Sabjányi László: A legfontosabb a fix-mobil konvergencia, vagyis hogy a mobilszereplők egyre inkább belépnek a vezetékes telefon és internet piacára, de ez fordítva is igaz, vezetékes szolgáltatók is igyekeznek mobil szolgáltatásokat nyújtani. Erre Európában is elég sok példa van, Amerikában is. A másik dolog, amit fontos megemlíteni, az a konszolidáció: Európában jellemzően sok a kicsi mobilszereplő, míg Ausztriában vagy Magyarországon egy-egy szolgáltatónak csupán 2-3 millió ügyfele van, addig Japánban ez a szám átlagosan 30 millió, az USA-ban pedig több, mint 70 millió.
Soós Péter: Ez egy nagy kérdés, az iparági konszolidáció irányában és sebességében fontos szerepet játszik majd a szabályozás alakulása. A konszolidáció első köre várhatóan országokon belül zajlik majd le, ahol most négy szereplő működik, ott háromra csökkenhet a számuk, bizonyos piacokon pedig esetleg háromról kettőre is. Az üzleti logika ezt diktálja. Az egy országban tevékenykedőszolgáltatók számának csökkenése korábban ellenérzéseket váltott ki a szabályozó hatóságokban és a versenyhivatalokban, de ez egy kicsit felpuhulni látszik. Azzal mindenki tisztában van üzleti és szabályozói oldalról egyaránt, hogy a jelenlegi helyzet fenntarthatatlan, de az európai távközlési szabályozás jövőjével kapcsolatban még sok a bizonytalanság.
Sabjányi László: Ezt a folyamatot egy kicsit gyorsíthatja a roamingdíjak eltörlése. Azáltal, hogy egy román mobiloperátor gyakorlatilag akadály nélkül beléphet például a német piacra, és ott a saját árain tud szolgáltatást nyújtani, az automatikusan elindíthat egyfajta konszolidációt.
P.: Míg Amerikában vagy Európában egymást érik a szektorban a felvásárlások, addig a hazai mobilpiacon nem látszik nagy mozgás, gyakorlatilag évek óta változatlanok a piaci részesedések. Levonhatjuk ebből azt a következtetést, hogy nincs verseny a hazai mobil piacon?
Soós Péter: Szerintem a piaci részesedések alakulását nem szabad egyenértékesíteni a versennyel. A játékosok reagálnak egymásra, a vezetékes piacon is látható, hogy a legtöbb helyen vannak párhuzamosan versenyző infrastruktúrák. A hagyományos rézhálózat és az arra épülő ADSL mellett nagyon sok helyen ott van a kábel, egyre több helyre kiviszik az optikát, a tévé esetében a műholdas technológia is komoly szerepet játszik, internet területén pedig az új mobiltechnológiák egyre versenyképesebbek. Látható, hogy összességében jelentős platformküzdelem folyik.
Sabjányi László: Én is úgy gondolom, hogy van verseny a piacon. A versenynek van egy látványos és egy kevésbé látványos része. A látványos versenyre példa, hogy az egyes mobil szereplők az elmúlt évek során többször megpróbáltak aggressziv árazással piaci részesedést nyerni, de a versenytársak részéről a válaszlépés azonnal megtörtént. Jó példa a Vodafone Red tarifája, ahol a csomag bevezetése után a versenytársak szinte azonnal megjelentek hasonló szolgáltatásokkal. De a versenyre utal az is, hogy a szolgáltatók egy előfizetőre jutó bevételei az elmúlt öt évben többnyire csökkentek. . Kevésbé látványos volt az, amikor annak idején a mobilcégek flottacsomagokat indítottak el, amivel bizonyos szereplők, vállalatok nagyon olcsón tudtak mobilkészülékhez és szolgáltatáshoz jutni.
P.: Néhány hónappal ezelőtt fontos téma volt Magyarországon egy negyedik, akár állami szereplő esetleges piacra lépése. Szükség lenne egy újabb szereplőre ahhoz, hogy még élesebb legyen a verseny a mobilpiacon?
