Hányszor akkora az Erste, mint az OTP? Drágák vagy olcsók a legnagyobb magyar bank részvényei? Mennyivel marad el az OTP hitelezési aktivitása és profitja a lengyel bankokétól? Melyik bank tudott növekedni az elmúlt két évben, és melyik ment össze? Az OTP vagy a Raiffeisen működik költséghatékonyabban? Melyik banknál a legkisebb a nem teljesítő hitelek problémája? Többek között ezekre a kérdésekre adjuk meg a választ alábbi cikkünkben, amelyben hat régiós bank teljesítményét és különböző mutatóit hasonlítjuk össze a legfrissebb, első negyedéves számok felhasználásával.
A piacpártiak sokszor éppannyira etatisták, mint ellenfeleik. E paradox gondolat Elinor Ostromtól, a múlt héten elhunyt Nobel-díjas közgazdásztól származik. Ha megértettük volna a paradoxont feloldó igazságot, talán az elmúlt két évtizedünk is másként alakult volna.
Az amerikai gazdasági kilátások romlásával nőtt az esélye, hogy az amerikai jegybank egy újabb kötvényvásárlási programot (immár a harmadikat) indíthatja el, amivel jelentős összegeket pumpálhat a gazdaságba, illetve a piacokra. Az elmúlt két alternatív monetáris élénkítés után számos kritika érte az amerikai jegybankot, hogy ezzel felhajtották a nyersanyagárakat, erős inflációs nyomást eredményezve a feltörekvő piacokon. Az árupiaci befektetők tevékenységét és azok árakra gyakorolt hatását nézve azonban elmondható, az intézkedések inkább a fundamentumok javításán keresztül segítették az árupiacokat. Mivel a következő mennyiségi lazítás makrogazdasági hatékonysága elemzők egyöntetű véleménye szerint korlátozott lehet, az árupiaci hatása sem lesz feltételezhetően szignifikáns. Az egyes nyersanyagok közül persze kilógnak a nemesfémek, amelyek hatalmasat profitálhatnak egy újabb kötvényvásárlási programból.
Ukrajna focilázban ég, az ország csapata nem is szerepel rosszul a lengyelekkel közösen rendezett labdarúgó kontinensviadalon. Rá is fér keleti szomszédunkra egy hangulatjavító sportesemény, a válság alatt az ország ipara és exportja ugyanis gyakorlatilag összeomlott, a munkanélküliség drasztikusan megemelkedett. Az OTP is megszenvedte a lejtmenetet, az ukrán leánybank hitelportfóliójának minősége durván romlott, a bankcsoport a válság kitörése óta több mint 170 milliárd forintnyi céltartalékolásra kényszerült Ukrajnában. A leánybank új vezetője, Hák-Kovács Tamás azonban optimista a növekedési kilátásokkal kapcsolatban, hiszen az ukrán OTP az Oroszországban már bevált modell alapján a fogyasztási hitelek piacán készül nagy dobásra. Kérdés, hogy az IMF-tárgyalások kedvezőtlen kimenetele, vagy egy nagyobb hrivnya-leértékelés nem húzza-e keresztbe a menedzsment számításait.
Péntek este beterjesztette a 2013-as költségvetést a kormány a Parlamentnek. A törvényjavaslatban hangsúlyozza, hogy a jövő évre tervezett számos új költségvetési intézkedés továbbra sem tekinthető megszorításoknak. Ehhez képest a tervezetből kiderül, hogy jövedéki adó mértékei jövőre tovább emelkedhetnek, a tranzakciós illetékből 280 milliárdot szed be az állam, de közben fenntartja a bankadót (72 milliárd forintos összegben), érkezik az új biztosítási adó, és ezúttal is befagyasztja a kormány a családi támogatásokat. A kiadási oldalon legdurvább lefaragás az önkormányzatok támogatásában valósul meg, 400 milliárd forinttal csökken támogatásuk a jelentős átalakítások miatt.
A Széll Kálmán Terv 2.0 programban szereplő ígéreteknek megfelelően 2013 második félévétől bevezeti a kormány az elektronikus útdíjat. A javaslat egyik érdekessége, hogy a fogyasztói árkiegészítést szociálpolitikai menetdíj-támogatásra keresztelte át a kormány, vagyis a kedvezmények felülvizsgálatát tervezi. Közben kamatkiadásokra 300 milliárd forinttal lesz kénytelen többet költeni a magyar állam.
Az európai adósságválság eltart még egy darabig, akármi is lesz a görög választások eredménye. Nem a Sziriza a mi fő ellenségünk, hanem a saját inkompetenciánk.
