 2009 januárja és 2017 decembere között 6 százalékuk. Ez komoly javulásnak tűnhet, de ha közelebbről is megvizsgáljuk, hogy mi történt, akkor már korántsem ilyen kedvezőek a változások. Az 1. és 2. ábra a két időszakra a valószínűségi becslések alapján mutatja be a 40 éves, és fiatalabb orvosok, valamint a 41-50 éves orvosok külföldi munkavállalásának kumulált gyakoriságát 2003 és 2011, valamint 2009 és 2017 között. Az ábrákon egyrészt azt láthatjuk, hogy a 9 éves periódiusok végére az orvosok mekkora hányada ment külföldre dolgozni, másrészt azt is követhetjük, hogy milyen ütemben folyt a kiáramlás a különböző időszakokban.

Látjuk, hogy a legfeljebb 40 éves, és a 41-50 éves orvosok is nagyjából ugyanabban az arányban mentek külföldre a két 9 éves periódus végére, sőt a 40 éves és fiatalabb orvosok közül kicsit még többen is mentek el 2009 és 2017 között, mint a 2003 és 2011 közötti időszakban.

Az összes orvos között azért csökkent a külföldön munkát vállalók aránya, mert az 50 évesnél idősebb orvosok közül kevesebben mentek el, miközben rendkívüli mértékben megnőtt az idősebb orvosok aránya. 2003 és 2017 között a 71 évesnél idősebb orvosok aránya 3 százalékról 12 százalékra nőtt, a 61 -70 éveseké 11 százalékról 18 százalékra, miközben a fiatal orvosok aránya óriási mértékben csökkent. 2003-ban a legfeljebb 40 éves orvosok aránya 45 százalék volt, 2017-ben már csak 28 százalék (3. ábra).

Ez annyit jelent, hogy hiába látunk kisebb arányú kivándorlást az összes orvos körében, nem számíthatunk az orvoshiány enyhülésére.

A legjobb munkaképes korban lévő orvosok legalább ugyanakkora valószínűséggel vállalnak külföldön munkát mint korábban, vagyis nem nőtt a hazai pálya vonzereje számukra. Az idősebb orvosok arányának rendkívüli növekedése, az aktív orvosok elöregedése pedig azzal a következménnyel jár, hogy ők is hamarosan el fogják hagyni a pályát nyugdíjba vonulás miatt, ezzel is növelve az orvoshiányt.

[1] A modellek pontos ismertetését lásd a hivatkozott tanulmányokban.

Címlapkép: Getty Images