Soós Péter: Az, hogy az árverseny rövidtávon árcsökkenést tud generálni, nem feltétlenül jó az egész szektornak, és a végén az ügyfeleknek sem. Ez egy dinamikus iparág. Van egy statikus és egy dinamikus hatékonyság. A statikus az, hogy ha alacsonyak az árak, az a fogyasztóknak jó, de a valóságban ez azt is jelenti, hogy a szolgáltató kevesebbet tud befektetni az olyan új technológiákba, amelyek jelentős mértékben csökkenteni képesek a költségeket. Például a 2G-ről 4G-re való átállással az egy Mb-ra eső inkrementális költségek kevesebb, mint egytizedükre esnek vissza. Lehet, hogy rövid távon segít az árverseny, de hosszabb távon megakadályozza azt, hogy az iparág megfelelő beruházásokat hajthasson végre. Látható is, hogy Európa eddig abba az irányba haladt, hogy rövid távon miként lehet árversenyt generálni, ennek következtében a 4G-beruházások mobilban vagy az optikai beruházások a vezetékesben jócskán lemaradtak az észak-amerikai vagy ázsiai beruházásokhoz képest. Ha azt nézzük, hogy van-e létjogosultsága egy 4. szolgáltatónak, üzleti szempontból azt kell hogy mondjam, hogy nincs. Persze lehetnek más állami megfontolások is.
P.: Más országokkal ellentétben relatíve kevés alternatív mobilszolgáltató jelent meg a magyar piacon. Ennek mi lehet az oka?
Sabjányi László: Az alternatív szolgáltatóknak alapvetően az a feladatuk, hogy olyan piaci réseket fedjenek le, amelyeket a meglévő szolgáltatók kevésbé jól szolgálnak ki. Az Egyesült Királyságban például rengeteg az etnikai alapú virtuális szolgáltató, amelyek például ázsiai vagy kelet-európai ügyfelekre fókuszálnak. De vannak olyan alternatív szolgáltatók, amelyek valamilyen erős képességet aknáznak ki: ilyen például a Tesco, amely az üzlethálózatára épít. Ezeknek a szolgáltatóknak a harmadik típusa, amelyek a meglévő vezetékes szolgáltatókhoz kapcsolódnak, és a konvergencia jegyében akarnak egy együttes csomagot adni. Erre is láthatunk példát Franciaországban és más országokban is. Magyarországon az első kategóriát a flottával lefedte a piac; ez egy eléggé sajátos magyar megoldás, máshol nem nagyon található meg. Ilyen alapon az első csoportban alternatív szolgáltatók megjelenésének létjogosultsága megkérdőjelezhető. A második csoport kapcsán az elmúlt években több alternatív szolgáltató is megjelent Magyarországon, például a Tesco vagy a Lidl mobilszolgáltatása, de azt is látjuk, hogy voltak kevésbé sikeres próbálkozások is, gondolok itt például a Postafon-ra, vagy a Red Bull mobilszolgáltatására. Ezek az alternatív szolgáltatók részben azért nem voltak sikeresek, mert nem voltak eléggé elkülönülve az anyaoperátor termékskálájától és célpiacaitól. Véleményem szerint egyébként a jövőben több alternatív szolgáltató is beléphet a magyarországi mobilpiacra, de nem hiszem, hogy tömegesen jelennének meg.
P.: Vannak olyan sikeres mobilcégek, amelyek jól pozícionáltak, és akár profitálhatnak a következő években a mobilszektor átalakulásából?
Sabjányi László: A mobilszektorban több tényező összjátéka határozza meg, hogy ki lesz sikeres, ami lehetőséget ad arra is, hogy az egyes szereplők egymástól eltérő sikertényezőkre fókuszáljanak, és más-más utat kövessenek. Én öt tényezőt emelnék ki, amelyek szerintem nagymértékben fogják meghatározni a mobilszereplők sikerességét az elkövetkező öt-tíz évben: az ügyfélélményt, a hatékony marketinget, költséghatékonyságot, a méretgazdaságosságot és a vezetékes-mobil konvergenciát. Az ügyfélélmény egyre fontosabb lesz a mobilpiacon, beleértve például a hálózat minőségét, az ügyfélkiszolgálást, illetve a digitális felületek emberközpontúbbá válását. Ugyanígy, a hatékony marketing - elsősorban a termékfejlesztés, árazás, és a márka megjelenítése - szintén a siker elengedhetetlen eszköze marad. A költséghatékonyság pedig a piacok telítődésével szintén előtérbe kerül. Jelenleg a legtöbb mobilszolgáltató erre a három területre - ügyfélélmény, marketing és költséghatékonyság - összpontosít.
