Kipukkad az AI-buborék 2026-ban az amerikai tőzsdén?

Pecze Kristóf, a Hold Alapkezelő elemzője rögtön nagy állítással indít:

a mesterséges intelligencia lehet korszakos technológiai áttörés, de ettől még nem biztos, hogy tőkepiaci sikertörténet lesz.

Szerinte az AI-ként kezelt nagy sztori valójában főleg a hiperskálázókra és az Nvidiára épül, és ezek árazása veszélyesen magas. Úgy érvel, hogy a részvénypiac hosszú távú átlagos értékeltségének nagyjából a dupláján forognak. Ebből szerinte alacsony, pár százalékos várható hozam jön ki, ami nem versenyképes az amerikai államkötvényekkel. A kulcsmondata az, hogy a piac már „2030-at áraz”, holott 2026-ban még rengeteg a kockázat, és elég lehet egy rossz gyorsjelentés, hogy az „AI-buli” megtörjön.

Nagy Viktor, a Portfolio Csoport vezető elemzője ezt túl erősnek tartja, és azzal kezd, hogy buborékról akkor beszélünk, amikor az árfolyamok tartósan elszakadnak a fundamentumoktól. Felidézi a dotkom korszakot: akkor olyan cégek is tőzsdére mentek, amelyeknek sokszor bevételük sem volt, a Nasdaq pedig később drámai, háromnegyedes esést szenvedett. Ugyanígy példának hozza a metaverzumot és az NFT-lázat: ott valóban „eltűnt” egy piac, sok eszköz szinte nullára esett.

Szerinte az AI esetében más a kép: az árfolyamok ugyan nagyot mentek 2022 vége óta, de a nagy szereplők közben profitban és bevételben is erősödtek, vagyis részben „belenőttek” a magasabb árazásba. Azt állítja, hogy ha a nagy cégek mai P/E-jei jellemzően nem szélsőségesek, akkor nehéz klasszikus buborékról beszélni; ő inkább azt mondja, korrekció bármikor jöhet, de a „kipukkanás” szó túlzás.

Pecze erre ráerősít: szerinte pont a beruházási hullám a gond. Azt mondja, korábban a nagy techcégek a profitot részben osztalékban és részvény-visszavásárlásban adták vissza, most viszont rekord nagyságú beruházásokat futtatnak, ami rontja a megtérülést és lenyomja a profitot. Úgy látja, hogy a mostani AI-költések GDP-arányosan is szélsőségesek, és a következő években még tovább gyorsulhatnak. Emellett az amortizációt is kiemeli: ami ma beruházás, az később költségként jelenik meg, és szerinte ez tartósan „megeszi” a vállalati eredményeket. A vitában előkerül az is, hogy hitelből is finanszíroznak, ami felerősítheti a piaci eséseket, ha romlik a hangulat.

Nagy erre azzal válaszol, hogy a „kipukkanás” nem egyszerű visszaesés, hanem sokkszerű összeomlás. Szerinte a dotkomhoz hasonló forgatókönyv – amikor a széles technológiai piac zuhant óriásit – ma nem látszik reálisnak. A beruházásokkal kapcsolatban pedig az a fő érve, hogy a hiperskálázók nagyon gyorsan tudnak fékezni, ha kiderül, hogy nincs megtérülés. Példaként hozza a Covid utáni alkalmazkodást: amikor változott a környezet, a cégek visszavettek a tempóból. Az Apple-t úgy állítja be, mint ellenpéldát: lehet úgy is közelíteni az AI-hoz, hogy valaki kivár, és csak érettebb fázisban építi be.

Pecze viszont azt mondja, épp ez a csapda:

a verseny miatt a beruházás nem feltétlenül jó üzlet, hanem kényszer.

Ha a rivális költ, neki is költenie kell, különben lemarad. Ettől még a beruházás lehet rossz megtérülésű, és a tőkepiaci történet szerinte itt csúszik félre: a hangulat előreszalad, miközben a napi használat és a profitképzés még kérdéses. A végpontja az, hogy a végfelhasználói AI-szolgáltatások között kicsi a különbség, ezért gyenge lehet az árazási erő, árazási erő nélkül pedig nincs tartós profit. Ezt összeköti az ellátási lánccal is: ha a végén nincs profit, az visszaüthet az infrastruktúrára és a beszállítókra is.

A vita végén Nagy Viktor összegzi a saját álláspontját: az AI szerinte valóban átalakító erejű, a beruházási ciklus elején járunk, és a tőzsde ezt érthetően próbálja előre árazni. Emelkedés után korrekciót ő is elképzelhetőnek tart, de összeomlást nem vár. Pecze Kristóf ezzel szemben azt állítja, a piac túl gyorsan és túl drágán előlegezte meg a sikert, a beruházások már most kikezdik a profitot, és 2026 végére a valóság utolérheti a várakozásokat.

Címlapkép forrása: Portfolio