A legendás német Párducnál is jobb tank lett volna a honvédség csúcsfegyvere – Súlyos bukás lett a projekt vége

1943 közepére teljesen egyértelművé vált, hogy a Királyi Honvédségnek egyszerűen nincsen olyan páncélozott járműve, ami a fronton tömegesen megjelenő T-34/76-os harckocsikkal szembe tudott volna szállni, az egyre gyakrabban feltűnő KV és ISZ-szériás nehézpáncélosok, valamint a brutális tűzerővel bíró szovjet rohamlövegek pedig nagyjából akadály nélkül tudták kilőni hazánk bármelyik harckocsiját.

Az egyre kilátástalanabbnak tűnő harcok miatt a honvédségnek, valamint a magyar mérnököknek muszáj volt előállni egy olyan konstrukcióval, ami érdemi harcértéket képviselhet a keleti fronton, ebből a kényszerből született a 44M Tas nehézpáncélos, ami papíron a legendás német Panzer V-ösnél is jobb fegyver lehetett volna.

Known as the 44M Tas this vehicle was an attempt by Hungary to create a more powerful tank of their own during WW2. Similar in many ways to the German Panther it was to be equipped with an 80mm cannon and frontal armor ranging from 75mm to 120mm. None were ever completed pic.twitter.com/gKiGiM0gcU https://t.co/gKiGiM0gcU

— ConeOfArc (@ConeOfArc) November 22, 2024

Lovag ló nélkül

A Weiss Manfréd mérnökei mellett legyen mondva, hogy a Tas tervezése során már valóban figyelembe vették a kor követelményeit, szemben a páncélos erők gerincét adó, lényegében folyamatosan szükségmegoldásként működő Turán közepes harckocsikkal. A

magyar gépszörny frontpáncélzata 120 mm lett volna, ami megegyezik a német Tigris I-esével,

illetve meghaladja a világháború egyik legjobb tankjának tartott Párduc 100 mm-es irháját. A tervezés során emellett végre elálltak a Toldik és Turánok függőleges, szegecselt páncélzatától, áttértek a jóval több védelmet nyújtó döntött, hegesztett páncélzatra.

A futómű terén szintén dicséretes előre lépések történtek, hiszen a 44M esetében végre-valahára kikukázták a Turánok lépten-nyomon meghibásodó koncepcióját, helyette a háború első felében remekül teljesítő Panzer III-ast vették alapul.

A Tas történetében viszont akadt két elég komoly probléma: hiába jó a futómű, hiába vastag a páncélzat, előnyös, ha a páncélos tud mozogni, illetve lőni is.

Az előbbi gondot még úgy ahogy sikerült orvosolni, a fegyverzet kérdése volt az, ami végleg megpecsételte a nehéztank sorsát.

Nehéztankhoz képest a Tas relatíve könnyű fegyvernek ígérkezett, ’mindössze’ 38 tonnára jósolták a tömegét (ez a T-34/85 és a Párduc között nagyjából félutat jelent), a baj azonban adott volt: a magyar mérnökök még 1934-ben is azt a nyolc hengeres Weiss Manfréd aggregátot toldozgatták-foltozgatták, ami a bő 19 tonnás Turán II-es közepes (magyar nómenklatúrában nehéz) harckocsi alatt is csak nyögött. A helyzet megoldása az volt, hogy két ilyen motort összekötöttek, így elméletben a 44M 45 km/h-ra is képes lehetett volna, ami ha tömegéhez mérten nem is villámsebesség, bőven az elfogadható kategóriába tartozott. A két motor előjelezte ugyan azt, hogy a szervízigény elég komoly lesz, de egyszerűen nem volt egyéb megoldás a magyar mérnökök kezében.

A Tas fegyverzetét érintő problémát nagyon jól tükrözi, hogy a mérnökök már a prototípusba is egy olyan harckocsiágyút akartak beépíteni, ami soha nem is létezett.

A tervek szerint a tank fő fegyverzete a Párducoknál már bevált 75 mm-es KwK 42 L/70-es lett volna, a német löveg megérkezéséig pedig a magyar feljesztésű, szintén 75 mm-es 43M-eket szerelték volna be. A gond az volt, hogy a 43M sosem jutott el a sorozatgyártásig (ezért bukott egyébként el a Turán III-as projekt is), az egyre komolyabb veszteségekkel küzdő Berlin pedig nem vállalta, hogy ellátja Budapestet a szükséges fegyverekkel. Önvédelem terén egyébként nem volt baj a Tassal, két darab 8mm-es géppuskát kapott volna, egyet a páncéltest elején, egyet a toronyban.

A tank, ami sosem létezett

1944 júliusában a Tas projekt ott tartott, hogy a Weiss Manfréd gyár udvarán elkezdték összeszerelni az egyelőre löveg nélküli tank első prototípusát,

27-én azonban az amerikai bombázók porig rombolták az üzemet, a mintapéldány javíthatatlanul megrongálódott, nyersanyaghiány miatt pedig törölték az ekkor már egyébként is halálra ítélt projektet. Minden, ami a 44M-ből az utókorra maradt, az 1:10-es méretarányú makettről készült néhány fekete-fehér fotó.

Tanková zajímavost na pondělí - maďarský těžký tank 44M Tas z roku 1943. Stroj navrhla továrna Weiss Manfréd ve snaze poskytnout maďarské armádě moderní obrněnce schopné čelit sovětským tankům. Maďarská vláda původně chtěla licenčně vyrábět německé tanky PzKpfw IV a PzKpfw V… pic.twitter.com/u4hfEilZe1 https://t.co/u4hfEilZe1

— Jan Kozák (@PallRay) October 27, 2025

Azt, hogy a Királyi Honvédség a Tas fejlesztése során már eltávolodott a realitástól, jól mutatja, hogy a 44M-hez terveztek egy páncélvadász verziót is, ami elhagyta volna a forgó tornyot, fegyverzetnek pedig nem mást szemeltek ki, mint a rettegett Királytigris 88 mm-es KwK 43-asát. A páncélvadász még a prototípus fázisig sem jutott el, a két mintapéldányhoz szánt váltórendszerek, lánctalpak és motorok a „normál” Tassal együtt megsemmisültek, kaszni sosem létezett.

A 44M Tas csak a terveket figyelembe véve komoly mészárlásokat tudott volna véghez vinni a szovjet T-34-esek és KV-1-es, illetve KV-2-es nehéztanok körében, de valószínűleg a háború végén megjelenő ISZ-2-esnek is okozhatott volna gondokat, hazánknak azonban sem pénze, sem techológiai tudása nem volt ahhoz, hogy végig vigyék a projektet, az az elképzelés, hogy a párhuzamosan több fronton háborúzó, ráadásul ekkor már vesztésre álló náci Németország éppen a legjobb harckocsiágyúit átadja Budapestnek egyáltalán nem volt reális. A Királyi Honvédség utolsó alakulatai 1945 tavaszán úgy adták meg magukat, hogy

még olyan hazai gyártású páncélossal sem rendelkeztek, ami az ekkor már öt éve szolgálatban álló T-34-essel felvehette volna a versenyt.