Az államháztartás egyensúlyáról

‹ 1 2

Az államadóssággal összefüggésben óhatatlanul foglalkozni kellett az államháztartás hiányával is, hiszen az utóbbi egyenes kapcsolatban áll az államadósság mértékével. Az összehangolt tevékenység eredményeként, a kiadásoldali lépéseknek köszönhetően, növekedési áldozatokat is vállalva, Magyarország államháztartási hiánya az elmúlt időszakban kedvezően alakult, s ez is hozzájárult a pénzügyi stabilitáshoz.

A magas államadósság rendkívül nagy terhet ró az államháztartásra, és az ennek menedzselésével is összefüggő kiadásoldali korrekciók, a hiány kézbentartása pedig a költségvetési gazdálkodás napi folyamataiban is gondokat okoznak. A nettó módon évek óta többletet mutató költségvetést hiányba viszik a kiadási oldalán a kamatkiadások, amelyek 2010-2014 között 8-9 %-ot képviselnek, évi 1150 és 1250 milliárd forint között mozognak. Ez a nagyságrend csaknem megegyezik az egészségügyre fordított összeggel, meghaladja a közlekedési ráfordításokat, s alig marad el az államhatalomra és a közigazgatásra együtt, vagy a teljes oktatásra elköltött összegektől. Az államadósság tehát visszahat az államháztartás funkcionális kiadásainak alakulására is.

Gazdasági növekedés
A Tanács - a stabilitási törvényben megfogalmazott feladata szerint - a költségvetési törvényjavaslat tervezetével való egyet nem értését jelzi, ha annak hitelességére vagy végrehajthatóságára vonatkozóan alapvető ellenvetései vannak. Ennél sokkal lényegesebb, hogy a stabilitási törvény alapján a költségvetési törvényjavaslat Országgyűlés általi elfogadásának feltétele a Tanács előzetes hozzájárulása. Ezért - visszautalva a bevezetőmre - fontos a Tanács elemzőképességének erősítése. Ezen belül pedig hangsúlyos feladat a rövid- és hosszú távú makrogazdasági folyamatok értékelése.

A Tanács - a széles szakértői bázis véleményére építve - 2013 kora őszi értékelésében az éves gazdasági teljesítmény javulását vetítette előre, azt a 2012-es 1,7 százalékos visszaesést követően 1 % - ig terjedő tartományban várta. A legújabb adatok alapján ennél végül is valamivel jobb teljesítmény valószínűsíthető. A Tanács a 2014. évi költségvetési törvényjavaslat makrogazdasági alappályáját úgy ítélte meg, hogy a gazdasági folyamatok elemzése és a hazai és nemzetközi intézmények előrejelzéseinek összehasonlítása alapján a GDP 2 százalékos emelkedése a gazdasági növekedés lehetséges tartományának felső sávjába tartozik. A rendelkezésre álló előrejelzések egy része az MNB Növekedési Hitelprogramjának kiterjesztése és a gazdaságot ösztönző további intézkedések eredményét még nem vette figyelembe, ami a kivetítésekben szereplő értékeknél kedvezőbb gazdasági növekedést sem zárja ki. A 2014-es év eddigi folyamatai a prognózis megalapozottságát bizonyítják.

A nagy kérdés azonban, hogy a gazdaság potenciális növekedésének a feltételei - ezek közül külön is a bankok hitelezési gyakorlata, a magánszféra beruházási magatartása, a fogyasztás alakulása, illetve a kis- és középvállalkozók aktivitása, a komplex versenyképesség - alapján a további években elérhető és fenntartható-e a régió többi országához hasonló 3 - 4 %-os növekedési ütem (amire már az adósság "kinövése" vonatkozásában is utaltunk). A költségvetéshez kapcsolódó "három éves" kitekintés szerint a szakmai vélemények többségével azonosan 2,5 - 2,7 %-os növekedést hoznak a következő évek, ennél többre van azonban szükség, melynek meg kell találni az eszközeit.

A Költségvetési Tanács többször szembesült a gazdasági növekedés és a beruházások egymással összefüggő kérdésével. A 2012. évi központi költségvetés végrehajtásának helyzetéről készült véleményében megfogalmazta, hogy a költségvetési kiigazítás csökkentette az aggregált keresletet, a beruházások (különösen az építési) visszaesése folytatódott, s ezek, más tényezőkkel - így a mezőgazdaság teljesítményének gyengülésével - együtt eredményezték a GDP mélyrepülését. A 2013. I. félévi költségvetési folyamatokról készített elemzésben a KT az alacsony mértékű beruházási rátának (is) tulajdonította a növekedés sérülékenységét. A Tanács a 2014. évi költségvetési törvényjavaslatról ugyanakkor már bizakodva állapította meg, hogy a tervezett 2 százalékos gazdasági növekedést - többek között - az uniós forrásokra épülő állami beruházások és az MNB Növekedési Programjának második üteméből forráshoz jutó magánszféra beruházásai révén megvalósíthatónak tartja.