Megjelent azonban két másik fontos sikerkritérium is: a méretgazdaságosság és a vezetékes-mobil konvergencia. A digitális forradalom miatt változó piaci környezet, a nem tradicionális versenytársak belépése a mobilpiacra, az ökoszisztémában megjelenő globális szereplők - okostelefon gyártók, mobiloperációs rendszerek fejlesztői, globális médiatartalom forgalmazók - arra kényszeritik a telekommunikációs cégeket, hogy ne csak lokálisan, országhatáron belül legyenek hatékonyak, hanem globálisan is megerősödjenek. Azaz megkezdődik a folyamat, ami már sok más iparágban lezajlott: az országhatárok elmosódása a vállalatok szemszögéből, és a méretgazdaságosság megjelenítése a működésben. Itt gondolhatunk a telekommunikációs hálózat európai szintű optimalizálására, a működés kiszervezésére shared service center-ekbe, vagy a beszerzés globális szintű optimalizálására. Ezt nyilván olyan szolgáltatók tudják megtenni, amelyek több országban működnek. Azok a vállalatok, amelyek ezt előbb teszik meg, mint versenytársaik, lépéselőnyben lesznek. Az ilyen mértékű méretgazdaságosság egyrészt a működés legalább európai szintű újragondolását jelenti, másrészt szolgáltatók összeolvadását is ki fogja kényszeríteni.
A másik egyre fontosabbá váló sikerkritérium a vezetékes-mobil konvergencia által jelentett kihívásra való reagálás képessége. Egyre több mobilszereplő válik vezetékes szolgáltatóvá, és fordítva egyre több vezetékes szolgáltató lép be a mobilpiacra. Az iparág tehát komplexebb lett, de úgy tűnik, hogy szemben a tíz évvel ezelőtti állapottal, most az ügyfelek is kezdik igényelni a konvergens szolgáltatásokat. Nem minden mobilszolgáltatónak kell konvergens szolgáltatóvá válnia, de mindenképpen reagálni kell a kihívásokra.
P.: A hagyományos hangalapú szolgáltatásokból származó bevételek jó esetben stagnálnak az európai mobilszolgáltatóknál, a mobilcégek alternatívákban gondolkodnak. Mik lehetnek a jövő növekedési területei?
Soós Péter: A hang alapú szolgáltatásokból származó bevételek csökkennek, és csökkenni is fognak, ez megkerülhetetlen tendencia. Az adatforgalom azonban folyamatosan bővül, nem utolsósorban annak köszönhetően, hogy egyre több a mobil eszköz. Általában arról beszélünk, hogy hány előfizető van, de ha arra gondolunk, hogy valaki használja a laptopját, a mobiltelefonját, és más eszközöket, akkor látszik, hogy egyre több olyan platform van, amin keresztül az ügyfelek adatforgalmat generálnak. Ez a távközlési cégek egyik kitörési lehetősége, itt azonban nagy kérdés, hogy miként tudják jól beárazni a szolgáltatók az adatot. Az IT is jelentős kitörési lehetőség, amire egyre több szolgáltató próbál ráugrani, ebben a hazai piacon a Magyar Telekom nagyon előre mutató, akvizíciókon és organikus növekedésen keresztül jelentős pozíciókat szereztek. További kitörési pont lehet az energiaszolgáltatás, ebben szintén a Magyar Telekom volt az egyik úttörő. Felmerül a pénzügy, illetve adott esetben egyéb digitális szolgáltatások, az e-commerce, e-health, mobile health, ezek bizonyos szempontból még embrionális állapotban vannak, de a jövőben a növekedés pilléreit jelenthetik.
