Ingó vagy ingatlan? A napelemparkok jogi minősítésének kérdései (x)

A megújuló energiaforrások előretörése nem csupán technológiai innovációt hozott az elmúlt évtizedekben, hanem új típusú jogi kérdéseket is felvetett. Különösen igaz ez a napenergia hasznosítását célzó napelemparkokra/naperőművekre, amelyek Magyarországon is rendkívül jelentős fejlődésen mentek keresztül, mind háztartási, mind ipari szinten.

A HP Legal Ügyvédi Iroda szakértői, dr. Versics Réka partner ügyvéd vezetésével, az ipari méretű naperőművek egyik legvitatottabb jogi kérdését, azok ingatlanjogi minősítését vizsgálták és járták körbe a jelen cikkben, rávilágítva a jelenlegi magyar jogi szabályozásban fennálló kockázatokra.

A HP Legal Ügyvédi Iroda az egyik piacvezető magyarországi ügyvédi iroda a megújuló energetikai projektek megvalósításában, különös tekintettel azok finanszírozási, ingatlanjogi és szabályozási aspektusaira.

Mi is valójában a naperőmű?

Véleményünk szerint a magyar jog jelenleg sem ad egyértelmű választ arra, hogy egy naperőmű – különösen ipari léptékben – ingatlannak vagy ingónak minősül-e. Ez a bizonytalanság különösen jelentős kockázati tényező a beruházók és a finanszírozó bankok szempontjából, mivel az ingatlanjogi minősítés alapvetően befolyásolja a biztosítéki struktúrákat, a tulajdonjogot, sőt az adózást is.

Egy naperőmű jellemzően vázszerkezetekből és azokon elhelyezett napelem panelekből, illetve azokhoz kapcsolódó inverterekből áll. Mivel telepítése nem építési, sokkal inkább szerelési tevékenységként valósul meg, felmerül a kérdés: megfelel-e a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) szerinti "épület" vagy az Ingatlannyilvántartási törvény szerinti "ingatlan" fogalmának?

A naperőmű a földhöz tartozik?

A kérdéskör további komplexitását az adja, hogy sok naperőmű mezőgazdasági hasznosítású földterületen épül, amelyet jogi személyek a Földforgalmi törvény alapján – néhány kivételtől eltekintve – nem szerezhetnek meg. A földterület átminősítése az esetek döntő többségében csak a szerelés-kivitelezés befejezése után lehetséges, így a beruházók gyakran idegen tulajdonú földön építenek. Ez felveti a kérdést: a napelemek és a szerkezet a telek alkotórészének tekinthetők-e? Azt szükséges tehát biztosítani, hogy a naperőmű a telektől állagsérelem nélkül ne legyen elválasztható.

Mivel a fentiek fizikai szempontból nem teljesülnek a naperőmű tekintetében, szükséges lenne, hogy ezt a fizikai hiányosságot megfelelő jogi szabályozással kétséget kizáróan pótoljuk.

Ha ugyanis a naperőmű nem minősül a telek részének, és ezáltal nem minősül ingatlannak, a telek tulajdonjogát pedig a beruházó csak a kivitelezést követően szerezheti meg, akkor csak ingó vagyontárgyakkal rendelkezik, amelyek bármikor szétszerelhetők, és nemcsak fizikai, de jogi korlátai sincsenek annak, hogy ezeket az eszközöket bárki eltávolítsa eredeti helyéről. Utóbbi esetben pedig egy finanszírozó bank számára sem nyújtható megfelelő ingatlan biztosíték.

Az építményi jog – megoldás vagy újabb kérdések forrása?

Többek között a fenti helyzet megoldását célozta az építményi jog bevezetése a Ptk. rendszerébe 2023-ban, hiszen ez az új jogosultság forgalomképes és megterhelhető, tehát a kivitelezés idejére is lehetővé vált a finanszírozó bankok számára elengedhetetlen biztosíték nyújtása. Az építményi jog Ptk.-beli szabályozása azonban további kérdéseket vetett fel.

A Ptk. rendelkezései szerint ugyanis építményi jog az ingatlanon vagy annak felszíne alatti épület létesítésére, illetve hasznosításra alapítható. Azaz, naperőmű esetében is csak akkor alapítható építményi jog, ha a naperőmű épületnek minősülhet.

Habár a Ptk. értelmező rendelkezései az épületre vonatkozó szabályokat kiterjesztették minden építményre, a korábbi építésügyi szabályozás szerint a naperőmű sem épületként, sem egyéb építményként, ún. műtárgyként sem volt meghatározható.

