Putyin addig húzta az időt, hogy most éppen a legnagyobb szövetségese lökheti ki a kulcsfontosságú pozícióból

A kínai kapcsolat

Június 5-án látott napvilágot egy jelentés, amely szerint Teherán még a háborút megelőzően hatalmas mennyiségben rendelt Kínától ballisztikus rakéták építéséhez szükséges anyagot. A The Wall Street Journal arról írt, hogy mintegy 800 fegyver összeállításához elegendő ammónium-perklorátról szólt a tranzakció, ez a szilárd meghajtóanyagú rakéták egyik kiemelten fontos komponense. A helyzetet némileg árnyalja, hogy a szállítmányokat a nyári hónapokra időzítették, ebben viszont bezavarhat az a körülmény, hogy a síita hatalom súlyos veszteségeket szenvedett Izraeltől. A Pishgaman Tejarat Rafi Novin Co. nevű iráni cég által leadott rendelés a hongkongi Lion Commodities Holdings Ltd.-hez futott be.

A jelentés írói azt a következtetést vonták le, hogy a veszélyes anyagok egy részét Teherán a szövetséges jemeni húszi lázadóknak szánta, de a többség maradt volna az országban, hogy a 2024 októberében súlyos károkat szenvedett gyártóüzemek újraindításához használják. A rendelés leadása annak a jele, hogy az iráni döntéshozók nem igazán számoltak a közeljövőben egy súlyos konfliktus lehetőségével. Bár egyes értelmezések alapján ez lehet éppen ennek a fordítottja is: már előre egy súlyos ütésváltásra készültek, előre leadták a rendeléseket. Az izraeli légitámadások első tapasztalatai mindenesetre arra utalnak, hogy Iránt meglepetésként érte a bombázás. Ezt jól mutatja, hogy a legfontosabb atomtudósokat és katonai vezetőket ekkor a saját otthonukban érték a rakéták.

A háború után viszont teljesen új helyzet alakult ki: Iránnak az eddigieknél jóval nagyobb háborús infrastruktúrát kellene újjáépítenie,

mivel Jeruzsálemben a döntéshozók nem kizárólag az atomlétesítmények elpusztítására törekedtek, hanem a légierő gépei, a légvédelem, a hadiipari komplexumok, valamint a Forradalmi Gárda több központját is megsemmisítették. Teheránban azt már felismerték, hogy a saját katonai gyártási lehetőségeik messze nem képesek kielégíteni az igényeket, ezért keresik a fegyvervásárlások lehetőségeit.

A kínai-iráni kapcsolat ezen a területen egyáltalán nem újszerű, korábban egy az ország déli részén található szállítmány felrobbant, ebben 18 ember életét vesztette, százak pedig megsérültek. Akkor összesen 260 darab kis hatótávolságú rakétához elegendő ammónium-perklorát érkezett, bár ezt Teherán tagadta.

BREAKING Iran has ordered thousands of tons of missile materials from China, enough to produce up to 800 ballistic missiles, as it seeks to rebuild its arsenal amid talks with the U.S. on its nuclear program. - WSJ pic.twitter.com/vkXN3JTFy7 https://t.co/vkXN3JTFy7

— Open Source Intel (@Osint613) June 5, 2025

Megrendülő viszony

Van a történetben egy olyan szempont, amelyben egyszerre szerepelt le Oroszország és Kína is Iránban. Hiába voltak ugyanis a korábbi látványos kiállások és az egyre inkább katonaivá erősödő együttműködés, mégis mindkét atomhatalom látványosan cserben hagyta Teheránt. Vlagyimir Putyin orosz elnök már az első pillanattól kezdve béketeremtő közvetítőként pozicionálta magát, ilyen szerepet egyébként még amerikai kollégája, Donald Trump is el tudott képzelni számára. Az erőfeszítésekből a hangzatos kijelentéseken kívül nem nagyon lett semmi, pedig az iráni külügyminiszter, Abbász Aragcsi személyesen utazott Moszkvába, hogy Oroszország segítségét kérje. Ezt egyébként Putyin meg is ígérte neki diplomáciai és humanitárius szempontok alapján, de a vezető diplomata szorult helyzetében valószínűleg ennél azért jóval többre gondolt.

Moszkva például nem tudta teljesíteni a legmodernebb harci repülőgépek és katonai helikopterek szállítására vonatkozó megrendeléseket, valamint a 2024-ben megsemmisített eszközöket sem volt képes pótolni.