Kilenc év után Magyarország első ízben jövőre felelhet meg Brüsszel költségvetési elvárásainak, és kerülhet ki a túlzott deficit eljárás hatálya alól, mert a kormány saját érvelése szerint gazdaságtörténeti bravúrt és költségvetési trendfordulót hajtott végre. A példa nélküli sikerhez vezető út azonban egyáltalán nem könnyű, a kormánynak ugyanis végre kell hajtania a gyakran fájdalmas kiadáscsökkentő lépéseket és közben az adóemeléseknek is hozniuk kell a várt - néhol irreálisan magas - bevételeket. Az idei költségvetés bevételi és kiadási adatainak részletes elemzése alapján azt mondhatjuk, hogy a hatalmas kiigazítás eredményei már láthatók a büdzsé mindkét oldalán (a bevételek összességében emelkednek, a kiadások csökkennek), több területen azonban már most vannak beazonosítható elmaradások.
Utolsóként és adathamisítás segítségével sikerült 2001-ben belépniük a görögöknek az eurózónába, a most vasárnapi választások következményei pedig akár oda is elvezethetnek, hogy elsőként léphetnek ki abból. Amint arra cikksorozatunk előző részében rámutattunk: ez 2-3 éves távon súlyos gazdasági károkat okozna. De nemcsak ezt kockáztatná az ország, hanem az elmúlt bő három évtized mindennemű fejlődését is. A társadalmi feszültség már most is igen nagy az országban, de ez könnyen a végletekig fokozódhat, akár polgárháborúba is torkollhat. Ahhoz, hogy ennek veszélyét jobban megértsük, cikksorozatunk utolsó "felvonásában" érdemes mélyebben is megismerkedni a jelenlegi görög társadalmi feszültség okaival, mozgatórugóival, végső soron tehát azzal, hogy miért vannak már most is "kiakadva" a görögök és mi lehet akkor, ha valóban kilépnének.
A banki tranzakciós illetékkel kapcsolatban csütörtökön mindössze két fontos információval lettünk okosabbak: alapja változatlan maradhat, és a kormány jövőre 280 milliárd forintot szedne be belőle, ellentétben az április végi Széll Kálmán Terv 2 alapján eddig legvalószínűbbnek tartott 130 milliárd forinttal. Az alábbiakban a teljes illetékbevételre és annak elosztására vonatkozóan fogalmazunk meg kérdéseket, és próbálunk meg választ adni rájuk. Arra a következetésre jutottunk, hogy a bankszektor terhelése a különadó teljes fenntartásához képest csak akkor nem nő, ha az illeték legalább közel 60%-át áthárítják az ügyfelekre. Az OTP-nek (méregfőösszeg-arányos elosztást feltételezve) 75 milliárd forintnyi illetéket kellene a költségvetésbe befizetnie, ami idei bankadójának több mint kétszerese. Kérdéseinkre a végső választ azonban csak a kormány és a bankok közötti tárgyalások adhatják meg.
A gazdasági válság során alaposan kiszélesedett a jegybankok gyakorlatban alkalmazott eszköztára. Míg korábban szinte csak a kamatpolitikára kellett figyelnünk, addig ma már a likviditás biztosítása, a közvetlen piaci beavatkozás vagy az állampapír-vásárlás is "mindennapos" eseményekké váltak. Ezek a lépések rávilágítottak arra, hogy a központi bankok nem konvencionális eszközei viszonylag sikeresek lehetnek bizonyos válságtünetek enyhítésében. Ugyanakkor - ahogy erre a Magyar Nemzeti Bank napokban megjelent tanulmánya is rámutat - az alkalmazhatóságnak és a sikerességnek erős feltételei vannak. Éppen ezért a kis, nyitott, fejletlenebb pénzügyi piaccal rendelkező, illetve gyengébb intézményi, gazdaságpolitikai hitelességgel bíró országok esetében a nem konvencionális eszközök széles körű alkalmazásának értelme megkérdőjeleződik. Erősebben fogalmazva: a nem konvencionális eszközök széleskörű alkalmazása Magyarországon több szempontból sem kecsegtet nagy sikerrel, viszont vannak kockázatai.
