Európai egészségügyi szuverenitás: vannak megoldások! (x)

Az egészségügyi terület tényleges szuverenitásának visszaállítása érdekében, ha csak részben is, sürgősen vissza kell telepíteni Európába a legfontosabb hatóanyagok előállítását. Milyen megoldásokat kell tehát bevezetni e visszatelepítés ösztönzése érdekében?

Először is az EU-ba történő beléptetéskor és az Európában kiírt pályázatok keretében meg kell szigorítani az európai gyógyszerellátással kapcsolatos környezetvédelmi, szociális és fenntarthatósági kritériumokat. Az európai vállalatok radikálisan megerősítették környezetvédelmi és szociális politikáikat, és lehetővé kell tenni számukra, hogy ezeket a kötelezettségvállalásokat az ezen kihívások köré épülő, kiegyensúlyozott kiválasztási folyamat keretében érvényesítsék. Az sem folytatható tovább, hogy a kiválasztási folyamatok során számos szereplő földrajzi távolságát nem veszik figyelembe. Ez az újfajta megközelítés egyébként azt is lehetővé tenné, hogy tökéletesen összehangoljuk a vállalati társadalmi felelősségvállalás keretében vállalt kötelezettségvállalásokat és az európai vállalatok versenyelőnyét.

Másik megoldást jelenthet, ha egyes gyógyszerek esetében felülvizsgáljuk az Európában történő értékesítésre alkalmazott árkorlátokat. A hatóságok jelenleg rendkívül alacsony „maximális” eladási árakat írhatnak elő ezekre. Ahhoz, hogy nyereséget termeljenek, az ezeket a gyógyszereket előállító vagy forgalmazó vállalatok még most is túl gyakran használnak fel a világ olyan tájairól származó hatóanyagokat, amelyek előállítási költségeivel képtelenség felvenni a versenyt. Az európai egészségügyi szuverenitáshoz ezeket a maximális árakat is újra egyensúlyba kell hozni, ami fenntartható és versenyképes gazdasági szerkezetet élesztene újra Európában. Az ilyen intézkedések hatással lesznek egyes gyógyszerek előállítási költségeire, ez a többletköltség azonban elhanyagolható ahhoz a magas árhoz képest, amit a tagállamok válság vagy hiány idején kénytelenek fizetni.

Ahhoz, hogy Európa megőrizze és megerősítse innovációs képességeit, egyszerűsíteni kell az új hatóanyagok engedélyezésére vonatkozó adminisztratív eljárásokat, és új technológiákat kell bevezetni, különösen olyanokat, amelyek lehetővé teszik a fenntarthatóbb termelést, ami szintén meghatározó tényező lesz. Európában olykor több évig is eltarthat a minősítési eljárások lefolytatása, minek következtében egyes vállalatok úgy dönthetnek, hogy olyan más országok felé fordulnak, ahol az innovációs eljárások kevésbé nehézkesek, kevésbé időigényesek és kevésbé költségesek.

Végezetül pedig lehetővé lehetne tenni a tagállamok számára, hogy pénzügyi és adóösztönzőkkel jobban támogassák az egészségügyben működő európai iparvállalatokat. Ez erős jelzés lenne mind az itt lévő, mind pedig azon külföldi vállalatok számára, amelyek az Európában való letelepedést fontolgatják. Annak biztosítása érdekében, hogy ez a támogatás célirányos és eredményes legyen, hasznos lenne, ha minden tagállam összeállítaná az egészségügyi szuverenitáshoz szükséges alapvető hatóanyagok és gyógyszerek listáját, majd a kutatáshoz, az innovációhoz és az infrastruktúra-korszerűsítéshez nyújtott állami támogatásokkal, valamint a fenntartható beruházások adóügyi támogatásával erre összepontosítaná erőfeszítéseit. Kívánatos lenne továbbá, ha az Európában termelő vállalatokat részesítenék előnyben, például a kórházi közbeszerzések során.

A gyógyszerhatóanyagok előállításának Európába történő nagyszabású áttelepítése bizonyára nem egy nap alatt fog megvalósulni, de számos olyan megoldás létezik, amely lehetővé teszi, hogy ezt már ma elkezdjük. Minél hamarabb fog hozzá Európa az áttelepítésnek, annál hamarabb nyeri vissza szuverenitását az egészségügy területén.

Karl Rotthier

Az EUROAPI vezérigazgatója

(x)