Évek munkája kellhet hozzá, de Brüsszel ellophatja Trump elől a világ egyik legnagyobb piacát

Sasvári Marcell

2025. október 12. 18:00

Hosszú évtizedek óta zajlanak egyeztetések arról, miként tudna az Európai Unió érdemi együttműködést kialakítani Dél- és Közép-Amerika országaival. Donald Trumpnak az Egyesült Államok élére történt újbóli megválasztása azonban úgy tűnik, új helyzetet teremtett: a tárgyalások addigi dinamikája megváltozott, és Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke előtt most megnyílt a lehetőség, hogy közelebb hozza a latin-amerikai országokat az EU-hoz. Bár a két kontinens közötti kereskedelem az elmúlt időszakban fokozatosan bővült, az új megállapodások révén kezdődhet el igazán az a partnerség, amely az Egyesült Államoktól délre fekvő országokat nemcsak gazdasági, hanem politikai értelemben is Európa szövetségeseivé teheti. Mindez azonban csak óvatosan kialakított kereskedelmi kvótákkal, szigorú emberi jogi és környezetvédelmi feltételek mellett, valamint folyamatos ellenőrzéssel valósulhat meg – de a stratégia már készen áll arra, hogy mindez a lehető legkevesebb zökkenővel menjen végbe.

Az Európai Unió az elmúlt napokban látványosan új szintre emelte Latin-Amerikára és a Karib-térségre (LAC) irányuló politikáját.

Szerdán az Európai Parlament elfogadta az Európai Unió és régió közötti partnerség kialakításáról szóló jelentést, majd egy nappal később, csütörtökön Ursula von der Leyen – ahelyett, hogy az újabb bizalmatlansági szavazások eredményére várt volna – bejelentette, hogy a Global Gateway programban 2027-ig több mint 400 milliárd eurót mozgósít a fenntartható fejlesztések és a stratégiai beruházások támogatására.

Az időzítés arra utal, hogy az EU ezúttal tudatosan egymás mellé helyezte a politikai-stratégiai és a gazdasági dimenziót, így a latin-amerikai országok is nagyobb arányban részesülhetnek a geopolitikai szövetségi háló kiépítését célzó forrásokból.

A Global Gateway forrásbővítése – amely a korábbi, 300 milliárd eurós kerethez képest mintegy egyharmados növekedést jelent – egyértelmű jelzésként értelmezhető arra, hogy

az EU nem csupán reagál Kína és az Egyesült Államok térségbeli aktivitására, hanem hosszú távon versenyképes alternatívát kíván kínálni.

Mindez természetesen nem valósulhat meg egyik napról a másikra, de úgy tűnik, az uniós döntéshozók mostanra magukévá tették azt a szemléletet, hogy a válságok rövid távú kezelése mellett is érdemes legalább évtizedes távlatban gondolkodni, ha Európa valóban fel akarja venni a versenyt globális riválisaival.

Kötelező hasonulás

Ezzel együtt a Parlament abból indul ki, hogy a multilaterális világrendet ma egyre élesebb versengés és a nemzetközi normák gyengülése jellemzi – ez pedig különös óvatosságot igényel a sok szempontból sérülékeny latin-amerikai országokkal való együttműködés megtervezésekor.

Ebben a környezetben az EU–LAC partnerségeknek nemcsak az energia- és nyersanyag-átmenet területén, hanem a migráció kezelésében és a szervezett bűnözés elleni fellépésben is átgondolt, összehangolt megközelítést kell alkalmazniuk. Ennek megfelelően a stratégia három alapvető pillért határoz meg:

a demokrácia és jogállamiság védelme,
a fenntartható és inkluzív fejlődés támogatása,
valamint a kölcsönösen előnyös gazdasági integráció elmélyítése.