Elképzelhető, hogy a bankadó a kormány korábbi terveinél egy évvel hamarabb, már jövőre kivezetésre kerül. Első ránézésre a hír pozitív a bankszektor és az OTP szempontjából, kérdés azonban, hogy nem azért kapja-e a szektor a "könnyítést", mert a tranzakciós illetékből a kormány a korábban tervezettnél magasabb bevételt vár, ezáltal magasabb terhet róva az érintett pénzintézetekre. Ezért is mondhatjuk, hogy a bankadó teljes eltörlése nem borítja fel a jövő évi költségvetés, más kérdés, hogy a kormány legújabb lépését hogyan értékelik a nemzetközi szervezetek, elsősorban az Európai Bizottság.
Minden idők egyik legrosszabbul sikerült elsődleges részvénykibocsátásaként vonul be a történelembe a Facebook tőzsdére lépése. A kibocsátási árhoz képest közel 30%-ot veszítettek értékükből a részvények, piaci kapitalizációja pedig 30 milliárd dollárral csökkent mindössze két hét leforgása alatt. A részvények komoly esésben több szerencsétlen körülmény egybeesése játszott szerepet. Már az IPO előtt sokan megkérdőjelezték a vállalat üzleti modelljét és a növekedés fenntarthatóságát, ezt tetézték még a részvények kereskedésének megindulásával kapcsolatos technikai hibák, illetve a görög és spanyol adósságválság miatt kedvezőtlenre forduló befektetői hangulat.
Amennyiben valóban kilépne az euróövezetből Görögország, az várhatóan jelentősen mélyebbre lökné a recesszióban. Rövid távon az sem valószínű, hogy a drachma bevezetése (és leértékelődése) tompítaná a zuhanást. Görögország ugyanis az Európai Unió legzártabb gazdasága, és igencsak szerény áruexporttal rendelkezik. A kilépés és a (következő egy-két évben bizonyára mélyülő) válság azonban arra sajnos bizonyára "jó lenne", hogy tovább szítsa a feszültségeket a társadalomban, akár a végletekig fokozva azokat.
Azt, hogy az esetleges kilépés hogyan, milyen drámai folyamatokon keresztül hatna a görög gazaság különböző területeire, az elmúlt hetekbeli cikksorozatunkban már bemutattuk, múlt hétvégi cikkünkben pedig összefoglaltuk.
Cikksorozatunk mai, a görög gazdaság egészét átfogó elemzésének főbb megállapításai:
- az esetleges kilépés az államadósság megtagadásával is járna, így az adósságválság egy bank-, illetve árfolyamválsággal is összekapcsolódhat, - a görög GDP további akár 20%-kal is zuhanhat (reál értelemben), az infláció és a munkanélküliség 30% fölé ugorhat, - az életszínvonal drámai mértékben romlana az országban, az egy főre jutó GDP akár 55%-kal is zuhanhat a mostani euróalapúhoz képest drachma esetén, - az exportszektor gazdasághoz mért súlya a legkisebb az EU-ban, annak is döntő része turizmus, utóbbi megtartásához viszonylagos gazdasági és társadalmi nyugalom kellene, - a görög gazdaság már jelentősen elkezdte visszanyerni versenyképességét és elkezdett "nyílni" a gazdasága az eurózónán belül is.
Látszólag nincs köze egymáshoz a gyengélkedő spanyol bankok ügyének és a másfél hete bajba jutott Soltvadkert és Vidéke Takarékszövetkezet esetének. Az elmúlt hetekben azonban egy olyan fordulat történt Európában, amelynek mindkét ügy sajátos színezetet ad. Szomorú tény: a válság kezdete óta 4500 milliárd eurónyi állami támogatást kellett adni Európa bajba került bankjainak. A bankmentések megingatták a gyengébb államok költségvetését, megrendítve egyúttal a piac bizalmát. Csakhogy az állam iránti bizalom eltűnése megrengette az állampapírokba fektető bankokat is, sok esetben épp azokat, akiket állami forrásból mentettek ki. Az államok a bankjaik, a bankok az államok pénzügyi helyzete miatt kezdtek el aggódni. Ördögi kör alakult ki tehát, amely az EU vezetőit arra a felismerésre vezette, hogy a monetáris unió nehezen maradhat fenn bankunió nélkül. Ha az EU bankunióról szóló friss tervei eredményre vezetnek, az új korszakot nyithat az európai bankválságok kezelésében. Ebben már nem az államok állnák a bankmentések költségeit, hanem maguk a bankok, illetve a piaci befektetők. Legalábbis elvileg.