Sabjányi László: A mobil adatban rejlő lehetőségek száma gyakorlatilag végtelen. Gondoljunk bele, hogy egy mobilcég nagyon sok mindent tud az ügyfeleiről, tudja, hogy mikor kelnek és mikor fekszenek, tudja, hogy nap közben hol vannak, a cellaadatok alapján azt is meg tudja mondani, hogy melyik üzletben vásárolnak. A banki szolgáltatók lényegében mindent tudnak az ember pénzügyi szokásairól. Ahogy a mobilszolgáltatók elindulnak a pénzügyi tevékenység irányába, lényegében elég sok mindent fognak tudni egy egyénről, ha akarnak. Szerintem ennek a jelentőségét még senki nem mérte fel. Ebből egyrészt rengeteg üzleti lehetőség adódik, másrészt ez elég kemény adatvédelmi kérdéseket is fel fog vetni. De biztos vagyok abban, hogy ennek a kettőnek a kombinációja olyan üzleti modelleket fog létrehozni, amiket most még nem látunk teljes bizonyossággal.
P.: Mi lehet azoknak a szolgáltatóknak, például a magyar Telenornak a jövője, amelyek nem nyújtanak vezetékes szolgáltatásokat?
Soós Péter: Valóban, a Telenor Magyarországon elsősorban a mobil szolgáltatásokra koncentrál, ők abban járnak élen, hogy hogyan lehet a különböző országokban lévő entitások közötti szinergiákat kiaknázni. Ezen felül a Telenor is kacsintgat új területek, mint például a mobile health irányába, de néhány országban, például Szerbiában, van pénzügyi szolgáltatójuk is. A vezetékes kérdéskör középtávon fontos kérdés lesz, egy konvergálódó iparágban egyre nehezebb lehet csak mobilszolgáltatással a piacon maradni. Ebből a szempontból is érdekes példa a Vodafone, amely egy elég markáns irányváltással most az integrált szolgáltatásban hisz.
P.: A mobil- és a vezetékes hálózatok fejlesztése, a frekvenciák egyre drágábbak, a szolgáltatók jelentős összegeket költenek beruházásokra, miközben az iparági profit nagy része nem náluk, hanem a nagy amerikai internetes cégeknél csapódik le. Úgy tűnik, mintha a távközlési ökoszisztémának a mobilcégek lennének a lúzerei.
Soós Péter: Ha megnézzük az utóbbi 2-3 évet, akkor egy kicsit sarkítva igaz lehet ez a megállapítás. Az értékteremtés szempontjából ugyanis a jelentős beruházásokat eszközlő, hálózattal rendelkező cégek nem feltétlenül szerepeltek jól az elmúlt években. Azok a cégek pedig, mint a Google, az Apple vagy az Amazon, akik nem rendelkeznek hálózati eszközökkel, magasabb profitabilitást érnek el. Az egyik fontos kérdés, hogy ez a játéktér mennyire kiegyensúlyozott vagy mennyire lejt a hálózati infrastruktúrával nem rendelkező cégek felé.
Sabjányi László: A piac dinamikájából fakadóan az egyes szolgáltatók, még akkor is, ha olyan nagyok, mint a Vodafone, kis szolgáltatóvá válnak egy országban. Ha a Google kifejleszt egy szolgáltatást, azt el tudja adni a világon mindenhol, míg ha a Vodafone kifejleszt egy szolgáltatást, azt lényegében csak a saját hálózatán tudja eladni. Ezért is fordulhat elő az, hogy jelenleg nem a telefonszolgáltatók, hanem nagy, globális internetes cégek viszik előre az innovációt, illetve ők fölözik le a haszon nagy részét.
P.: A távközlési cégek meg tudják védeni magukat ezektől a nagy szereplőktől, vagy szükség van a szabályozó beavatkozására?
