Egyre több a bizonyíték: van egy elsüllyedt világ Európa partjainál

A PNAS tudományos folyóiratban megjelent tanulmány szerzői 41 fúrómagból származó 252 mintát vizsgáltak meg. Ezeket az Északi-tenger fenekéről, az egykori Dél-Doggerland területéről nyerték ki. Az üledékből származó ősi DNS elemzésével

a kutatók sikeresen rekonstruálták a rég elveszett szárazföldi ökoszisztémát.

A leletek alapján a területen évezredeken át tölgy-, szil- és mogyorófák alkottak erdőket. Emellett vaddisznó, gímszarvas, barna medve és őstulok DNS-ét is kimutatták. Robin Allaby, a Warwicki Egyetem genomikaprofesszora és a tanulmány első szerzője szerint ez a valaha készült legnagyobb volumenű üledékes DNS-vizsgálat.

A kutatók az üledékeket két kategóriába sorolták. A finomszemcsés iszap és az agyag a helyi eredetű DNS-t őrizte meg, míg a durvább homok és kavics távoli területekről elsodródott genetikai anyagot tartalmazott. Ez a módszertani újítás lehetővé tette a helyi ökoszisztémára vonatkozó információk megbízható elkülönítését. Mivel a DNS a vízben gyorsan lebomlik, a lassan áramló víz által szállított finom üledékben megőrződött genetikai anyag szükségszerűen csakis közeli forrásból származhat.

A helyi eredetű üledékekből kinyert DNS meglepő eredményeket hozott. A kutatók azonosították egy szárnyasdió-faj (Pterocarya) genetikai nyomait, amelyről korábban úgy vélték, hogy már 400 ezer évvel ezelőtt kipusztult a térségből. Emellett melegkedvelő hársfák (Tilia) jelenlétét is kimutatták. Ez arra utal, hogy

Dél-Doggerland éghajlata jóval enyhébb lehetett a környező területekénél.

Az eredmények hozzájárulhatnak az úgynevezett Reid-paradoxon megoldásához is. Ez a jelenség a magvak terjedésének ismert sebessége és az északi területek jégkorszak utáni, feltűnően gyors újraerdősülése közötti ellentmondást írja le. A felfedezés alapján Dél-Doggerland, vagy egy olyan közeli terület, mint Észak-Franciaország, a mérsékelt övi fafajok jégkorszaki mikrorefúgiumaként (kisebb menedékhelyeként) szolgálhatott. Ebből a térségből a fajok jóval gyorsabban terjedhettek észak felé, mintha kizárólag az Ibériai-félszigetről kellett volna újraindulniuk.

A vizsgálat emellett azt is kimutatta, hogy az Északi-tenger csak mintegy 6 ezer évvel ezelőtt nyelte el végleg Dél-Doggerlandot. Ez legalább ezer évvel későbbi időpontot jelent, mint a korábbi becslésekben szereplő 7 ezer éves érték.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Portfolio