Ennyire veszélyes a forint!

András Bence

2015. július 21. 05:00

Gyengül, esik és szakad a forint! - Ilyen és ehhez hasonló felütésekkel találkozhattunk az elmúlt években, amikor a magyar fizetőeszközről olvastunk. A köztudatba lényegében beleégett a forintról, hogy az egy sérülékeny és ezért veszélyes fizetőeszköz. Márpedig ez nem igaz. A kockázati profilunk nem különbözünk jelentősen sem a lengyel zlotytól, sem pedig a devizapiac legtöbbet kereskedett párjától, az euró-dollártól. Ezt pedig most gyönyörű haranggörbékkel bizonyítjuk be.

Mennyire kockázatos a forintunk?

Magyarországon élve lényegében lehetetlen elkerülni, hogy ne hasson ránk a forint árfolyamának alakulása. Ez alatt nem pusztán arra kell gondolni, hogy nyaralni megyünk vagy éppen külföldről vásárolunk valamit. Ennél ugyanis sokkal mélyebb szimbiózisban élünk a fizetőeszközünkkel!

Hazánk egy pici és nyitott ország, ahol az árfolyamcsatorna jelentős szerepet tölt be a gazdaságunk alakulásában. Az exportáló vállalataink profitabilitásának befolyásolása mellett az importárakba is át tud gyűrűzni a forint árfolyamváltozása, amit pedig mindenki megérez. Sőt, még ha nem is vásárolnánk semmiféle külföldi cikket (üzemanyagot sem), akkor sem kerülhetnénk el, hogy például a jelentősen elgyengülő forint ne okozzon inflációt a belföldi termékek esetében is. A legnagyobb kitettséggel természetesen, a devizapiaci kereskedők szembesülnek, akik sokszoros tőkeáttétellel kereskedhetnek az egyes forintkereszteken.

Egyszóval senkinek sincs menekvés az árfolyamunk változása elől, kisebb vagy nagyobb mértékben mindenképpen kihat majd ránk, így pedig érdemes feltenni a kérdést, hogy mégis mekkora kockázatot futunk: Mennyire kockázatos fizetőeszköz a forint?

Egy pénzügyi instrumentum (bár a devizákat a jogban általában nem tekintik instrumentumnak és a piacuk alig szabályozott) kockázatosságát leggyakrabban a múltbeli viselkedése alapján szoktak megítélni (rövid távon pedig az implikált volatilitás tükrözheti a piac véleményét a lehetséges kockázatokról). A tisztán látásunkat jelentősen segítheti, ha megvizsgáljuk az idősorunkra leginkább jellemző múltbeli elmozdulásokat. Ezen elmozdulások sorából pedig felrajzolhatunk a forint kockázatosságát egyszerűen és világosan jellemző hozameloszlását.

Ehhez mi a legfontosabb külkereskedelmi partnerünk fizetőeszközével, az euróval szembeni árfolyamunkat vizsgáltuk. Megnéztük, hogy az elmúlt tíz évben miként alakult az EURHUF napos változása, majd pedig felrajzoltuk ennek az eloszlását. A pénzügyek világában jártas olvasó számára talán nem meglepő, hogy lényegében egy normális eloszlást kaptunk.

Plusz-mínusz egy százalék

Az elmúlt tíz évben a napos elmozdulások 90 százaléka -1,01 és 1,14 százalék között alakult. A legsúlyosabb gyengülésünk 6,21 százalék volt, míg a legnagyobb felértékelődésünk 3,26 százalékot hozott egy nap leforgása alatt. A teljes idősoron 0,01 százalékos átlagos napon belüli forintgyengülés látszik, amitől átlagosan 0,66 százalékkal tértek el az egyes napokon a hozamok. Ezen az időtávon egyébként nagyjából a negyedével értékelődött le a forint az euróhoz képest.

Most hogy van már egy leíró képünk arról, miként is viselkedett eddig a forint, adódik a kérdés, hogy ezt kockázatosnak lehet-e nevezni. Ehhez pedig az eloszlását más devizákhoz érdemes viszonyítanunk! Három eurókeresztet választottunk a forint mellé, hogy véleményt tudjunk alkotni a forint kockázatosságáról. Mivel ezen keresztekben a másik oldalon mindig euróláb van, ezért természetesen az adott devizák általános kockázatosságáról kapunk egy könnyen értelmezhető összehasonlítást.