Bár a dokumentum hangsúlyozza, hogy a két régió közötti párbeszédnek a „közös tulajdonlás” elvén kell alapulnia, nem hallgatja el, hogy komoly aszimmetriák vannak a felek között. Noha ezeket nem alá- és fölérendeltségi viszonyban kívánja kezelni, a valóság az, hogy jogállamisági és emberi jogi szempontból még jelentős előrelépésre van szükség, mielőtt az EU szociálisan érzékenyebb döntéshozói hajlandóak lennének háttérbe szorítani a hangos számonkérést.

Az ilyen típusú fejlődés ösztönzésére ugyanakkor hatékony eszközt jelentenek az uniós források, így a Global Gateway ideális zászlóshajója lehet a térségben megvalósuló uniós beruházásoknak. Az Európai Parlament korábbi becslése szerint

Latin-Amerikában évente mintegy 99 milliárd dolláros finanszírozási hiány mutatkozik a zöld és digitális infrastruktúrák fejlesztésében.

A mostani, 100 milliárd eurós keretbővítés pedig éppen akkora összeg, amelynek révén az Európai Beruházási Bank EFSD+ eszközén keresztül olyan területeken indulhatnak el ambiciózus programok, mint a megújulóenergia-hálózatok fejlesztése, a digitális összekapcsoltság erősítése vagy az oktatási kapacitások bővítése.

Ezzel a Bizottság olyan alternatívát próbál kínálni a kínai „Egy övezet, egy út” stratégiára, amely nem pusztán anyagi juttatásokat ígér a sok esetben kiszolgáltatottá váló országok döntéshozói rétegének, hanem olyan értékalapú beruházási modellt vizionál, amely biztosítja a fenntarthatóságot, és azt is, hogy az így elérhető javakból az országok polgárai is közvetlenebbül részesüljenek.

Stratégiai kényszer

Persze minderre a valódi motivációt a geopolitikai helyzet szolgáltatja az EU-nak, melynek vezetői akarva-akaratlanul kénytelenek mindent megtenni azért, hogy ellátási láncaikat biztonságban, nyersanyagszükségleteiket pedig fedezve tudják.

A kereskedelmi kapcsolatok egyébként Trump-elnökség fenyegetésében felpörgetett tárgyalások előtt is szépen alakultak az elmúlt évtizedben. Az EU és Latin-Amerika között

2023-ban az áruk és szolgáltatások kétirányú kereskedelme 395 milliárd eurót tett ki, ami 2013-hoz képest 54%-os növekedés.

Emellett az uniós közvetlen tőkebefektetések állománya 2022-re meghaladta a 740 milliárd eurót is.

Ez nem meglepő, hiszen a régió gazdag lelőhelye olyan kritikus nyersanyagoknak, mint a lítium, a réz és számos ritkaföldfém. Az EU már a Mercosur-országokkal és Mexikóval nemrégiben kötött megállapodásaiban is jelezte, hogy ezekben az ágazatokban nem pusztán alapanyag-kitermelésben, hanem helyi feldolgozásban és technológiatranszferben gondolkodik. Ez különösen jelentős fejlemény annak fényében, hogy a kínai BYD hasonló beruházásait – úgy tűnik – elutasították Chilében, amely az Európai Parlament stratégiájának egyik kiemelt partnerországa.

Fontos ez azért, mert miközben Amerika északi és déli oldala között meglehetősen felkavarta a kapcsolatokat Trump jelenléte, az USA továbbra is a térség első számú partnere, több mint 760 milliárd eurónyi éves áruforgalommal, és Kína az elmúlt évtizedben Latin-Amerika második legnagyobb kereskedelmi partnerévé lépett elő.

2024-ben a régió áruforgalmának értéke meghaladta a 480 milliárd eurót, és a kínai beruházások – az európai ambíciókhoz hasonlóan – elsősorban az infrastruktúrára, az energiára és a bányászatra összpontosítanak, gyakran gyors, ám kevésbé átlátható finanszírozási konstrukciókban.

Ehhez képest az Európai Unió 395 milliárd eurós forgalma jelenleg csak a harmadik helyet jelenti, ugyanakkor az EU előnye, hogy nem csupán exportőrként van jelen a térségben, hanem annak legnagyobb külföldi befektetőjeként is. Ez mélyebb gazdasági beágyazottságot biztosít, és lehetővé teszi, hogy az Unió ne pusztán a volumen, hanem a minőség terén erősítse pozícióját.