JUST IN: Russian President Putin holds talks with Iranian Foreign Minister Abbas Araghchi arrives in Moscow, Russia. pic.twitter.com/lly3kdhMVf https://t.co/lly3kdhMVf

— BRICS News (@BRICSinfo) June 23, 2025

A síita rezsim nem véletlenül érezheti azt, hogy duplán is csalódnia kellett az oroszokban:

egyrészt az eddig megvásárolt haditechnika nem tudott megfelelő védelmet nyújtani Izrael támadásai ellen, másrészt a Moszkva a saját geopolitikai megfontolásai miatt nem is sietett a segítségére a kért módon.

Ebben a helyzetben egyáltalán nem meglepő, ha a katonai döntéshozók inkább más hatalmak felé fordulnának a légierő megerősítésénél.

Új kilátások?

A síita hatalom gondolkodását nagymértékben befolyásolhatja az, hogy 2025 május elején az indiai (IAF) és a pakisztáni (PAF) légierő nagyszabású légicsatát vívott egymással, meg nem erősített információk szerint Iszlámábád zajos sikerével. Jelentések szerint a kínai gyártmányú J-10C típusú negyedik generációs vadászgépek PL-15E rakétákkal felszerelkezve több francia gyártmányú Rafalét is megsemmisítettek, ezen kívül két szovjet-orosz fejlesztésű gépet. Bár azóta több tanulmány született, amelyek elsősorban a PAF felderítési, megfigyelési és jelzavarási képességeit méltatják az összecsapás során, ennek ellenére világszerte hatalmasat nőtt a kínai vadászgépek megítélése. Mindez arra készteti Teheránt is, hogy

a hagyományos partnerétől elfordulva inkább a keleti szomszédjához hasonló vadászgépekkel szerelkezzen fel.

A kínai közösségi médiában elterjedt az a vélemény, hogy Teheránnak sokkal inkább a keleti nagyhatalom fegyvereire kellett volna támaszkodnia az Izrael elleni összecsapások során. Ezt a nézőpontot erősíti meg az állami CCTV állítása, amely szerint Peking látva az események alakulását elkezdte a Közel-Keleten népszerűsíteni a J-35-ös, ötödik generációs vadászgépeit (ezek között egyébként Irán nem bukkant fel). Bár ezek a típusok egyelőre nem bizonyítottak még éles helyzetben, a PAF már több tucattal rendelt be belőlük. Ebből a szempontból Peking egyértelműen az Egyesült Államokkal próbálja meg felvenni a versenyt, mivel Washington nagyon óvatosan bánik a legmodernebb fegyvereinek eladásával. Szemlélteti mindezt az is, hogy még a legszorosabb szövetségeseknek számító arab monarchiák sem kaptak F-35-ösöket.

Iranian defense analysts have reportedly suggested that Tehran is seeking a strategic and defense partnership with China. Following a close evaluation of China’s military performance, particularly the effectiveness of the J-10C Multirole Fighters against India’s Rafales, the high… pic.twitter.com/s5v7NRY5sZ https://t.co/s5v7NRY5sZ

— OSINTWarfare (@OSINTWarfare) June 25, 2025

A fentiek fényében egyáltalán nem okozott különösebb meglepetést, hogy Teherán inkább a J-10C-k beszerzése felől kezdett érdeklődni. Június 26-án tartották a Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO) védelmi miniszteri találkozón Aziz Nasirzadeh, Irán védelmi tárcavezetője is megjelent. A megbeszélések során a közel-keleti hatalom politikusa a beszámolók szerint látványosan udvarolt Kínának, a nem hivatalos találkozók között pedig fontos hadi- és repülőgépipari tisztviselőkkel találkozott. A felek arról is megegyezhettek, hogy miképpen tud lezajlani a technológiaátadás.

Hogy mennyire megújításra szorul az iráni légierő, az mutatja a leginkább, hogy a légerő gerincét az Izrael elleni harcokat megelőzően főleg az F-14-es Tomcatek tették ki.Ezeket Irán még abból a korszakból kapta az Egyesült Államoktól, amikor a sahhal az élen Amerika-barát vezetés volt Teheránban, mindez azt jelenti, hogy 1979-nél öregebb haditechnológiával néztek szembe a rivális légierejének legmodernebb technológiáját képviselő F-35-öseivel, valamint a kicsit idősebb, de még mindig sokkal korszerűbbnek számító F-16-osokkal és F-15-ösökkel. Ilyen helyzetben szinte esélytelen helyzetben volt, még a legelfogultabb megnyilvánulások sem nagyon számoltak ezzel, inkább a légvédelemre koncentrálva törekedtek elrettenteni Jeruzsálemet. Az iráni döntéshozók korábban orosz gépekkel, nevezetesen az Szu-35 Flankerekkel próbálták meg versenyképesebbé tenni a légierejüket, erről 2023 végén született döntés. Összesen 24 darab dupla hajtóműves, remek manőverezési képességekkel bíró, 4,5 generációs vadászbombázó érkezett volna, de ezek

a szállítmányok máig váratnak magukra, pedig a jelen helyzetben hatalmas szükség lett volna rájuk.