Első viszonyítási pontnak a legnagyobb devizapiaci forgalommal bíró euró-dollárt választottuk, mert a devizapiacon ezt tekinthetjük a leginkább meghatározó párnak. A forint a feltörekvő piaci devizák sorába tartozik, így a régiós társát, a lengyel zlotyt is megvizsgáltuk, amely gyakran szoros korrelációt mutat vele. Harmadik viszonyítási pontnak pedig a svájci frankot választottuk, amely a január 15-i sokkoló felértékelődését megelőzően a világ leginkább stabil devizája volt a piacon (az árfolyamküszöbje miatt). Megnézzük tehát a leginkább forgalmas devizapárt (EURUSD), a historikusan leginkább stabilat (EURCHF) és a régiós társunkat is, mint kontrollt (EURPLN).

Hasonló harangok

Az már nem lehet meglepetés, hogy most is a normális eloszlás haranggörbeszerű formái rajzolódnak ki. Az eloszlások értelmezéshez egy kis segítség: minél csúcsosabb a görbe, a napos hozamok annál nagyobb része esik közel a leggyakoribb értékhez (a móduszhoz, ami egyébként nulla), ergo annál stabilabb párról van szó. Ellenben minél laposabb és terebélyesebb a görbénk, annál kockázatosabb devizapárról beszélhetünk.

Az eloszlásokat közös grafikonon ábrázoltuk és kissé ránagyítottunk, hogy minél szemléletesebb legyen. Jól kitűnik róla, hogy historikusan messze az EURCHF volt a legstabilabb devizapár. Ami talán sokak számára meglepő lehet, hogy a forint az esetek 99 százalékában (a -2 és +2 százalékos nagyítás a forint napos hozamainak a 99 százalékát foglalja magában) egyáltalán nem számít kockázatosabbnak a régiós társánál, az euró-zlotynál, sőt, a legtöbbet kereskedett euró-dollárnál sem. Az eloszlások alapján kijelenthetjük: a forint relatív szemmel nem tekinthető instabil és kockázatos devizának az elmúlt tíz éve alapján.

Felmerül még persze, hogy miként néznek ki az eloszlások szélei, ahol az extrém események gyakoriságára derül fény. Az alábbiakban a -5 és +5 százalékos eloszlásra nagyítottunk rá a vizsgált devizák esetében:

A feketével jelölt forint és a piros zloty az eloszlás jobb szélén (euróval szembeni gyengülés) magasabban ereszkedik az EURUSD-nél és az EURCHF-nél, de a gyakorisági számaik nagyon alacsonyak. Tehát az sem igaz, hogy a forint érdemben hajlamosabb volna extrém elmozdulásokra a többiekhez képest.

Mennyire extrém?

Felmerülhet még egy szempont az extrém mozgások kapcsán, mégpedig az, hogy ezek időben miként követték egymást. Nagyobb veszélyt jelent ugyanis az, ha a nagyobb elmozdulások közel esnek egymáshoz, ezzel rövid időn belül nagyobb veszteséget okozva a kitettséget tartóknak. A szélsőséges hozamok alatt (a szakirodalomban általában abnormálisnak nevezik a várható értéktől eltérő hozamokat) az egyes eloszlások alsó és felső 5 százalékát értjük (ami 5-95 százalék közé esik, azt nullának vesszük), ezt pedig idősorosan ábrázoltuk a négy kereszt esetében.

Nem meglepő talán, hogy a pénzügyi válság időszakára összpontosul a legtöbb kiugró árfolyamváltozás, míg a svájci frank esetében jelentős ingadozások voltak még az európai szuverén adósságválság idején is, illetve az arra válaszul bevezetett árfolyamküszöb eltörlésekor idén januárban. A forint viselkedése ebben a tekintetben nem mutat észrevehetően nagyobb koncentráltságot a többi devizához képest, így az ebből eredő kockázatokat sem nevezhetjük kiugrónak.

Összefoglalásképpen elmondható: attól hogy hosszútávon leértékelődő trend jellemezte a forintot az euróval szemben, sem a napos hozamok eloszlása, sem azok széle, sem pedig az extrém elmozdulások koncentrációja nem nevezhető kiugrónak a kontrollnak választott devizákhoz képest. A magyar fizetőeszközzel való kereskedés nem veszélyesebb, mint mondjuk a lengyel zlotyval való. Vizsgálódásaink következtetése tehát az, hogy hiába épült bele a magyar köztudatba a gyenge és sérülékeny forint képe, attól még nem számít kockázatosnak a pénzünk.

A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Részletes jogi információ