Uniós nézőpontból a Latin-Amerikával folytatott kereskedelmi mérleg összességében kiegyensúlyozottnak mondható. 2024-ben az EU többletet ért el Mexikóval, Chilével és Kolumbiával, mérsékelt többletet Argentínával szemben, míg Brazíliával és Peruval kisebb hiányt mutatott.

A Mercosur-országokkal összesítve szintén enyhe uniós deficitet lehet látni, ugyanakkor a szolgáltatáskereskedelem számos relációban jelentős uniós fölényt mutat: Mexikó esetében például 17,2 milliárd, míg Argentína, Brazília, Paraguay és Uruguay (azaz a Mercosur) esetében 28,5 milliárd euró értékben.

Ha pedig a teljes LAC-régiót az EU legnagyobb kereskedelmi partnereihez viszonyítjuk, jól látható, hogy Kínával mintegy ötször, az Egyesült Államokkal pedig tízszer akkora volumenben zajlik a kereskedelem, mint Latin-Amerikával.

Ezen még a legnagyobb horderejű Mercosur-megállapodással is csak 2040-re lehet érdemben javítani.

Itt az érzékeny termékek kvótáinak fokozatos növelésével eddigre számítanak arra, hogy az eddigi 84 milliárd euró körüli kereskedelmi forgalom megközelítheti a 140 milliárdot. Persze továbbra sem ez az elsődleges tényező, hanem az említett hatalmaktól való függés csökkentése.

Szükséges alapozás

Úgy látszik, az EU ez esetben még időben felismerte, hogy ahhoz, hogy valóban érdemben csökkenthesse függését, a partneri kapcsolat részeként a másik félnél felmerülő korrupciós kockázatokat és a versenyszabályokat felülíró állami hozzáállást is kezelnie kell, hogy ne kerüljön hasonló helyzetbe, mint ahogy az történt például Kínával.

Ezt a stratégia úgy kezelné, hogy segítő kezet nyújtana a rendszerszintű problémák gyökerét jelentő kábítószer-kereskedelem és a transznacionális bűnszervezetek elleni fellépésben.

A Parlament mindezt elsősorban egy sor meglévő program – köztük az EL PAcCTO 2.0, a COPOLAD, az EUROFRONT és a GIFP – bővítésével, valamint az európai és latin-amerikai kikötők közötti partnerségek fejlesztésével kívánja megvalósítani.

Emellett szorgalmazza az EUROPOL mintájára létrejövő AMERIPOL megalapítását, továbbá az Európai Unió Büntető Igazságügyi Együttműködésével (EUJUST) és Kábítószer-ügynökségével (EUDA) való szorosabb együttműködést. Az ilyen típusú kooperációkra valóban nagy szükség van, tekintettel arra, hogy a Parlament jelentése több válsággócot is azonosít a térségben.

A dokumentum általános érvénnyel kiemelt prioritásként kezeli a nőkkel szembeni erőszak visszaszorítását, a jogállamiság védelmét és a dezinformációs kampányok elleni fellépést. Emellett Haitinak gyorsított humanitárius, gazdasági és politikai támogatást javasol, míg a Venezuelából, Nicaraguából és Haitiből kiinduló migrációs hullámok kezelésére regionális megoldások összehangolását sürgeti.

Világosan látszik, hogy komoly feladatok várnak az Európai Unióra, ha valóban tartós partnerséget kíván építeni a térségbeli szövetségeseivel. Ugyanakkor a latin-amerikai országok mostanra kialakult nyitottsága, valamint a Parlament és a Bizottság csaknem egyidejű döntései egy irányba mutatnak: az EU valóban rendszerszintű koalíciót kíván kialakítani Latin-Amerikával – és erre szükség is lesz, ha a tagállamok fel akarják venni a versenyt az Egyesült Államok és Kína globális befolyásával.