Elírt egy számot, rossz helyre ment 80 millió - Ezért rémálom ez a kockázat
Prof

Elírt egy számot, rossz helyre ment 80 millió - Ezért rémálom ez a kockázat

Ami elromolhat, az el is romlik. Amit el lehet rontani, azt pedig el is rontják az emberek, és ebből nem ritkán óriási veszteségek keletkeznek. Ezt hívják úgy a szakirodalomban, hogy működési kockázat. A jelenség nem éppen elhanyagolható: egyes kimutatások szerint a hitelkockázat után ez a legfontosabb kockázati kategória. A banki szabályozás ezért már évek óta kötelező tőkeképzést ír rá elő, és a számszerűsítésén a Bázel 3-mal jelentősen változtattak. Ebben a cikkben először egy hétköznapi esetet mutatunk be a működési kockázat alattomos természetéről, majd pedig azt vesszük át, hogy miként is mérik a banki gyakorlatban.

Egy bizonyos Peter Teich nevű úriember 193 ezer fontot - durván 83 millió forintot - örökölt 2019-ben, amit annak rendje és módja szerint el is utalt saját magának. Ehhez megadta a nevét, a pontos számlaszámot, meg a rendezési kódját, és a pénz elindult a bankrendszeren keresztül.

Csakhogy nem nála landolt.

Ez mindenki rémálma: Teich úr ugyanis elírta az úgynevezett rendezési kódját (ez lényegében egy bankfiók-azonosító, a sort kód). Így pedig ez a 83 milliós összeg egy teljesen más személynél kötött ki, aki jól meglepődhetett a dolgon. Sajnos ez az illető nem jeleskedett etikából, így a pénzt esze ágában sem volt visszaadni. Helyette egyhamar bele is kezdett az elköltésébe.

A bank - amely történetesen a Barclays volt - igazából technikailag nem hibázott, hiszen pontosan úgy hajtotta végre az utalást, ahogy azt kérték tőle. A reakciója mégis sokak nemtetszését váltotta ki, miután az eset nyilvánosságra került. Pusztán annyit csinált ugyanis az intézmény, hogy Teich úr panasza alapján felkérte a tévesen jutalmazott illetőt a pénz visszafizetésére. Amikor az viszont elzárkózott a pénz kiutalásától, a bank csak feltárta a kezét, és egy nevetséges 25 fontos (10 ezer forintos) vigaszdíjat utalt az ügyfelének. 

Ő viszont ezt nem hagyta annyiban, és jogi útra terelte a dolgokat, ami egy többlépcsős, rendkívül drága procedúrába torkollott. Először ugyanis el kellett érnie, hogy a bank kiadja a tévedésből kitömött illető nevét, majd pedig őt kellett perelnie. Ez így durván 20 millió forintnyi jogi költséggel és nem kevés stresszel járt, de végül a bíróság kötelezte az illetőt az örökölt pénz visszafizetésére.

Teich úr ugyanakkor nem engedte el még ennyivel sem a dolgot, és megpróbálta behajtani a súlyos jogi díjait a bankján, ami szerinte cserben hagyta őt a bajban. A Barclays kapásból visszautasította a kérést, de amikor a leleményes ügyfél a médiához fordult - a Guardiannak írt - akkor hirtelen meggondolta magát. Fizetett, sőt még pluszban egy 750 fontos - 300 ezer forintos - vigaszdíjat is adott a bank.

Ez a történet több szempontból is tanulságos, és remekül passzol a témánk illusztrálásához:

  • Egyrészt bemutatja, hogy még egy apró figyelmetlenség is óriási veszteséghez vezethet.
  • Másrészt rávilágít, hogy a brit bankrendszeri utalások milyen hiányos kontrollkörnyezetben működtek, hiszen nem ellenőrizték a kedvezményezett nevét az utalásnál. Ha ellenőrizték volna, hogy azzal a rendezési kóddal ellátott számlaszám már nem Peter Teiché, akkor ez az eset talán nem történik meg.
  • Harmadrészt pedig azt is remekül megmutatja ez a történet, hogy a Barclays mennyire megijedt, amikor az ügyfele a médiához fordult. Kapásból lerázta volna, de amint nyilvánosságot kapott a dolog, az a 20 milliós jogi költség hirtelen jelentéktelenné vált a sokkal drágább reputációs kockázat miatt.

Csak az nem hibázik, aki nem dolgozik

A fentihez hasonló esetek persze bárkivel megtörténhetnek, és ahogy azt jól tudjuk: meg is történnek. Még a bankoknál is, pedig ott szigorú kontrollokat találtak ki pont az ilyesmi elkerülésére. Több olyan esetet is jegyeznek már az újságok, ahol egy-egy banki dolgozó nézte félre a kiutalás címzettjét vagy éppen a pontos összeget. Ebből néha akkora botrányok születtek, hogy az azonnali veszteségeket messze túlszárnyalták a közvetett károk, mint a reputációjuk sérülése, a szabályozói bírságok, vagy éppen az egészhez kapcsolódó - és súlyos pénzekbe kerülő - IT fejlesztési igények.

