Magyar bankok: íme a meztelen igazság

‹ 1 2 3 4 ›

Vállalati hitelállomány

A bruttó vállalati hitelállomány csökkenése - egy-két meghatározó piaci részesedéssel nem rendelkező bank kivételével (BB, FHB Kereskedelmi Bank, Volksbank) - minden banknál általánosnak mondható, de a nagyobb, klasszikusan vállalati hitelezőnek minősíthető bankoknál volt a legnagyobb mértékű. 2011 első félévében több olyan nagybank is volt, ahol a vállalati hitelállomány csökkenése megközelítette a 15%-ot. A gazdaság szempontjából ez annál is inkább kedvezőtlen, mert nem egyszeri csökkenésről, hanem egy folyamatról van szó, amely külső, gazdasági és szabályozói okok miatt szinte biztosan nem fog változni, ez pedig csökkenti az ország növekedési potenciálját.

Ágazati megoszlást tekintve az ingatlanügyekkel, gazdasági szolgáltatással, szállítással kapcsolatos iparágakban és a feldolgozóiparban volt a legerőteljesebb a visszaesés. Pozitív hír, hogy a szűkített értelemben vett építőipar hitelállományának csökkenése megállni látszik.

A kis-és középvállalkozásoknak nyújtott hitelek állománya egy év alatt az általános visszaesésnél valamelyest kisebb mértékben, 7,4%-kal csökkent, ami elsősorban nem a hitelfelvevők számának, hanem az átlagos hitelállomány összegének csökkenéséből adódott. A jövőre nézve kedvezőtlen tendenciát vetít előre, hogy idén a tavalyi év hasonló időszakához mérten a kkv-vállalkozásoknak folyósított hitelek esetében jelentősen csökkent a hitelhez jutók száma (-15%), de még ennél is nagyobb mértékben esett vissza a folyósított hitelek összege (-25%).

Bár mint írtuk, több bank is jelentősen csökkentette vállalati hitelállományát, azonban vannak olyan bankok is a piacon, amelyek a kkv-szegmensben többé-kevésbé pozícióik megtartására törekszenek, ilyen például az Erste, az OTP és a Raiffeisen Bank.

A vállalati hitelportfólió minősége

2011 első félévének végén a bruttó hitelállományra vetített értékvesztés állománya 9,3%-ot tett ki, ezzel a vállalati hitelek kockázati költsége egy év alatt 2,5 százalékponttal emelkedett, ami éves szinten 100 Mrd Ft-ot meghaladó veszteséget okozott.

A tavalyi év folyamán úgy látszott, hogy a gazdasági válság okozta vállalati portfólióromlás megáll, a 90 napon túl lejárt hitelállomány 10% körül stabilizálódik, s inkább már csak a meglévő problémás portfólió kezelésére kell koncentrálni, de újabb jelentős romlással nem kell szembenézni. Ezzel szemben 2011. első félévének végén már 13,6%-ra ugrott a 90 napon túli lejárt adósággal rendelkező állomány. Igaz, a vetítési alap (hitelállomány) is csökkent, de összegszerűségében is 150 Mrd Ft-tal emelkedett ez az állomány.

A külön figyelendő kategórián kívüli, problémás hitelek aránya jelentősen, 12,8%-ról 15,7%-ra emelkedett, amelyen belül is a legrosszabb minősítésű állományok emelkedtek a legjobban, miközben majdnem ilyen mértékben csökkent a külön figyelendő kategóriába tartozó hitelek aránya. A fentiekből arra lehet következtetni, hogy a korábban kisebb problémákkal küszködő vállalkozások helyzete lett rosszabb, s kerültek át a nagyobb veszteséget hordozó kategóriákba.

Lakossági hitelek

A lakossági hitelek bruttó állománya egy év alatt közel 4,5%-kal, ezen belül a devizaalapú hiteleké 10%-kal esett vissza, miközben a forinthitelek állománya 7,3%-kal növekedett. Jelentősebb bővülés (8,5%-os) csak a folyószámlahiteleknél volt tapasztalható, de ezek jelentős része hitelátstrukturáláshoz kapcsolódó hitelnyújtást, s nem tényleges hitelnövekedést takar. A szabad felhasználású jelzáloghitelek 2,6%-kal, míg a lakáscélú jelzáloghitelek 3,3%-kal csökkentek.

A háztartások hitelállományának forintalapú nominális összegét az árfolyamok jelentősen befolyásolják és mozgatják, ezért azok alapján mélyreható következtetéseket nem lehet levonni. Ugyanakkor a devizaárfolyam-változással korrigált adatok alapján egyértelműen látható, hogy a háztartások hitelállománya fokozatosan és folyamatosan csökken.

A piaci verseny oldaláról a háztartások hitelezésében jelentős változás nem volt tapasztalható. Majdnem változatlan részesedéssel piacvezető az OTP, amelyet a részesedését növelő Erste Bank követ. Az AXA és az FHB Bank is növelte piaci részesedését, míg a többieknél az nem nagyon változott.

Az előzőekben a bruttó, vagyis az értékvesztés nélküli háztartási hitelállományról írtunk. A háztartások nettó hitelállománya a bruttó hiteleknél nagyobb mértékben, 6,2%-kal csökkent egy év alatt.