Az elmúlt hetekben megszületett a beruházási döntés a magyar-szlovák gázhálózatokat összekötő vezeték kiépítéséről, miközben a horvát kormány jelezte, hogy nem hajlandó tovább várni a Krk-sziget északi részére LNG-terminál megépítését tervező nemzetközi konzorciumra, ezért további lépéseket tesz egy saját projekt elindítása érdekében. Mindkét kezdeményezés érdemben befolyásolhatja a 2015-ben lejáró hazai hosszútávú gázellátási szerződés újratárgyalását Oroszországgal. Miként alakul Magyarország gázellátási helyzete?
Esélyeket kínál a görög gazdaság számára az euróövezetből való kilépés, ám egyben súlyos anomáliák forrása is lehet az önálló valuta visszaállítása. Egyes szektorokban jól látható károkat, illetve a gazdasági szereplők magatartásának változását eredményezné a drachma újjáélesztése, de ahol ilyen veszteségek nem azonosíthatók egyértelműen, ott is óriási a bizonytalanság a hatásokat illetően.
A globális gyógyszerszektor eddig sem volt könnyű helyzetben, a profitkilátások romlása következtében az ágazatban jelentős strukturális átalakulások zajlanak. A gyártók helyzetét ráadásul most az európai adósságválság is nehezíti, a költségvetési prblémákkal küzdő dél-európai országok fokozatosan fogják vissza az egészségügyi kiadásokat, az állami intézmények részéről pedig a fizetési fegyelem erőteljesen romlik. A gyógyszercégeknek emellett komoly veszélyforrást jelenthet egyes országok euróövezetből való kilépése, ennek esélye most Görögországban a legnagyobb. Ha az ország esetlegesen elhagyná az eurózónát, az az új fizetőeszköz (nevezzük drachmának) masszív leértékelődését és a gyógyszerárak jelentős csökkenését vonná maga után. Miután pedig Görögország is részét képezi annak a kosárnak, mely alapján az egyes országokban a kormányok döntenek a gyógyszerárakról, ez a többi európai országban is lefelé nyomná az átlagárakat. Az érvényben lévő nemzetközi referenciaárazás következtében pedig a hatás globálisan is érinti a gyógyszerszektort.
Egyre több vészforgatókönyv lát napvilágot a Görögország eurózónából történő kiválása kapcsán, és habár még korántsem biztos, hogy a dél-európai ország a valutaunió elhagyása mellett dönt, érdemes megvizsgálni, hogy egy jelentős leértékelt drachma milyen hatással lenne az ország energiaellátásra. Előjáróban annyit, hogy Görögország külső energiafüggőség kb. 70%-os.
Lehetetlen, hogy egy esetleges spanyol államcsőd magával rántaná Magyarországot, és önmagában a magyar fizetésképtelenség sem reális, mert fenntartható az adósságpálya - többek között ezt hangsúlyozta a Portfolio.hu olvasóinak szervezett tegnapi online interjú keretében Borbély László András. Az Államadósság Kezelő Központ vezérigazgató-helyettese jelezte, ha netán bekövetkezne egy (részleges) magyar államcsőd, akkor jogilag nem lehet különbséget tenni a befektetői rétegek között, azaz ugyanúgy veszteség érheti a külföldi befektetőt, mint a hazai lakossági réteget.
Mivel a külföldi piaci rezdülésekre nagyon érzékeny a magyar állampapírpiac, arra nem mert "mérget venni" Borbély, hogy egy EU/IMF-megállapodás után biztosan csökkennek majd a magyar állampapír hozamok. Alap esetben természetesen segítene leszorítani a hozamokat, így annak minél előbbi megkötését hasznosnak nevezte. Az adósságkezelési szakember több kérdezőnek is útmutatást adott az állampapír vásárlás témakörében és egy-két érdekességet is megosztott velük. Olvasóink így megtudhatták például, hogy miért nem lehet kamatadó-mentesen állampapírt vásárolni és azt is, hogy számíthat-e vagyonosodási vizsgálatra az, aki lakossági állampapírt vásárol.
Miközben a frank árfolyama "csak" 20%-kal nőtt, a magyar bankok nem teljesítő lakossági hiteleinek állománya 35%-kal emelkedett egy év alatt - mutatják a Magyar Nemzeti Bank március végi állapotot tükröző statisztikái. A végtörlesztés miatt eltűnő hitelek automatikusan növelték a probléma viszonylagos nagyságát: a bankok nem teljesítő lakossági hiteleinek aránya az egy évvel korábbi 10,5%-ról 15,0%-ra emelkedett. A már 90 napon túli fizetési késedelemben lévő hitelek kezelésében egyelőre kevés eredménnyel jártak az állami közreműködéssel elindult programok, az új árfolyamgát viszont segíthet a problémahalmaz további növekedésének megállításában.