Ezt az egész nagy halmazt hívják úgy, hogy működési (operációs) kockázat.

A bázeli szabályozás ezt olyan kockázatként definiálja, amely a belső folyamatok, munkavállalók, rendszerek, és az ezeket érintő külső eseményekből származik. Nem közvetlenül pénzügyi kockázat, mint mondjuk a hitelkockázat, de ugyanúgy súlyos pénzügyi veszteségeket okozhat.

A működési kockázat köre vállalatról vállalatra eltér, maga a szabályozás így pusztán azt várja el, hogy az általa felsorolt fontosabb csatornákat mindenki figyelembe vegye. A bázeli megközelítésben érdekes módon a stratégiai és a reputációs kockázatot nem is veszik bele, hiába függ össze a vállalat működésével.

A szabályozás fejlődésével a következő kiemelt eseményeket azonosították, mint a működési kockázat legfontosabb területei:

  1. Belső csalás. Például: adóelkerülés, félrevezető jelentések, megvesztegetés
  2. Külső behatás: információszivárgás, hekkelés, lopás
  3. Munkavállalói gyakorlat: diszkrimináció, juttatások rossz kezelése, munkabiztonság
  4. Kliensekkel, termékekkel és üzlettel kapcsolatos gyakorlat: piaci manipuláció, termékdefektek
  5. Fizikai eszközök sérülése: természeti katasztrófák, rongálások
  6. Üzleti vagy rendszerleállás: hardver vagy szoftverlefagyások, áramkimaradások
  7. Folyamatmenedzsment, szállítási és végrehajtási problémák: rossz adatbevitel, téves könyvelés, vagy a kötelező jelentésszolgálat elhibázása

A fenti példánk a csúnyán elnézett banki átutalásról itt a 7-es ponton belüli végrehajtási kockázathoz sorolható. Csakhogy ahogy láttuk, ez a történet már jogi kockázathoz (beperelnek), szabályozói bírságokhoz (ha a bankfelügyelet elégtelennek tartja a működési környezetet), és reputációs veszteségekhez is vezethet, ha elpártolnak miatta az ügyfelek.

Egyszóval a működési kockázat rendkívül sokarcú, és ebből kifolyólag nem könnyű számszerűsíteni.

Néhány évtizeddel ezelőtt, a banki gyakorlatban pusztán úgy tekintettek rá, mint minden olyan potenciálisan veszteséget okozó tényezőre, ami nem a hitelkockázathoz vagy a piaci kockázathoz tartozik. Afféle egyéb kategóriába dobták, maradékelven számoltak vele. Az évek során viszont kiderült, hogy a működési kockázat igencsak jelentős, és a bankok nem tesznek félre elég tőkét az ebből fakadó váratlan veszteségekre.

A Bázel 2-vel emiatt már kötelező tőketartalékolást írtak rá elő, és megszabták, hogy miként kell számszerűsíteni. A bankok belső modelljeire épülő megközelítés (úgynevezett AMA, vagy advanced measurement approach) mellett további három sztenderd módszer jött létre. Csakhogy a 2008-as pénzügyi válság a működési kockázat esetében is rávilágított, hogy valami nem működik jól. Mint kiderült, ezek a megközelítések nem elég pontosak a rosszul működő rendszerek és a hiányos kontrollokból származó veszteségek megbecslésére. Így pedig számos intézmény alábecsülte a működési kockázat fedezéséhez valójában szükséges tőkekövetelményt.

A Bázel 3-ban ezért az összes korábbi rendszert kukába vágták és egy új, kellően kockázatérzékeny sztenderd módszert dolgoztak ki a bankok számára. Ez a megközelítés pedig két fő komponensből áll:

  1. egy jövedelmeken alapuló részből, és
  2. egy múltbeli veszteségeket mérő blokkból.

A kiinduló feltételezés itt az, hogy minél nagyobb jövedelmet termel egy intézmény, annál jelentősebb működési kockázatnak van kitéve. Plusz ha a múltban jelentős veszteségeket szenvedett el működési defektek miatt, akkor valószínű, hogy a jövőben is el fog.

A működési kockázat számszerűsítését, illetve a rá vonatkozó tőkekövetelmény-számítást így egy viszonylag egyszerű egyenlet írja le, amely két részből áll. Van egy úgynevezett üzleti indikátor komponens (BIC, Business Indicator Component), amit a belső veszteségek súlyával (ILM, Internal Loss Multiplier) kell beszorozni.

Ebben a rendszerben a BIC az igazán hangsúlyos, amely három bevételi kategóriát kezel speciális súlyokkal: a kamatot, a lízinget, és az osztalékokat. Az ILM pedig a BIC-hez viszonyított historikus veszteségek nagyságát próbálja megragadni. Megnézi, hogy az elmúlt 10 évben milyen károk érték az intézményt (LC), és azt arányosítja egy-egy BIC komponenshez. Ahogy pedig ez az LC/BIC arány nő, úgy emelkedik az ILM szorzótényezője, noha csökkenő ütemben.

