Az akció keretében a november 23. és november 27. között vásárolt éves SIGNATURE előfizetéseket most 40%-os kedvezménnyel, 17907 forintért lehet megvásárolni. Ezzel is a minőségi gazdasági tartalomgyártást támogatod. Tudj meg többet
Baljós árnyak
Egy hónappal ezelőtt jelentek meg az első adatok a magyar gazdaság tavalyi negyedik negyedéves beruházási teljesítményéről. A 7%-os éves alapú növekedés ellenére már akkor sem örültünk a számoknak. A részletek ugyanis azt mutatták, hogy a versenyszektor klasszikus ágazataiban a beruházások szinte mindenhol estek. Vagyis nem csak a feldolgozóiparban, hanem a szállításban, az ingatlanügyletek esetében, a mezőgazdaságban és a kereskedelemben is zsugorodást figyelhettünk meg.A szép beruházási szám azért születhetett meg, mert 2015 utolsó hónapjaiban a kormányzat óriási erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy a 2007-2013-as költségvetési ciklus uniós forrásait az utolsó fillérig le tudjuk hívni. Ez pedig még az egyre intenzívebb pénzáramláshoz képest is jelentős megugrást eredményezett. Az utolsó három hónapban az éves GDP majdnem 3%-át tették ki azok a kifizetések, melyeknek uniós támogatás a forrása. Törvényszerű, hogy ekkora összeget már nem lehetett a versenyszektorba kipörgetni, hanem a költségvetési szerveknél ért célba.A fentiek két dolog miatt is figyelmet érdemelnek.
- A költségvetési beruházások volumene és dinamikája rövid és közép távon sem fenntartható. Rövid távon azért nem, mert az új uniós költségvetési ciklusra való átállás törvényszerűen visszaesést fog hozni a lehívásokban, így az állami fejlesztési forrásokban. Néhány év múlva pedig - a kormány erőltetett forráslehívási tervei alapján 2019-20-tól - az uniós források elfogynak.
- A mostani költségvetési beruházási boom elfedi a versenyszektorban zajló folyamatokat, ami akár érdemben különbözhet a teljes nemzetgazdasági beruházási trendtől. A hosszabb távú gazdasági növekedéshez viszont a versenyszektor fejlesztő, kapacitásbővítő aktivitása elengedhetetlen.
Egy hónappal ezelőtt még csak korlátozott eszközök álltak rendelkezésünkre, hogy a magánszektor beruházási aktivitását megbecsüljük. A múlt héten azonban megjelentek a kormányzati szektor részletes számai, amelyekből már jobban tudjuk becsülni a teljes képet.
Így számoltunk A vizsgálódásunkhoz szükséges adatok nem állnak rendelkezésre közvetlenül, némi számolgatást igényelnek. A pénteken megjelent "kormányzati szektor statisztika" tartalmazza a nemzeti számlák egységes rendszere alapján kimutatott kormányzati beruházási kiadásokat folyó áron. Ezt a nemzetgazdaság teljes állóeszköz-felhalmozásával összevetve maradék elven adódik a magánszektor beruházása. A folyó áras teljesítményt 2005-ös árakra vetítjük vissza úgy, hogy a folyó áras és a 2005-ös árakon bemutatott GDP-statisztikából teljes beruházási árindexet számolunk. Így kapjuk meg az árváltozástól szűrt idősorokat, amelyek a beruházási teljesítményt a két szektorra vonatkozóan mutatja. Hasonlóképpen számolt a Budapest Költségvetési Felelősségi Intézet is négy hónapja, akkor még 2015 utolsó negyedévének számai nem álltak rendelkezésre. A számítás pontatlanságát jelenti, hogy a magánszektor és a kormányzat beruházásaira külön árindexek negyedéves frekvencián nem állnak rendelkezésre. Ugyanakkor az ebből fakadó becslési pontatlanság az éves árindexek alapján meglehetősen kicsi lehet. Ezt pontosabban ellenőrizni majd az ősszel tudjuk, amikor a 2015-ös évre vonatkozóan is lesznek olyan (éves) adatok, amelyekből a kormányzati beruházások árindexe számolható.
Az ébredő erő
Az alábbi ábra azt a gazdasági képünket erősíti meg, miszerint a beruházás dinamikáját a kormányzati aktivitás magyarázza. Sőt, az ábra alapján ezt a kijelentésünket pontosíthatjuk (sarkíthatjuk): a nemzetgazdasági beruházások enyhén emelkedő trendjét kizárólag az uniós transzferek felpörgéséből fakadó állami költéseknek köszönhetjük, miközben a magánszektor beruházásai jó másfél éve csökkenő trendben vannak.
- a 2000. évhez képest több mint megháromszorozódtak,
- az előző évhez képest 25%-os bővülést mutattak,
- két év alatt pedig több mint 60%-kal emelkedtek.
