Hazánk évtizedek óta meghatározó szereplője a kukoricatermesztő országoknak, bár az utóbbi időben jelentősen megváltoztak a termesztési és értékesítési feltételek is. Új szereplők jelentek meg a piacokon és a klímaváltozás is újabb kihívások elé állítja a magyar gazdálkodókat. A Hungrana Kft. stabil felvásárlópiacot biztosít a termelőknek, hiszen éves szinten közel 1,2 millió tonna kukoricát dolgoz fel Szabadegyházán található üzemében.
Reng Zoltánnal beszélgetünk
A jelenlegi előrejelzések szerint idén rekord mennyiségű termés várható.
R.Z.: Igen, bár Magyarországon nem, de nagyon jó kilátások vannak arra, hogy globálisan a 2021-es évet is a kukoricatermesztés rekordévei között tartsuk majd számon. Nekünk pedig, mint feldolgozóipari szereplőnek nagyon fontos, hogy a megfelelő mennyiségű és minőségű alapanyag rendelkezésre álljon a gyártáshoz. A Hungrana Kft. nedves és száraz kukoricát egyaránt vásárol, hiszen az általunk előállított termékek gyártása során szükségünk van nedves kukoricára is.
A kukorica ára az elmúlt hónapokban szinte megmagyarázhatatlan magasságokba kúszott. Hogyan érintette ez a feldolgozóipart?
R.Z.: Megdöbbentő volt látni, hogy milyen szintű áremelkedést hozott az újesztendő. Illetve ez már a múlt év végén elindult, ám azt, hogy ilyen hosszan kitartanak a gabonapiacon megfigyelhető igen magas árak, azt senki nem sejtette. Nagyon sok piaci történés befolyásolta az árszintek emelkedését, hogy csak párat említsek: Kína „éhsége”, a tárolók feltöltése valamint az újonnan létesített több ezer sertéstelep kiszolgálása. Emellett még egy fontos tényezőt emelnék ki, a nyersanyag áremelkedését. A különböző energiahordozók (kőolaj, földgáz) és ipari nyersanyagok (többek között a különböző fémek) ára is rég nem látott mértékben emelkedett. Megfigyelhető tendencia, hogy amennyiben az egyik elem ára emelkedésnek indul, nagy eséllyel húzza a magával egy másik elem árát is. A termények előállítása is nyersanyag és energiaigényes feladat, ráadásul az árut sok esetben nagy távolságokra kell szállítani, melynek költségei szintén beépülnek a termények áraiba.
A hazai feldolgozók jól fedezettek alapanyaggal, mi a Hungranánál már az új kukorica lekötésén dolgozunk. Ám az elmúlt időszak igen költséges kukorica árai minket is érintenek, nem beszélve a takarmánygyártókat, forgalmazókat. A magas alapanyag árszintek magasabb termék árakat vonnak maguk után, melyek végül a végtermékekbe is megmutatkoznak, komoly drágulást hozva az élelmiszerárakban. Ennek hatását már érezhetjük.
Ön szerint meddig tartanak még ki a magas árszintek?
R.Z.: Véleményem szerint valamikor a közeljövőben jöhet a konszolidáció. Talán a nyár végén, amikor már a virágzás hazánkban és Európában is megtörtént, és látszik már a várható termés, kiadják az újabb előjelzéseket, országonkénti várható termés adatokat. Ez adhat a piacoknak egy olyan támaszt, ami az árszinteket lefelé mozgathatja. De természetesen addig még sok víz folyik le a Dunán.
Köztudott, hogy hazánk komoly sikerekkel büszkélkedhet kukoricatermesztés tekintetében, ha csak azt vesszük, hogy a 70-es években még hozzánk jártak tanulni a világ több pontjáról.
R.Z.: Igen, sikeres kutatás-fejlesztések és technológiai fejlesztések zajlottak ebben az időszakban, melynek eredményeképpen hazánk iparszerűen és ezzel együtt nyereségesen termesztette a tengerit, ezzel meghatározó szereppel bírt Európában. Magyarország azóta is jelentős kukoricatermelő, az egyik legnagyobb exportőr az Európai Unióban. A hazai feldolgozás szerkezete azonban megváltozott az elmúlt évtizedekben: a korábban inkább az állattartás takarmányozása céljából termesztett növényt manapság már főleg az ipar dolgozza fel az ország határain belül, és így hozzáadott értékkel kerülhet a piacokra. A megtermelt felesleg pedig a környező országokban kerül értékesítésre. Az igény a hazai kukorica iránt tehát nőtt, ezzel a növekedéssel azonban nem járt együtt a termésnövekedés, legalábbis nem a megfelelő ütemben. A termőterület nagysága változatlan, továbbra is kb. 1 millió hektáron termelünk tengerit, és az elmúlt években mindig rekord vagy rekord közeli éves terméshozammal zártuk az esztendőt.
Akkor jól értem, hogy a jövő kulcskérdése, hogy a gazdálkodók hogyan tudnak alkalmazkodni a megváltozottfeltételekhez?
R.Z.: Abszolút. A világban hatalmas változások mentek végbe, egyre több országban termelnek igen jól és versenyképesen kukoricát, így a magyar gazdáknak már a franciák mellett az ukrán, brazil és akár amerikai termelők is versenytársaivá váltak. A klímaváltozás sem könnyíti meg a gazdálkodók életét, kiszámíthatatlanabbá teszi a mezőgazdasági termelést, a szélsőségesebb időjárás megnehezíti és labilissá teszi a kukoricatermesztés nyereségességét, ezáltal a hosszú távú, potenciális és versenyképes fejlődést. Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a klímaváltozás egy nagyon komoly probléma, a növényeket „stresszessé” teszi, ezáltal pedig érzékenyebben lesznek a kórokozókra.
Ami biztos, hogy minőségben, árban és mennyiségben egyaránt fokozódik a verseny. A magyar gazdáknak arra kell felkészülniük, hogy a nagy kukoricatermelő országok egyre több terményt fognak piacra dobni, ezzel pedig kiszoríthatják a magyar tengerit a két évtizede megszerzett piacairól. A fókuszt a hazai gazdálkodóknak az eredményes és fenntartható gazdálkodásra kell helyezniük, ez lehet a jövőben a sikerük kulcsa.
(x)