Gazdasági növekedés nincs beruházások nélkül, ugyanakkor, ha bővül a gazdaság, ezzel együtt jár a fokozódó beruházási igény. Magyarországon az elmúlt években mind a GDP-arányos beruházási hányad, mind a gazdaság teljesítménye lefelé mozgott. A mélypont a beruházási hányad tekintetében 2011, amikor annak mértéke a megelőző évek 20-21 százalékáról 16,8 százalékra süllyedt.

Az előbbi ábra szerint a kormányzati előrejelzések arra mutatnak, hogy 2014-től a beruházási hányad - még ha belátható ideig nem is tud visszatérni a néhány évvel ezelőtti pályára - folyamatosan 18 százalék fölé emelkedhet.

Infláció

A költségvetési folyamatokat befolyásoló tényezők közül fontosnak tartom még az infláció megemlítését. Egyáltalán nem mindegy ugyanis ennek mértéke. Nagymértékű áremelkedés az emelkedő kiadások révén sújtja az államháztartást. Ha viszont alacsony - különösen, a tervezetthez képest - a fogyasztói árindex, akkor a költségvetésben vártnál kevesebb adóbevétel okozhat gondot. Utóbbival találkozott a Tanács például a 2013. I. félévi költségvetési folyamatok áttekintésénél. Ekkor fogalmazta meg, hogy a KT által javasolt nagy összegű tartalékok megtartásának és az évközi kiigazításoknak a szükségességét igazolták - többek között - az alacsonyabb infláció miatt kieső bevételek (elsősorban az ÁFÁ-nál).

A tervezettnél kisebb inflációnak természetesen vannak nyertesei is, és ők vannak többen. A nyugdíjakat - reálértékük megőrzésének érdekében - 2013-ra, a tervezett fogyasztói áremelkedéssel azonosan 4,2 százalékkal emelték. Látva az infláció tényleges mértékét, a nyugdíjak reálértéke végül jóval 2 százalék fölött emelkedett.

Összegzés helyett

Úgy vélem, az elmúlt évek legnagyobb eredménye, hogy az államcsődhöz közeli helyzethez képest Magyarországon pénzügyi stabilitás van, az államháztartásban a korábban folyamatosan jelen lévő túlköltekezés és pénzhiány jelensége nem terjedt tovább, ha nem is szűnt meg. A gazdaság nálunk is túl van a válságon, s van esély arra, hogy további konszolidációs lépésekkel nagyobb teljesítményt érjünk el, előbbre jussunk.

A költségvetés tervezési folyamata megújult. Realitás - igaz igen nagy áldozatok árán és folyamatos költségvetési korrekciókkal - a hiánycél hosszabb távú tartása. Lezárult egy hiperaktív törvénykezési időszak, s így az igazgatási, vezénylési nehézségek már csak beletanulás okán is mérséklődhetnek, és egy kiegyensúlyozottabb, hatékonyabb működés remélhető.

Ugyanakkor az is látható, hogy a nagyfokú eladósodottság hosszabb távon is terhet fog jelenteni, s az is jelentős eredmény lesz, ha az államadósság/GDP arányon fokozatosan javítani tudunk, és az egészségügyi ellátórendszer kiadásaival szinte azonos éves adósságszolgálati teher arányában egyre kisebb lesz az államháztartás összes kiadását tekintve.

NÉVJEGY Kovács Árpád a Budapesti Műszaki Egyetemen végzett, 1976-ban doktorált, 2001-ben szerezte meg PhD-fokozatát. Pályája kezdetén tervezőmérnök, majd minisztériumi főelőadó volt, 1979-ben a a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság (KNEB) gazdasági szakértője lett. 1990-ben az újjáalakult Állami Számvevőszék főcsoportfőnöke, később igazgatója. 1996-ban az ÁPV Rt. igazgatótanácsának elnökévé választják, 1997-ben az Állami Számvevőszék elnökévé választották. Közben 2004 és 2007 között a számvevőszékek világszervezetének, az INTOSAI kormányzótanácsának elnöke is volt. 2012 januárjától Kovács Árpád a Költségvetési Tanács elnöke. Emellett 2002-től a Magyar Közgazdasági Társaság (MKT) elnökségi tagja, majd 2008-tól mostanáig elnöke.

• Címkék:
• választás,
• makrogazdaság,
• vélemény,
• kovács árpád

• Az államadósságról.
• A költségvetési hiányról.