Alacsony a maginfláció.
Elöljáróban rögtön érdemes megjegyezni: az elmúlt év őszén az infláció egész Európában gyorsult - tehát nem sajátos magyar jelenségről van szó -, ennek ellenére alapkamat-emelésre csak két országban került sor: Svédországban két lépésben összesen 0,5%-pontos, Lengyelországban pedig 0,25%-pontos emelés történt. Az emelés mértéke azonban még ebben a két országban is elmarad a hazai, november óta bekövetkezett összesen 0,75%-pontos emeléstől. Ahhoz, hogy a jegybanki döntés gazdaságra gyakorolt hatását megértsük, mindenekelőtt azzal kell tisztában lenni, hogy a kamatemelés milyen csatornán keresztül képes visszafogni az inflációt. Nos, ha a kamatlábak emelkednek, akkor az összességében a piaci kereslet csökkenésével jár együtt, hiszen a magasabb kamatok megdrágítják a hiteleket, ami csökkenti a vállalkozások beruházási célú keresletét, illetve mérsékli a háztartások hitelből való költekezését is. A gyengülő kereslet pedig kordában tartja az árak emelését, és fékezőleg hat a bérek növekedésére is, ami makroszinten az egyik legfontosabb inflációs tényező. Más oldalról megközelítve úgy is fogalmazhatunk, hogy a kamatemelés "hűti" a gazdaságot, s ezen keresztül vezet az infláció csökkenéséhez.
Csakhogy itt jönnek elő a problémák, s ezen keresztül érthető meg az, hogy a fejlett országok jegybankjai - szemben a hazai jegybankkal - a növekvő infláció ellenére sem rohannak hanyatt-homlok kamatot emelni. Ugyanis hűteni a gazdaságot akkor, amikor a gazdasági aktivitást és a munkanélküliség szintjét tekintve az egyébként is "fagyott" - illetve árnyaltabban fogalmazva enyhén "olvadó" - állapotban van, nem tűnik a közgazdasági racionalitással kifejezetten összeegyeztethető magatartásnak. Mindez különösen jól látható akkor, ha egy picit mögé nézünk, hogy mi is áll a vártnál kétségkívül magasabb infláció hátterében.
A vártnál nagyobb inflációt elsősorban a háztartási energia (7,5%), az üzemanyagok (20,1%), s az idényáras élelmiszerek (34,2%) drasztikus növekedése magyarázta. Ez még tisztábban látható akkor, ha az úgynevezett maginfláció alakulását nézzük. És ez most számunkra mind az infláció, mind a jegybanki kamatpolitika értékelése szempontjából rendkívül fontos.
A maginfláció számításának éppen az a lényege, hogy az árváltozások tartós komponensét ragadja meg, azaz kiszűri az átmeneti, vagy nem piaci eredetű (például a rendkívüli időjárás, hatósági áremelések stb. okozta) hatásokat. A maginfláció számításánál éppen ezért hagyják figyelmen kívül például az idényáras élelmiszereket, vagy a hatóságilag szabályozott áras termékeket, de még a piaci áras energiahordozókat is. A KSH által így számított maginfláció értéke jelentősen eltér a hivatalos inflációs rátától. Az elmúlt év decemberében a maginfláció ugyanis történelmi mélyponton, mindössze 2%-on állt. Ez kevesebb, mint fele az egy évvel korábbi, tehát a 2009 decemberében meglévő értéknek.
Vagyis a piaci alapú, tartósnak tekinthető inflációs nyomás brutálisan csökkent az elmúlt évben. Pontosan úgy, ahogyan azt egyébként a közgazdasági elmélet a válságban lévő ("lefagyott") gazdaságok esetén prognosztizálja. És most kanyarodjunk vissza újra a jegybanki kamatemeléshez!
Ha a jegybanki célnál magasabb inflációt döntően a költségoldali nyomás (energiaárak, nyers élelmiszerek stb.) növekedése magyarázza - és nálunk kétségkívül ez a helyzet -, akkor azt kamatemeléssel nem célszerű - és tulajdonképpen nem is lehet - megfogni. Az ilyen politika többet árt, mint használ, mert miközben a magasabb kamat mérsékli a gazdaságban a keresletet, vagyis nehezíti a válságból éppen csak meg-meginduló kilábalást, aközben nem tudja megakadályozni a költségoldalról (főleg a világpiaci árak alakulásából) táplálkozó inflációs nyomást.
A kamatemelés az infláció tompításánál elsősorban akkor hatásos, amikor a gazdaságot valóban hűteni kell. Vagyis az inflációt a kereslet húzza, azaz egy konjunktúra van kibontakozóban, amelyet gyors bérnövekedés, a maginfláció meglódulása, és a munkanélküliség markáns csökkenése fémjelez. Nyilvánvaló, hogy nálunk szó sincs erről. Hasonló a helyzet más fejlett országokban is, ahol az infláció szintén gyorsulóban van, azzal az eltéréssel, hogy náluk nem hogy egymás után többszöri, hanem - a hazai jegybanki gyakorlattal szemben - semmilyen kamatemelésre nem került sor. Ez a cikk folytatódik