(Egészen pontosan így: ILM = ln [exp(1) -1 + (LC/BIC)ˆ0.8)

Ez tömören a működési kockázat kezelése az új, Bázel 3-as keretrendszerben.

Tekintve, hogy a veszteségek mennyire sokféle csatornáját öleli fel a működési kockázat, ez egy meglepően egyszerű módszer. Valószínűleg itt annak a beismeréséről van szó, hogy a bonyolultabb modellezés egyszerűen nem működik elég jól ezen a szerteágazó területen. A szabályozónak márpedig egy stabil, az egyes intézmények összehasonlítására jól használható módszerre van szüksége. Ezért álltak elő ezzel az egységesített sztenderd módszerrel. Kellett egy jó proxy, ami a körülményekhez képest még a lehető legjobban ragadja meg a banki működésben rejlő kockázatokat. Nos, ez lett a BIC és az ILM szorzata.

Ha idővel kiderül, hogy az így előálló tőkekövetelmények még sincsenek összhangban a tényleg felmerülő veszteségekkel, akkor is lehet még tér a kalibrációra, akár az üzleti komponensek együtthatóinak, akár az ILM szorzótényezőjének az alakításával. A lényeg ugyanis az, hogy nagyságrendileg jól fedezzék magukat a bankok ezen a téren.

A működési kockázat témakörét sokáig mostohán kezelték a szakmában. Ennek pedig nem csak a nehéz számszerűsítés volt az oka, hanem ennek a kockázatnak az alapvető jellege. Egészen pontosan az, hogy ennek kevés köze van az üzleti döntésekhez. Míg hitelkockázatból és piaci kockázatból általában akkor merül fel több, amikor a bank több üzletet is csinál, vagyis több termékből nagyobb bevételt szerez. Addig a működési kockázatra ez már nem annyira igaz. Belőle olyan helyzetekben is kijut, amikor nagyon konzervatív az üzlet és szűk a termékpaletta. Ha úgy tetszik, ez egy mostoha kockázati fajta.

A Bank for International Settlements RWA-összegzések alapján úgy becsülte, hogy a működési kockázat a második legnagyobb kockázati típus. Pusztán a hitelkockázat előzi meg egy tipikus banknál, ami miatt elkerülhetetlen, hogy megértsük, és minél jobban mérjük.

Cikksorozatunkban ezzel a végére is értünk ennek az újabb kiemelt kockázati típusának az ismertetésével.

Folytatásként még két jelentős kockázati típusra fogunk kitérni, a piaci kockázatra és a likviditási kockázatra. Ez utóbbiak lényegesen más természetűek, mint a hitelkockázat, vagy a most tárgyalt működési kockázat. Annyi viszont mindannyiukban közös, hogy kritikusak a pénzügyi rendszer egészsége szempontjából.

Címlapkép forrása: Getty Images

Holdblog

És ha kikapcsolják az internetet?!

HOLD After Hours. Problémamegoldó podcastünk újabb fejezetében Szabó Dáviddal tárjuk fel a bitcoin, az avokádók, a kapitalizmus, az AI, a négynapos munkahét és Rosenberg összes baját.... Th

FRISS HÍREK
NÉPSZERŰ
Összes friss hír
Itt a friss inflációs adat! Még csökken a drágulás üteme Magyarországon
Vállalati Energiamenedzsment 2024
2024. április 11.
Sustainable Tech 2024
2024. április 24.
Portfolio Agrofuture 2024
2024. május 23.
GEN Z Fest 2024
2024. május 9.
Hírek, eseményajánlók első kézből: iratkozzon fel exkluzív rendezvényértesítőnkre!
Portfolio hírlevél

Ne maradjon le a friss hírekről!

Iratkozzon fel megújult, mobilbaráthírleveleinkre és járjon mindenki előtt.

Infostart.hu

Eladó új építésű lakások

Válogass több ezer új lakóparki lakás közül Budán, Pesten, az agglomerációban, vagy vidéken.

Tőzsdetanfolyam

Tőzsdei hullámok, vagyonépítés és részvénykiválasztás

22+1 órás komplex tanfolyam ahol a tőzsdei kereskedés és a hosszú távú befektetés alapjait sajátíthatod el. Megismered a tőzsdei ármozgások törvényszerűségeit, megismered a piaci trendeket, megtanulod felismerni a trendfordulókat.

Díjmentes előadás

Ami még az állampapírnál is jobb befektetés

Az állampapírok mellett számos más befektetési lehetőség érhető el a piacon azoknak, akik szélesebb portfóliót szeretnének építeni és hosszú távon növekedést elérni.

Ez is érdekelhet
covid korhaz