Maintenance of Islamic Republic of Iran Air Force F-14 Tomcats, 2020s period. pic.twitter.com/uLm739XxCP https://t.co/uLm739XxCP

— B-AREV (@trip_to_valkiri) January 7, 2024

Teheráni döntéshozók úgy számolnak, hogy a J-10C versenyképesebb lehet az orosz Szu-35-ösnél, ráadásul jóval barátibb szám szerepel az árcédulán is. Egyes információk szerint Irán már 2021-ben is szerette volna ezt a típust beszerezni, de akkor még Pekingben tartottak a nyugati szankcióktól, ezért inkább elutasították a szállításokat. A beépített AESA radarokkal, WS-10B hajtóművel és PL-15 levegő-levegő rakétákkal felszerelt járművet Kína eredetileg az F-16 versenytársának szánta, állításuk szerint viszont jobbak annál, ennek minden kétséget kizáró bizonyítására még nem került sor.

Bár hivatalosan nem mondta még vissza Teherán az orosz rendelést, ez a fejlemény mégis aggasztó lehet Moszkva számára. Az orosz és a kínai vadászgépek teljesen más infrastruktúra felépítését igénylik, ezért a nem túl rózsás gazdasági helyzetben lévő síita hatalom szinte kizárt, hogy egymással párhuzamosan két eltérő modern vadászgépet tart majd hadrendben.

Kettős dilemma

Kína Iránnal kapcsolatban kettős dilemmába kerülhet: ameddig Oroszország szerepének elgyengülésével nyílt egy nagy lehetőség előttük, és végre Pakisztán mellett lehetne még egy jelentősebb hatalom, amely hajlandó a katonai fejlesztéseiket nagy tételben felvásárolni. Mindez viszont egyszerre hozhat komoly negatív következményeket is, mivel Peking régóta erősíti a pozícióit a Perzsa(Arab)-öböl nyugati felén, ráadásul a nyersanyagok helyett egyre inkább a kereskedelmi, logisztikai és technológiai szempontok kapják a figyelmet. Az Egyesült Arab Emírségek esetében benne van a pakliban, hogy a kínai J-35-öst veszik meg, az F-35 helyett (bár ennek is lehetnek egyelőre nem pontosan látható következményei Amerika válaszlépései miatt), addig más országok esetében nincs erről szó. Mindazonáltal Irán összecsapása Izraellel egyértelművé tette a monarchiák számára, hogy a legnagyobb veszélyt továbbra is a síita hatalom jelenti számukra. Két dolog mutatta meg ezt igazán: fenyegetés a Hormuzi-szoros lezárásával, valamint a támadás a Katarban található el-Udeid amerikai légibázis ellen.

Kína lényegében ezeket a gondosan felépített kapcsolatokat veszélyeztetné, ha Irán túl modern fegyvereket kapna.

Israeli media Maariv reports: Iran has received the “Silent Hunter” laser anti-drone system from China, as well as S-400 systems and Su-35 fighters from Russia.This move could significantly enhance Iran's defensive capabilities, especially in the areas of air defense and… pic.twitter.com/Qn8BMdxHNa https://t.co/Qn8BMdxHNa

— Sprinter Observer (@SprinterObserve) October 20, 2024

Ezért sokkal valószínűbb, hogy Teherán lényegében kapna is, meg nem is. Ez a helyzet igazából mindkét félnek kielégítő lehet, mivel így Pekingnek sem kell aggódnia, hogy elveszíti a közel-keleti kulcsfontosságú szövetségeseit, mégis tudja pörgetni a saját hadiiparát. Ezzel szemben Irán most kifejezetten rá van szorulva arra, hogy minden lehetőséget megragadjon, ezért számukra a régebbi fejlesztésnek számító, mégis nagy nemzetközi sikerrel villogó J-10C-k is kielégítőek lehetnek. Sokkal fontosabb szempont, hogy a légvédelmi képesség területén érjenek el előrelépést, mivel ezen a területen kellene fejlődniük, ha az eddigieknél nagyobb eséllyel akarják elrettenteni Izraelt attól, hogy támadást indítson. Kisebb drón elleni eszközök már feltűntek az országban, viszont valószínűleg többrétegű, különböző hatótávolságban is bevethető, sokoldalú rendszerek kiépítését kellene elérniük. Ezek felépítése viszont évekig is eltarthat, és könnyen meglehet, hogy Jeruzsálemben nem akarják karba tett kézzel várni, ahogy újjáépíti magát a síita hatalom, ezért már sokkal hamarabb újra útnak indulnak a vadászbombázók.

Címlapkép forrása: Fatemeh Bahrami/Anadolu Agency/Getty Images