Az adósságplafon lesz az arany ugródeszkája? (x)

A történelem sokszor ismétli önmagát, így nem menne csodaszámba az sem, ha az amerikai adósságplafonról szóló vitában, a feleknek nem sikerül megegyezésre jutni. 1995-ben már volt erre példa, ami az USA ideiglenes fizetésképtelenségét eredményezte. A vita követése mellett szintén figyelemreméltó az aranyára és az amerikai adósságállomány alakulása közötti - esetenként meglepő - összefüggések.

1995-ben Bill Clinton akkori elnöknek már készülődni kellett a következő évi választásokra. Az arany ára akkor 386 dollár volt unciánként. Nem tekinthető véletlennek, hogy a republikánusok ellenzékből a megszokottnál, még vehemensebben támadták a Clinton-adminisztrációt az adósságplafon emelésének ügyében. Az adok-kapok oda vezetett, hogy néhány napig az állam nem tudta folyósítani a szociális juttatásokat, valamint be kellett zárni a nemzeti parkokat. A republikánusok arra akarták kényszeríteni az elnököt, hogy radikálisan faragja le az állami juttatásokat, csökkentse az adókat és 2002-ig állítsa helyre a költségvetés ingatag helyzetét. Clinton és apparátusának politikai ügyessége/ügyeskedése miatt az ellenzék lógó orral volt kénytelen elfogadni azt, hogy a demokraták keresztül tudták vinni az akaratukat még annak árán is, hogy napokig lebénult az államigazgatás. Nem kis részben ez az ügy is hozzájárult ahhoz, hogy Bill Clinton 1996-ban újrázni tudott az elnökválasztáson.

De mondanunk sem kell, hogy minden az állami költségvetés növelését eredményező politikai győzelem "pürrhoszi dicsőség". Rövid távon jól kommunikálható a választók felé, de annak közép- és hosszú távú hatásairól a győztes fél általában mély hallgatásba burkolódzik. Az eredményeket illetően jól látható, hogy 1995 óta az USA államadóssága 240 százalékkal 16,7 billió dollárra hízott. Ugyanazon év óta a sárga fém ára a mai napig szintén 240 százalékkal emelkedett (!!!)

Sokan azt vallják, hogy főleg a gazdasági adatok és tények viszonylatában nincsenek véletlenek. Az USA világpolitikai ereje, jelentősége és szerepe nem kérdőjelezhető meg. Gazdasági rendszere a súlyos adósság terhe alatt is működik, pl. a mostani válság legnehezebb időszakában is pluszos GDP adatokat produkált, ellenben az eurózónával, amely a recesszióval is küzdött. Viszont az adósságát nem maga finanszírozza, hanem javarészt külföldi országok.

Ilyen körülmények és adottságok mellett joggal felvetődik a kérdés, hogy a mostani helyzet meddig tartható fenn? Mikor jön el az a pont, amikor nem lesz elég pl. az, hogy a QE program kezdete óta a rendszerbe pumpált két billió dollár sem lesz elegendő a gazdaság életben tartására. Köztudott, hogy a demokraták a jegybankon keresztül történő lazítás és ezáltal az infláció növelésének támogatói. A FED új elnöke, Yellen asszony (demokrata) politikai háttere miatt várhatóan a QE program jóval lassabban kerül kivezetésre és a pénzlazítással együtt járó kockázatot továbbra is az amerikai gazdaság felett lebegnek majd. Ezek alapján nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a véleményt, mely szerint az arany újbóli tartós emelkedési szakaszának fő okozója maga a bizonytalan amerikai gazdaság és a gyengülő dollár lesz. Látva az újra ismétlődő politikai csatározásokat az adósságplafon körül, lehet, hogy a spekulánsok hadának ügyeskedése ellenére hamarabb érhet véget az arany vesszőfutása?

• Címkék:
• prémium