Ezen belül - az írásunk kiindulópontjaként tekinthető - tavalyi utolsó negyedéves állami beruházás
- a 15 évvel ezelőtti szintnek közel a három és félszerese volt,
- az egy évvel korábbit 38%-kal haladta meg,
- a 2013 véginél pedig 70%-kal volt nagyobb.
Vagyis a tavalyi utolsó negyedév még az amúgy is uniósforrás-vezérelt időszakon belül is kiugróan karakteres időszak volt.
Mi történt eközben a magánberuházásokkal? Nézzük hasonló szerkezetben az eredményeket! Tavaly a magánszektor beruházásai
- a 2000. évit olyan kis mértékben haladták meg, hogy nem jön ki belőle éves átlagban az 1%-os növekedés sem,
- az előző évhez képest 6%-os visszaesést mutatnak,
- a két év alatt pedig összességében stagnáltak.
Ez az összességében gyenge beruházási eredmény tavaly az utolsó negyedévben még tovább romlott. 2015 negyedik negyedévének magánberuházásai
- kisebbek voltak, mint a 2000. év utolsó negyedévében,
- 10%-kal elmaradtak az egy évvel korábbitól,
- 15%-kal alulmúlták a két évvel ezelőtti szintet.
(Ahogy a fenti keretes írásunkban jeleztük, a számításokban az árindexek becsléséből fakadóan lehetnek pontatlanságok, ezért nem is a "hajszálpontos" értékek a fontosak, hanem a belőlük kirajzolódó trendek.)
Az állami és a magánberuházások ellentétes trendjének következtében a beruházási kapacitások egyre nagyobb része szolgálja a kormányzati fejlesztéseket. Míg a 2000-es évek elején a nemzetgazdasági állóeszköz-felhalmozás hatoda kötődött az állami megrendelésekhez, mára már közel a harmada.
Új remény (?)
A fenti eredmények meglehetősen borús kilátásokat vázolnak fel, hiszen miközben a magánberuházások csökkenő trendben vannak, a húzóerőnek számító kormányzati beruházások esetében garantáltan visszaeséssel számolhatunk. Tavaly 2600 milliárd forint uniós forrást fizetett ki az állam, az idén a kormány célja 2000 milliárd, az MNB várakozása 1500 milliárd forint.Mi az, ami mégis reményt jelenthet? Az egyik, hogy a kormányzati tervek szerint az új uniós források nagyobb része jutna el a vállalakozásokhoz. Bár a 60%-os arány már akkor is hihetetlennek tűnt, amikor még nem három év alatt akarta kiszórni a hétévnyi EU-támogatást a gazdaságpolitika, de az előző ciklushoz képest valamennyit tényleg javulhat az arány. Mindenesetre a GINOP pályázatai az eddigi pályázati információk alapján mintegy 500 milliárd forint beruházást generálhatnak.
Az eddigi állami beruházási boom-ok mindig a magánberuházások visszaesésével jártak, ami felveti, hogy létezik egyfajta sajátos kiszorítási hatás. Ez alapján az idénre várt visszaesés (például a felszabaduló beruházási kapacitásokon keresztül) a magánszektor beruházási teljesítményét javíthatja. Ugyanakkor jövőre újra gyenge eredmény születhet, ahogy az EU-transzferek csúcsra szöknek.
Az igazi fordulatot természetesen az hozhatná, ha a beruházások iránti kereslet emelkedne. Ebben az esetben a hitelezés, illetve a külföldi működőtőke-befektetések (FDI) felfutását tapasztalnánk. Előbbiből a kis- és középvállalkozások esetében már láthatunk valamit, ám figyelmeztető, hogy a vállalati betétek összege már meghaladja a folyamatosan leépülő teljes hitelállományt. Az FDI típusú tőkeimportból az elmúlt években látványosan kevés érkezett az országba. (Igaz, a fizetési mérleg statisztika értelmezhetősége e szempontból erős korlátokba ütközik.) Mindezek lehetséges okairól, az üzleti környezetről, a kiszámíthatóságról, intézményekről, korrupcióról annyit írtunk már, hogy nem untatjuk vele újra az olvasókat.
A magánberuházások előtt az utóbbi időben egy új korlát is megjelent, nevezetesen a munkaerőhiány. A vállalkozások soha ilyen arányban nem nevezték meg a fejlesztési akadályok között a munkaerőhiányt. Ennek a problémának enyhülését jelentheti a nyugdíjkorhatár következő években történő emelkedése, az állami foglalkoztatás csökkenése, illetve a külföldön munkát vállalók esetleges hazatérése. Ezekkel a kihívásokkal a közeljövőben újabb írásokban fogunk foglalkozni.