Soós Péter: Nem feltétlenül a megvédésről van szó, jelenleg a szabályozás alapvetően a hagyományos távközlési szolgáltatókra vonatkozik, a többiekre nem, így gyakorlatilag nincsenek fair helyzetben a nagy internetes cégekkel szemben. Véleményem szerint ki kell egyenlíteni a pályát, ez a mi értelmezésünkben azt jelenti, hogy bizonyos szempontból csökkenteni kell a szabályozást, mivel a hagyományos hálózati infrastruktúrával rendelkező piac túl van regulázva. A másik oldalon pedig érdemes lehet szigorítani az internetszolgáltatókkal kapcsolatos szabályokon, hiszen például adatvédelem terén jelenleg teljesen más szabályok vonatkoznak a távközlési szolgáltatókra, mint mondjuk a Facebookra. Ez a szabályozás történetéből adódik, nem a valóságos gazdasági szükségletekből.
P.: Pedig a helyzet szabályozói oldalról inkább csak romlik: Európában éppen a roaming-díjak eltörlésére készülnek, ami érzékenyen érinti a mobilcégeket. Önök szerint a roaming-díjak eltörlése a gyakorlatban megvalósítható? Milyen változásokat hozhat a díjak megszüntetése?
Soós Péter: Nehéz megjósolni, hogy pontosan mi lesz. Ami az operátorok szempontjából nehéz, hogy volt egy roamingirány, amit az Európai Bizottság határozott meg, és most hirtelen saját magukat bírálták fölül. De azt gondolom, hogy a roaming inkább kommunikációs szempontból fontos téma, mint a tényleges súlya szempontjából. A céges előfizetők például már most is kedvező tarifákat használhatnak roamingolásra, és azt gondolom, hogy az átlagos felhasználók számára a roamingdíjak eltörlése nem jelent óriási változást, mivel a mobilszolgáltatásokra fordított költségeiknek csak elenyésző hányadát teszik ki és már ma is léteznek kedvezményes roaming tarifák. A másik oldalról az EU szempontjából ez egy fontos és lényeges előrelépés abban, hogy egységes európai távközlési piac jöjjön létre. Nyilván ez egy olyan elem, ami a szolgáltatókat negatívan érinti bevétel és profitabilitás szempontjából, a legfontosabb kérdés azonban az, hogy az operátorokat valahol máshol, a szabályozás csökkentésével, erősítésével kompenzálják-e.
Sabjányi László: A roaming-díjak megszüntetésének lehetséges hatásai még Európai Bizottsági szinten sincsenek végiggondolva. Például elegendő lesz-e egy mobilszolgáltatónak csak egy országban fizetnie frekvenciadíjat, és a többi országban kihasználni az olcsó roaming adta lehetőségeket? Egy egységes árszint fog-e kialakulni Európán belül, ami a legolcsóbb árszintű országhoz igazodik? Mi fog történni a túl magas költségszintű helyi mobilcégekkel? És hosszútávon kinél fog az érték lecsapódni?
P.: Az tehát egyértelmű, hogy nagy átalakulások előtt áll a távközlés. Mit gondolnak, 10 év múlva hogyan fog kinézni az európai távközlési piac?
Soós Péter: Biztos, hogy kevesebb szolgáltató lesz, azt gondolom, hogy lesz 4-5 nagyobb , de emellett lesznek kisebbek is, bizonyos piaci rések lefedésére. Az is várható, hogy a nagyok nemzetközi alapokon fognak működni, és jobban szétválik az értéklánc, hiszen a fizikai infrastruktúra működtetése teljesen más üzleti modellt igényel, mint a szolgáltatás. Az első inkább egy infrastruktúra biznisz, a másik inkább a Tescóéhoz hasonló. Ezen túlmenően jelentős konvergencia lesz a fix és mobil platformok között. Magyarországon is további piaci konszolidáció várható, például vezetékes oldalon, ahol még ma is nagyon sok kis kábelszolgáltató van. Azt várom, hogy 10 év múlva a vezetékes és mobilszolgáltatók között bizonyos egymásra találások lesznek vagy Magyarországról indulva, vagy regionális tranzakció kapcsán.
Sabjányi László: Egyetértek ezzel, mindenképpen jelentős konszolidáció várható, konvergens szolgáltatók fognak megjelenni. Nem tudom, hogy 10 év elegendő-e ahhoz, hogy ez lecsengjen, de az biztos, hogy az iparág ebbe az irányba fog haladni.