Ennek kapcsán az új építészeti törvény bevezet bizonyos változásokat azáltal, hogy műtárgyként nevesít minden olyan építményt, amely nem minősül épületnek és épület funkciót jellemzően nem tartalmaz, ideértve többek között a villamos energia továbbítására és tárolására szolgáló és nyomvonalas műszaki alkotásokat is.

Ez a megfogalmazás is csak átfogóan tér ki a villamos energiát továbbító, tároló rendszerekre, és továbbra sem nevesíti kifejezetten a naperőműveket. Rugalmasan értelmezve a hivatkozott jogszabályi rendelkezést a naperőmű beletartozhat a műtárgy fogalmába, mint villamos energia továbbítására és tárolására szolgáló nyomvonalas műszaki alkotás. Véleményünk szerint ez egy jogértelmezési kérdés marad, ami egy adott beruházás kapcsán jogi kockázatot is jelenthet.

Bírói gyakorlat: továbbra sincs egységes álláspont

A jogalkotók és jogalkalmazók törekvése az lenne, hogy tisztázzák a naperőművek jogi minősítését és ne álljanak fenn a fentihez hasonló jogértelmezési kérdések. Ugyanakkor a magyar bírói gyakorlat azt mutatja, hogy nincs egységes jogértelmezés az egyes hatóságok, bíróságok esetében.

Ennek jó példája a Kúria egyik tavalyi határozata, amely alapvetően adózási szempontból vizsgálta a napelemparkokra vonatkozó szabályozást.

A kérdéses határozat jól illusztrálja a jogértelmezési problémát, hiszen abban minden érintett fél máshogyan értelmezte a naperőmű ingatlanjogi helyzetét.

Az adóhatóság álláspontja az volt, hogy az ingatlant funkcionális egységként kell kezelni, mivel a földterület és a felépítmény működése egymásra utalt, következésképpen a napelempark a felperes által megvásárolt ingatlan alkotórészének minősül, és mint ilyen, ingatlannak is minősül.

Az elsőfokú bíróság is a föld alkotórészének minősítette a naperőművet, azonban kimondta azt is, hogy az önálló ingatlanként nem tüntethető fel, tehát mégsem minősülhet teljes értékű építménynek, hiszen önállóan nem alkalmas az ingatlannyilvántartási bejegyzésre.

Érdekes eredményt mutatott a Kúria határozata, amely, habár felépítményként hivatkozott a naperőműre, elzárkózott annak ingatlanjogi minősítésétől, és tévesnek ítélte mind az adóhatóság, mind az elsőfokú bíróság eljárását a naperőmű és az alatta lévő földterület kapcsolatának meghatározásában. Így tehát továbbra sincs olyan kötelező érvényű bírósági döntés, amely tisztázná a napelemparkok ingatlanjogi helyzetét.

Nemzetközi kitekintés – többféle megközelítés

A nemzetközi gyakorlat szintén megosztott. Egy holland bíróság például azt tekintette mérvadónak, ha a naperőmű hosszú távra, tartós jelleggel, fizikai rögzítéssel épül ki, és a földdel való kapcsolat külső szemlélő számára is egyértelmű, és ezen feltételek fennállása esetén a naperőművet ingatlannak minősítette – függetlenül attól, hogy az fizikailag eltávolítható.

Ezzel szemben egy indiai bíróság döntése egy indiai projekt kapcsán inkább az ingó jelleg mellett foglalt állást, hivatkozva arra, hogy a naperőmű állagsérelem nélkül elbontható és újra telepíthető.

Jövőbeli irány: a probléma feloldható?

A jogalkalmazói gyakorlat alapján látható, hogy a napelemparkok speciális jogi minősítése ellentmondásos, ezért minden érintett számára okoz fejtörést.

A jelenlegi piaci gyakorlat ugyan azt tükrözi, hogy a piaci szereplők többsége tudomásul veszi a probléma fennállását, és ennek tudatában alakítják ki a beruházások jogi struktúráját, biztosítéki rendszerét, a jövőben – véleményünk szerint – mégis célravezető lenne egy olyan jogi szabályozás megalkotása, amely egyértelműen rögzíti, hogy a naperőmű olyan építmény, felépítmény, amely alkalmas arra, hogy akár az alatta lévő földterület részeként, akár önállóan ingatlannak minősüljön. Ez lehetőséget teremtene arra, hogy az ilyen beruházások már a kivitelezés szakaszában is olyan megfelelő biztosítékokkal legyenek ellátva, amelyek érvényessége nem függ későbbi jogviták elbírálásától – különösen a finanszírozók és befektetők szempontjából.

Szerzők:

dr. Versics Réka, partner, HP Legal Ügyvédi Iroda

dr. Marsovszki Sára, ügyvédjelölt, HP Legal Ügyvédi Iroda

(x)