A lakossági hitelportfólió minősége

A bankrendszerben a háztartások bruttó hitelállományára nézve az értékvesztés a 2010. első félévi 4,2%-ról idén az első félév végére 5,8%-ra emelkedett, vagyis egy év alatt a háztartások hiteleinek kockázati költsége 1,6 százalékponttal emelkedett, amelynek az eredményrontó hatása közel 100 Mrd Ft volt.

A megképzendő értékvesztés nagyságát nagyban befolyásolja a fedezetek megléte (vagy annak hiánya), értéke és a portfóliótisztítás (követelések eladása), tehát az egyedi bankok arányait egy az egyben nem lehet összehasonlítani, de következtetéseket azért le lehet vonni az adatokból.

Miután csak egy bankcsoportnál volt érdemi portfóliótisztítás, s a bankok meglévő háztartási hitelállományainak szerkezete sok hasonlóságot mutat (kivéve a Budapest Bankot), arra a következtetésre kell jutnunk, hogy közgazdaságilag nem indokolható különbségek vannak az egyes bankok megképzett értékvesztésének nagyságrendjei között; s az sem zárható ki, hogy az értékvesztésképzés mértékét egyes bankoknál a jövedelemelvárás szintje is befolyásolta.

A bankrendszeri szinten megképzett értékvesztési szint megfelelő voltának kérdését veti fel az is, hogy miközben a kockázati költség (megképzett értékvesztés) 1,5 százalékponttal emelkedett egy év alatt, addig a 90 napja nem teljesítő hitelek aránya 3,5 százalékponttal nőtt, s 2011 I. félévének a végén már elérte a 11,6%-ot.

Amennyiben minősítési kategóriánként nézzük a lakossági hiteleket, a helyzet még rosszabb. Minden minősítési kategóriában növekedtek az állományok, s a külön figyelendő kategórián kívüli problémás hitelek állományának aránya 8,9%-ról 12,3%-ra emelkedett.

Bár a külön figyelendő lakossági hitelek aránya csak kis mértékben emelkedett, arányuk így is közel 12% volt június végén. Ha figyelembe vesszük a külön figyelendő tételeket és az előbbiekben említett problémás minősítésű kategóriákat (átlag alatti, kétes, rossz), akkor sajnos elmondható az, hogy a háztartási hitelállomány közel negyedét érintik valamilyen szintű fizetési problémák, ami sem a végtörlesztéssel, sem az átmeneti alacsonyabb árfolyamszintű törlesztéssel nem oldható meg.

A bankok aktivitását, illetve a helyzetek rendezésére irányuló erőfeszítéseit mutatja, hogy a háztartások hiteleinek már több mint 10%-át átstrukturálták, ennek azonban egynegyede újra 90 napon túl lejárttá vált.

Likviditás, betétek, külföldi források, devizakitettség

A bankrendszer hiteleinek finanszírozására (főleg devizaalapon) évek óta nem rendelkezik elegendő belső megtakarítással, ezért jelentős mértékben külső finanszírozásra szorul. Ennek ellenére 2011 első félévének a végén, az előző év hasonló időszakához képest - főleg a devizalapú hitelek állományának és a külföldi devizaforrások csökkenésének eredményeként - a bankrendszer devizakitettsége 2600 Mrd Ft-tal csökkent. Ezzel a külföldi források aránya a mérlegfőösszegen belül 5 százalékponttal esett vissza, de még így is 26,4%-ot tett ki idén félévkor.

Tény és való: hiába jó a bankrendszer forintlikviditása - a jegybanki kötvények állománya június végén 2560 Mrd Ft-ot tett ki -, összességében a fennálló hitelállomány közel 35%-ára (5800 Mrd Ft) nem nyújtanak fedezetet a hazai megtakarítások. Ilyen szempontból a devizakitettség nemcsak eszközoldali probléma a devizaalapú hitelek miatt, hanem belső megtakarítási okokra is visszavezethető. Másik oldalról, egy feltörekvő gazdaságban természetes dolog a külső forrásbevonás igénye, mert csak így van esély a konvergenciára.

Miután a hazai megtakarításokban rövid időtávon belül érdemi növekedés nem várható, a gazdaság finanszírozási igénye miatt a bankrendszer külső forrásbevonási szükséglete adottságként kezelendő, ám kérdés, hogy mi az a mérték, ami szükséges és indokolt. Ugyanakkor az is tény, ha bármilyen okból ez a külső finanszírozási szükséglet nem elérhető, vagy nagyon drága, az a gazdaság szükséges mértékű finanszírozását veszélyeztetheti.

Az összesített hitel/betét mutató valamelyest javult, de még mindig magas, 146% volt június végén. Az enyhe javulás a még mindig nagyon magas devizaalapú mutató javulásának és a forintmutató enyhe romlásának volt az eredménye.
A bankrendszer saját tőkéje az elmúlt egy évben érdemben nem változott, így az nem változtatott a finanszírozási szerkezeten.

• Címkék:
• bankok

• Méret.
• Hitelek, betétek és egyebek.
• Jövedelmezőség és tőke.
• Mit okoz a végtörlesztés?.